Református parókia (Biharugra)

A BékésWiki wikiből

Petőfi Sándor a mai Magyarország területén a biharugrai református parókián töltötte az utolsó éjszakáját. A parókiát az 1900-as évek elején újjáépítették.

Tartalomjegyzék

Története

Az ugrai paplak

A református paplak 1817 őszén épült, az első lakója Nagy Sebestény prédikátor volt. A náddal fedett vályogépület négy szobával (három padozott, egy földes), valamint egy-egy konyhával, kamrával és pincével rendelkezett.

1849 júliusában Petőfi Sándor és családja Egressy Gábor és Kiss Sándor ezredes kíséretében Mezőberényből Erdély felé tartott. 1849. július 18-án Soltész János lelkipásztor vendégeként a parókia épületében töltötték az éjszakát. Petőfi a tiszteletessel megüzente Arany Jánosnak, hogy Erdélybe megy. A költő Tordán elvált a családjától, s folytatta az útját Bem tábornokhoz. 1849. július 31-én a Segesvár melletti Fehéregyháza környékén nyoma veszett.

1866. március 1-én a parókián született Kiss Károly lelkipásztor és Csécsi Nagy Mária gyermeke, Kiss Irén Margit (1866–1942), a Nemzeti Színház színésznője és örökös tagja.

A parókiát a századfordulón lebontották, Nagy Imre lelkipásztor idején új lelkészlak létesült. A kapuk és a kerítések az eredetiek maradtak, 1849-ben ezen a bejárón léptek be Petőfiék a paplakba. 1900. szeptember 16-án presbiteri gyűlést tartottak az új épületben. A 105 éves parókiát 2005-ben felújították, gyülekezeti teremmel bővítették.

A parókia falán emléktábla őrzi Petőfi Sándor, Kiss Irén és Nagy Imre emlékét – utóbbi 51 évig volt a biharugrai hívek lelkipásztora. A Petőfi Irodalmi Múzeumhoz került a parókia ötlábú, kerek fedelű asztala, mely körül feltehetően Petőfi Sándorék is helyet foglaltak.

Lásd még

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök