Békéscsaba környéki tanyai iskolák

A BékésWiki wikiből

Békéscsaba környékén több tanyai iskolát alapított és működtetett az evangélikus egyház. Céljuk a tanyai lakosság írni-olvasni tudásának fejlesztése és az analfabetizmus csökkentése volt. Az 1910-es évektől az állam folyamatosan átvette az egyháztól a működtetésüket, „külterületi állami elemi iskolaként” említik őket. Végül az 1970-es években a születésszám csökkenésének, és a lakosság városba áramlásának köszönhetően közel egy évszázados működés után sorra megszűntek a tanyai iskolák.

Tartalomjegyzék

Története

Előzmények: zugiskolák

Tanyai tanítók emlékhelye (Csabaszabadi)

Az 1800-as évek közepén Békéscsaba (Csaba) környékén zömében evangélikus vallású, szlovák anyanyelvű lakosság élt. Az 1845-ben kezdődő határbenépesítés során a családok kiköltöztek tanyára, ahová a kisgyerekeket és a munkaképes nagyobb gyerekeket is magukkal vitték. Az iskoláskorúak Csabán maradtak a nagyszülőknél, onnan jártak iskolába. Az iskolaalapítást a tanyai iskoláskorú gyermekek számának növekedése indokolta. Alkalomszerűen a Felföldről jött egy-egy tanító, akihez akár 40–50 gyerek is járt. Az 1850-es évek elején a sűrűn lakott területeken a szülők összefogtak, hogy a gyermekeik számára a legelemibb tudást biztosíthassák. Kibéreltek egy üresen álló tanyát, és felfogadtak egy írni-olvasni tudó felnőtt férfit, hogy a környékbeli gyerekeket tanítsa. Ezek voltak az ún. zugiskolák.

Az első zugiskola Kisgerendáson alapult 1853-ban, ezt követte Fűrjes (1855), Kerektanya (1858), Nagymegyer (1869), Soprony-tanya (1870), Kígyós (1877), Telekgerendás és Kismegyer (1878), Fényes és Nagygerendás (1879), majd Gerendás (1880).

A zugiskolákban hittant, olvasást, írást, számolást tanítottak a gyerekeknek az anyanyelvükön, szlovákul. Emellett a tanítással megbízott személyek vasárnaponként istentiszteletet is tartottak a tanyai lakosoknak. A tanítók foglalkozásukat tekintve sokszínűek voltak: a fényesi iskola első tanítója mezőgazdasági munkás volt, később egy kőművessegéd; a Kerek-tanyán napszámos; Fűrjesen csizmadia; Kismegyeren napszámos; Soprony-tanyán molnár; Gerendáson pedig csizmadia foglalkozású volt a tanító. Képesített tanítók csupán az 1800-as évek végén kerültek a tanyai iskolákba. 1887-ben a fennálló 50 tanyai iskola közül csak 18-ban volt okleveles vagy tanfolyamot végzett nevelő.

1882 végén a Vallási és Közoktatási Minisztérium rendeletben megtiltotta a „zugiskolák” működését, és meghatározta az elemi iskolák működésének pontos feltételeit. 1891-ben megkezdődött a zugiskolák bezárása, a nekik helyt adó tanyákon az előírt követelményeknek megfelelő iskolák szervezése. Az evangélikus egyház azt kérte a községtől, hogy a tanyai iskolákat felekezeti jelleggel átvehesse.

Az igényt a képviselő-testület 1892-ben jóváhagyta, az alábbi három feltétellel:

Megalakultak az első tanyai evangélikus iskolák, melyek közigazgatásilag egyes békéscsabai általános iskolák, vagy a községi általános iskolák központi iskoláihoz tartoztak.

Iskola alapítások

Községi, állami tanyai iskolák alapítása

Tanítási rend

Kezdetben a szorgalmi időszak októbertől Húsvétig (március–április) tartott, Húsvéttól szeptember végéig a gyerekek otthon dolgoztak. A tanítás nyelve hivatalosan a magyar volt, a szülők kérésére azonban a hittant szlovákul tanulhatták a gyerekek.

Az iskolák jellemzően egy osztályteremmel rendelkeztek, ahová az összes tanuló egyszerre járt (osztatlan iskola). Eleinte a tanrend és a tananyag nem volt meghatározva, a tanítóra bízták azok összeállítását. Később a tanév elején, tanítói konferencia keretében egységes tanrend és tanítási anyag került megalkotásra.

A tanár egy osztállyal személyesen egy órát foglalkozott, a többieknek minden óra elején kiadta a feladatokat, melyeket csendben kellett megoldaniuk. Óra végén gyors kikérdezésre került sor, majd áttértek a következő személyes foglalkozásra. A testnevelés óra minden gyerek számára közös volt.

1940-ig az iskolák jellemzően hat osztállyal működtek. 1940-ben Timkó György igazgató javasolta a hetedik osztály megnyitását három községi tanyai iskolában. A csabai közgyűlés a Csabaszabadi, soprony-tanyai (Koczkiszky-tanyai) állami, a fényesi, fürjesi, gerendási községi, a kerektanyai, a kerekkígyósi, a nagymegyeri, soprony-tanyai I-es és II-es, valamint a telekgerendási evangélikus tanyai iskolákban is bevezette a hetedik osztályt. Az intézkedéseknek köszönhetően emelkedett a 14 év alatti beiskolázott gyermekek száma. 194243-ban pedig a többi tanyai iskolát is hét osztályosra bővítették. Az egyetlen tanterem miatt az osztályokra bontással sem lett könnyebb a tanító feladata. Az 1950-es és az 1960-as években a tanítói létszám is folyamatosan növekedett a központi tantervek és az osztályokra bontás elvárásai miatt.

A tanítási órákon kívül a gyerekek és a tanítók a szülőkkel együtt színdarabokat tanultak be, és adtak elő; emellett sportoltak: a fiúk fociztak, a lányok röplabdáztak. Évenként egyszer gyereknapi rendezvényeket, majálisokat tartottak.

A tanyai iskolák megszűnése

Az 1950-es évek végétől folyamatos tanulói létszámcsökkenés volt tapasztalható. Ennek oka, hogy kevesebb gyerek született, a közlekedés révén pedig könnyebben megközelíthetővé váltak a városi iskolák. A tanyai iskolák tanulószáma 1961-ben 869 fő volt, amely 1969-re 437 főre csökkent. 1960-ban megszűnt a kisréti és a veszely-hídi tanyai iskola, majd sorban a Soprony II. (1967–68), Nagymegyer (1970), Kocziszky (1972), Kereki (1973) és Csorvás-alsó (1974) iskolája. 1970-ben a tanyai iskolák tanulóit átirányították a Békéscsabai Szlovák Általános Iskola Kollégiumába, ahol diákotthoni bentlakást is biztosítottak. 1974-ben létrejött a Tanyai Diákotthon a Békéscsabai Szlovák Általános Iskola Kollégiumában.

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök