Palotai Károly (1935–2018)

A BékésWiki wikiből

olimpiai és magyar bajnok labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, sportvezető

Tartalomjegyzék

Élete

Palotai Károly halhatatlanná avatása

Palotai Károly 1935. szeptember 11-én született Békéscsabán. Édesapja, Palotai (Priskin) Mihály békéscsabai tűzoltó volt, az 1930-as években magyarosította nevét Palotaira. Károlynak négy testvére született: Mihály, György, János (egyszeres magyar válogatott kapus lett, 1954-ben Grosics Gyulát váltva lépett pályára) és Judit.

Palotai Károly Békéscsabán az 1. Sz. Általános Iskolába, majd középiskolába a Közgazdasági Technikumba járt, 1953-ban érettségizett. A labdarúgás mellett fiatal korában kézilabdázott is. 1953 és 1955 között Békéscsabán a BSZSE, később a Békéscsabai Építők labdarúgója volt. Dolgozott a Békéscsabai Építőipari Vállalatnál, a Győri Vagon- és Gépgyárnál és a Siemensnél is az NSZK-ban. Légióskodása alatt megtanult németül, emellett angolul és szlovákul is tudott.

1960-ban megházasodott. Két gyermekük született: a lemezlovas Zsolt és László.

Szabadidejét a sportolás mellett a szabálykönyvek tanulmányozásával töltötte. Barátaival szívesen lábteniszezett, kártyázott. Nyomon követte a televíziós sportközvetítéseket. Nyúl községben szőlője is volt, borkészítéssel is foglalkozott.

82 éves korában, 2018. február 3-án Győrben hunyt el. Február 26-án a győri Nádorvárosi köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Játékosként

Az érettségit követően bátyja, János csapatához a Győri ETO-hoz igazolt – első osztályú klub tagjaként elkerülte a katonai szolgálatot. Győri játékosként az 1956-os események után többedmagával elhagyta az országot és nyugatra távozott, a német Freiburgba szerződött, az NSZK-ban németül is megtanult. 1958-ban visszatért Győrbe, csapatkapitánya és az év játékosa lett az 1963-as bajnokcsapatnak. Részese volt a klub BEK-menetelésének (Bajnokcsapatok Európa-kupája), ami egészen az elődöntőig tartott. A fedezetként és csatárként is kiváló teljesítményt nyújtó Palotai csapatkapitánya volt az 1964-ben Tokióban aranyérmes olimpiai válogatottnak, érmét azonban csak a győri szurkolók kezdeményezésére kaphatta meg, mivel a döntőt sérülés miatt kihagyta. Az olimpiai csapat mellett nyolcszor pályára lépett a B-válogatottban is, a felnőtt válogatottnál kerettagságig jutott.

Edzője volt Hidegkuti Nándor, Szusza Ferenc, Orczifalvy István és Jeny Rudolf. Még labdarúgóként, 1959-ben sikeres játékvezetői vizsgát tett. Az edzősködéshez szükséges tanfolyamot is elvégezte, visszavonulása után a győri gyermekcsapatot edzette.

Játékos pályafutásának térdsérülés vetett véget 1967-ben. 1955 és 1967 között 171 NB I-es fellépésen 45 gólt szerzett. A magyar bajnoki cím mellett három alkalommal Magyar Kupagyőztes lett a Győrrel.

Játékvezetőként

Visszavonulása után partjelzőként és játékvezetőként tevékenykedett. Első mérkőzését 1970. október 11-én vezette Szombathelyen. Hazai és nemzetközi viszonylatban is egyre többen elismerték, 1971-ben tagja lett a FIFA játékvezetői keretének, szakmai elismertségét az 1974-es Hollandia–Uruguay világbajnoki mérkőzés kitűnő játékvezetésével alapozta meg. A legkiválóbb FIFA-játékvezetők között számon tartott Palotai bíráskodott a müncheni (1972) és montreali olimpián (1976), az NSZK-beli (1974), az argentínai (1978) és spanyolországi (1982) világbajnokságokon, valamint az 1980-as Európa Bajnokságon. 1974-ben Palotai Károly lett az első alkalommal világbajnoki döntőn közreműködő tartalék játékvezető. 117 nemzetközi mérkőzésén vezetett kettő BEK- (1976, 1981) és egy-egy KEK- (1979), UEFA Kupa- (1975) és Szuperkupa-finálét (1978). A játékvezetői feladat mellett 19-szer partjelzőként kapott szerepet. Legnehezebb mérkőzésének az 1978-as Argentína–Brazíliát tekintette, melyet lapok felmutatása nélkül levezetett. Itthon 215 NB I-es labdarúgó-mérkőzésen dirigált. Egyedülálló teljesítménynek tekinthető a Bayern München–St. Étienne BEK-döntő, majd három nappal később a Skócia–Anglia mérkőzés vezetése 1976-ban, mindezt ugyanabban a stadionban.

1983-ban, 48 évesen felhagyott a játékvezetéssel. Bíróként a nyelvtudást és az előzetes, szóbeli figyelmeztetést tartotta fontosnak. Megítélése szerint a jó játékvezetéshez a játék ismerete mellett intelligencia is szükséges. A hazai játékvezetéstől Szombathelyen búcsúzott a Haladás–MTK VM összecsapással. Utolsó mérkőzése a Románia–Csehszlovákia EB-selejtező volt. Pályafutása során az egész világot bejárta.

Sportvezetőként

Nyugdíjazását követően sem vált el a labdarúgástól: tanfolyamokat, képzéseket tartott.

Sportdiplomataként a hazai és nemzetközi szervezeteknél is szerepet vállalt. 1989-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) tagjává választották. Volt elnökhelyettese a Játékvezetői Testületnek, tagja és ellenőre a FIFA Játékvezetői Bizottságának (1990 és 1994 között), illetve 1985-től 20 éven keresztül UEFA játékvezető-ellenőr. Támogatásával honfitársa, Puhl Sándor vezethette az 1994-es világbajnokság döntőjét.

További tisztségei:

Szerepet vállalt a közéletben is. Előbb előadói, majd 1983-tól elnökhelyettesi feladatokat látott el a Győr-Sopron megyei Testnevelési és Sporthivatalnál.

Díjak, kitüntetések

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Palotai_K%C3%A1roly_(1935%E2%80%932018)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök