Perlrott-Csaba Vilmos (1880–1955)

A BékésWiki wikiből

festőművész, a modern magyar festészet egyik úttörője

Tartalomjegyzék

Élete

Perlrott-Csaba Vilmos
Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben

Békéscsabán született 1880. február 2-án. Az elemi iskola négy osztályát szülővárosában végezte. Rajzkészségére az iskola tanítója figyelt fel először, akinek tanácsára kezdett el rajzolni. 1899-től Pesten a Fővárosi Iparrajz Iskolába járt. Órásmester édesapja zenészt vagy órást akart belőle nevelni, a zene tanulásához azonban nem volt kedve, inkább a festői pálya vonzotta.

1904 májusában Abonyba került Koszta Józsefhez, aki tehetségesnek tartotta, így már júliusban Nagybányára irányította. Itt Iványi Grünvald Béla tanítványa lett. A nagybányai festés- és szemléletmódban gyökerező első képe, a Cigányok (1904), mely párizsi ösztöndíjhoz juttatta.

Párizs művészete sorsdöntő hatással volt fejlődésére. A Julian Akadémián Jean Paul Laurens óráit hallgatta. Manet Olimpia és Balkon című alkotásai komoly benyomást tettek rá. 1906 őszén otthagyta az Akadémiát, többedmagával Matisse-iskolát alapítottak. Az Henri Matisse-tól tanultak átalakították szemléletét, elsajátította az „interpretált kópia” technikát. Képein uralkodóvá vált a konstrukció, a plasztikus formák szerkesztettsége. Hatással volt rá Matisse mellett Cézanne, Gauguin és Van Gogh stílusa egyaránt. Nagybányára visszatértekor több barátjával együtt "neós"-nak nevezték el.

1919 karácsonyán feleségül vette Gráber Margit (1895–1993) festőnőt. 1929-ben elváltak, de a későbbiekben is szerepeltek együtt kiállításokon.

Miután a fehérterror idején veszélybe került az élete, az 1920 és 1923 közti időszakot emigrációban töltötte feleségével.

Pár nappal a 75. születésnapja előtt, Budapesten hunyt el 1955. január 23-án. Budapesten a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik.

Munkássága

Külföldön kiállításon először 1907-ben szerepelt festményeivel a Salon d’Automne termében. 1908 és 1913 között egyre gyakoribbá váló párizsi kiállításai mellett képeivel Brüsszelben, Nizzában és Kölnben is szerepelt. 1911-ben Spanyolországban járt francia alapítványi ösztöndíjjal. El Greco képeinek hatására Perlrott művészete az expresszionizmus irányába fordult.

A tízes évek elején "neós" barátaival "kivonult" Nagybányáról és 1919-ig a kecskeméti művésztelepen dolgozott, aminek vezetője Iványi Grünwald lett. Perlrott mellett Nagybányáról érkezett Mikola András, Bálint Rezső és Bornemissza Géza is. Kecskemét Cigányvárosa tökéletes témát biztosított a művészek számára, de Perlrottnak alkotói szempontból hiányoztak a nagybányai hegyek. A művésztelepesek 1913-ban és 1919-ben állítottak ki közösen. A fehérterror kezdetén azt ajánlották neki, hogy meneküljön. Emigrálása szakította meg a hazai ténykedését.

Külföldi tartózkodása alatt több kiállításon is láthatók voltak alkotásai. 1924-ben hazatért, az Andrássy úton bérelt műtermet. Tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT), mely 1943-ig évente szervezett tárlatokat a Nemzeti Szalonban. Ezeken Perlrott állandó kiállító volt.

Az 1920-as és 1930-as években kisebb megszakításokkal Németországban, majd Párizsban élt. A Notre Dame-ot több festményén is szerepeltette. A Műbarátok Köre megrendelésére készülő művészi mappa készítői között volt Perlrott is. 1930-ban szülővárosa, Békéscsaba számára is megmutathatta tehetségét, a múzeumban nyílt kiállítása. A kolozsvári, nagybányai, nagyváradi, aradi kiállításokat hatósági engedély tette lehetővé idegen állampolgársága miatt. A temesvári tárlat esetén jóváhagyás híján két festőtársával együtt kiutasították, festményeiket egy temesvári barátjuknál hagyták, ahol pár héttel az eset után csoportos kiállítás nyílt.

Matisse és Braque hatása alól folyamatosan eltávolodott, és bizonyos mértékig visszatért a nagybányai elvekhez. Az 1930-as évek második felétől – miután kapcsolata megszakadt Nagybányával – rendszeresen járt Szentendrére, ahol főként tájképeket festett. Utolsó párizsi kiállítására 1939-ben került sor. Az 1940-es évektől Szentendrén élt egészen haláláig. A tájképek mellett csendéleteket és női aktokat festett. Izraelita vallásához kapcsolódóan a jeles személyek portréját is elkészítette. A két világháború között leggyakrabban a KÚT és a Tamás Galéria tárlatain lépett a nyilvánosság elé.

1941-ben szerepelt a neve a Szocialista Képzőművészek Csoportjának jegyzőkönyvében, mint meghívott kiállító. Tiszteletbeli tagja volt a Szocialista Képzőművészek Társaságának. 1949-ben beválasztották a Szentendrei Festők Társaságába.

1949 elején gyűjteményének nagy részét a békéscsabai múzeumnak ajándékozta volna, a Városi Tanács azonban nem foglalkozott a felajánlással.

Művészetében ötvözni akarta a francia fauvizmus, az expresszionizmus és a magyar tradíció, elsősorban Koszta József és Ferenczy Károly formajegyeit. Cézanne és Greco alkotásait tekintette példaértékűnek. Posztimpresszionista stílusban is alkotott.

A Munkácsy Mihály Múzeum 19 Perlrott-alkotást őriz.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Kiállítások, melyeken részt vett

Hazaiak

Külföldiek

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök