Vidovszky Béla (1883–1973)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 16., 14:02-kor történt szerkesztése után volt.

festőművész

Tartalomjegyzék

Festővé válás

A békéscsabai születésű Vidovszky Ferenc, a művész édesapja - Munkácsy Mihály gyermekkori pajtása - Gyomán kapott jegyzői hivatalt, ezért feleségével, Launer Idával odaköltözött. A hívő evangélikus házaspár tíz gyermeke közül hét maradt életben, s hat fiúgyermekük kezébe adtak diplomát. A Vidovszky család a századforduló táján visszaköltözött Békéscsabára.

Vidovszky Béla Gyomán született 1883. július 2-án, az elemi népiskolát is itt járta ki. 1894-ben a békéscsabai evangélikus algimnázium első osztályába lépett. A III. és IV. osztályt a szarvasi főgimnáziumban végezte, majd visszatért Békéscsabára, ahol 1902-ben érettségizett. 1902 őszén felvették az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Tanárképzőbe, ahol 1905. június 28-án szerzett középiskolai rajztanári oklevelet. A megszerzett ismeretek azonban nem elégítették ki Vidovszkyt. A művészi pálya iránt érzett elhivatottságot, ezért további két évre - mint "továbbképző művésznövendék" - beiratkozott az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol tanára, mestere Ferenczy Károly volt.

Tehetsége korán jelentkezett. 1902-ben diáktársáról, Gyóni Gézáról készített portrét, melyet -mint a művész első olajfestményét - a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum őriz. 1905-ben alkotásaival részt vehetett a Nemzetközi Szalon őszi tárlatán, s 1907-től, 24 éves korától már minden jelentősebb kiállításon szerepeltek a képei. Tanulmányait állami ösztöndíjjal 1908-ban Münchenben, 1909-ben pedig Párizsban folytatta. Hazatérve idejét Gyomán, Békéscsabán és Budapesten töltötte, s mindenütt megszállottan dolgozott. 1909 őszén Békéscsabán 30 festményét állította ki nagy sikert aratva. 1912-ben meghívták a szolnoki művésztelepre, melynek törzstagja lett egy emberöltőn át.

Munkássága

Az I. világháború kitörése után a tüzérekhez hívták be; 1916-tól hadifestőként dolgozott. A Műcsarnok 1919/20 telén rendezett tárlatán változatos anyaggal jelentkezett, amelyben arckép, tájkép és enteriőr egyaránt szerepelt. A külföldi és hazai kiállítások, valamint a díjak egymást követték továbbra is. 1937-ben a "Nyári reggel" című alkotását Halmos Izidor-életképdíjjal; 1941-ben a "A gerendási búcsúból" című képét Rökk Szilárd-díjjal tüntették ki.

A háború alatt sok száz Vidovszky-kép tűnt el, mely részben megsemmisült, részben külföldre került. 1956-ban Békéscsabán alföldi tájakkal, enteriőrökkel és csendéletekkel szerepelt. Ezután csak 1961. március 24-én került sor egy nagy gyűjteményes kiállítására a Csók Galériában. Ez és az ezt követő évek kiállításai bizonyos elégtételt jelentettek a sok mellőzésért.

1966. március 25-én, 83 éves korában a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette. Az 1973. február 6- án Budapesten elhunyt Vidovszky Béla hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művészetét poétikus hangvétel, nagyszerű mesterségbeli tudás és az impresszionizmus eszközeinek felhasználása jellemzi.

1983-ban, születésének 100. évfordulóján a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum emlékkiállítást rendezett. Szülővárosában Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény elnevezéssel múzeumot létesítettek.

Emlékezete

Katalógus

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök