Bonyhay Benjámin (1805–1885)

A BékésWiki wikiből

jegyző, vármegyei hivatalnok, költő

Tartalomjegyzék

Élete

Bonyhay Benjámin
Petőfi utolsó arcképe. Orlai Petrics Soma 1849-es festménye után

Bonyhay Benjámin 1805. október 17-én született Füzesgyarmaton. Édesapja Bonyhay Sándor református lelkipásztor, esperes, édesanyja Kádár Julianna.

Elemi iskolába Füzesgyarmatra és Nagyszalontára járt. Középiskolai tanulmányait a jogi fakultással együtt a debreceni kollégiumban végezte. 1824-től Lőcsén tanult, a joggyakorlatot Békés vármegyében, Gyulán töltötte báró Rudnyánszky Sándornál, majd Novák Antalnál.

1831-ben megházasodott, Kuczián Katalint vette feleségül. Két gyermekük született, Veron és Júlia. Kuczián Katalin édesanyja (Major Zsófia) és nagyanyja (Benka Ádámné Thomázy Erzsébet) Szendrey Júlia mezőberényi nevelői voltak.

Bonyhay Benjámin 1885. szeptember 9-én hunyt el Mezőberényben. Szeptember 11-én helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

1827-ben Mezőberény község jegyzője lett. 1831-ben kidolgozta a kolera elleni védekezés programját, az intézkedéseknek köszönhetően a halálesetek száma a vármegyei átlag alatt maradt. Szerette volna megakadályozni a mezőberényi evangélikus gimnázium áthelyezését, az intézmény 1834-ben Szarvasra került. Támogatta a magyar nyelv hivatalossá tételét, 1830-tól a német helyett magyarul vezette a jegyzőkönyveket. 1845-ig töltötte be a jegyzői tisztséget. 1846-ban megválasztották a vármegye táblabírójának. 1846-tól a Békés–Bánáti Egyházmegye gyomai, majd a gyulai kerületének iskolafelügyelője volt. Az 18481849-es szabadságharc idején századvezetőként részt vett a becskereki táborozáson.

1848-ban Békés vármegye árvaügyi számvevőjeként, 1849-ban főszámvevőként tevékenykedett. Bonyhay végezte a vármegye árvaügyeinek irányítását, az árvaügyi rendszabály kidolgozását. Később vármegyei főpénztárnokként és az árvabizottmány vezetőjeként dolgozott.

Visszatért Mezőberénybe, ahol árvagyámi munkakört kapott. 1854-től egész életében a Békés–bánáti egyházi vidék világi tanácsbírója volt. Szerepet vállalt a protestáns pátens (1859) elleni küzdelemben, a protestáns egyházi jog védelmében. Bonyhayt perbe fogták, a börtönt végül elkerülte, a protestáns pátenst pedig visszavonták. 1863-ban megválasztották a Békés megyei Takarékpénztár egylet pénztárnokának. Az 1881-ben megalapított Mezőberényi Népnevelési Egyesület elnöki tisztségét viselte.

A duális tudományszemléletet (hit és tudomány) képviselte, közreműködött az iskolaügy korszerűsítésében. Pedagógiai tárgyú, nevelő célzatú szépirodalmi műveket írt. Első elbeszélése 1858-ban jelent meg a Vasárnapi Ujságban. Elbeszélő költeményeit füzetekben adta ki, a bevételt jótékony célokra fordította. Írásait a Vasárnapi Ujság mellett főként a Pesti Napló, Békés, Békésmegyei Közlöny, Falusi Esték, Protestáns Naptár és a Néptanítók Könyve közölte. Gyűjtötte a tájszavakat, a Békés című politikai és vegyes tartalmú közlöny külső munkatársa volt.

Hivatali teendői mellett a saját és a Wenckheim birtokon gazdálkodott.

Petőfi barátja

Petőfi Sándor barátja volt, 1842-ben ismerkedtek meg Mezőberényben. Bonyhay 1843 szeptemberében vendégséget rendezett a költő tiszteletére. Petőfi a későbbiekben feltehetően Bonyhay hatására népdalokat is írt. Jártak együtt Gyulán.

Orlai Petrics Soma festőművész 1849-ben megfestette Petőfit, a költő Bonyhay Benjámin karosszékében foglalt helyet. A Petőfi család Bonyhay "bőrös ekhós kocsijával" indult el Mezőberényből Nagyváradra.

Művei

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök