Veres (Cservenák) Gusztáv (1857–1918)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Ker0 (vitalap | szerkesztései) 2017. november 6., 21:12-kor történt szerkesztése után volt.

festőművész

Tartalomjegyzék

Élete

1857. november 25-én született Békéscsabán. Apja, Cservenák Mihály asztalos, anyja Orvos Mária. Testvérei voltak: Mihály, aki 1853-ban született és 2 hónapot élt, valamint Gusztáv Mihály, aki 1854-ben született. Más testvérekről jelenleg nincs információ. Tanulmányait szülővárosában az ágostai hitvallású evangélikus algimnáziumban 1868-ban kezdte és feltehetően 1872-ben kilépett a tanév befejezése előtt. 1873-tól betűszedőként dolgozott. 1878-ban beiratkozott a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára, ahol fametsző fakultásra járt. Fiatal korában választmányi tagja volt a békéscsabai Iparos-ifjuság Önképző- és Segélyzőegyletnek. 1882-ben, 24 évesen már a müncheni Képzőművészeti Akadémia diákjai között olvasható a neve. Münchenben mesterei voltak: Karl von Piloty és Ferdinand Piloty. Az akadémián élő modelles osztályba járt. Itt kötött barátságot Billanics Ferenccel, akivel az iskola után vármegyéről-vármegyére jártak, mindenütt a kocsmák és kávéházak közönsége körében keresve vállalkozó kedvűeket, akiket egy-két forint ellenében lerajzoltak. 1886 januárjától júliusig a bécsi Festészeti Akadémián az általános festészeti szakosztályon Christian Griepenkerl hallgatója volt. Vezetéknevét 1908-ban a kor „divatja” szerint magyarosította, Cservenákról Veresre. Ehhez a belügyminiszteri engedélyt is megkapta. A háború előtti időkben ő volt Békéscsaba „festője”, műterme a Közművelődés házában volt berendezve. 1918. március 27-én halt meg a gyulai kórházban, epilepsziás rohamban. Békéscsabán a vasúti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

1879-ben a Békésmegyei Közlöny naptára számára készített metszeteket, ekkor még nyomdászként és fametszőként ismerték. Az egyik kép feltehetőleg Dürert ábrázolta. Tanulmányait meg-megszakítva hazatért, ezekben az időszakokban helyben dolgozott. Bécsből 1886-ban jött vissza Csabára, ahol Murányi Gusztáv, a Nádor szállodában szívességből műtermet rendezett be neki. Cservenák vázlatokat és portrékat készített ekkor. A Közlöny híradása szerint Angeli Henrikféle Ferenc József arckép alapján készített egy másolatot, melyet Podhradszky Károly üzletének kirakatában tekinthettek meg az arra járók. Ezt a munkáját Békéscsaba elöljárósága a tanácsterembe megvásárolta.

Az 1888-as csabai árvizet ábrázoló olajfestményén impresszionista hatás érvényesül, melyet volt iskolájában tartott jótékonysági eseményre ajánlott fel, alkotását a képviselőtestület vásárolta meg 30 Forint költségen. Ez a munkája jelenleg a Munkácsy Mihály Múzeum állományát gazdagítja. Művészete nemcsak Békéscsabát érintette, portrémegbízásokat teljesített Gyulán is, Weiner Lipót fényképész házában. Ezen kívül Szarvason is népszerű volt, ott az Árpád szállóban rendezett be műtermet.

Munkásságának legnagyobb mérföldköve az 1899-ben átadott gyulai Törvényszéki Palota főlépcsőházának mennyezetképe volt. Ez a tetőboltozatra készült freskó egy bibliai történetet mesél el Salamon király ítéletéről, melyben két anya között kellett igazságot tegyen egy kisgyermek miatt. 1903-ban a Munkácsy Mihály Múzeumnak adományozta két munkáját, az egyiken az utolsó csabai szárazmalom látható, míg a másik egy csabai férfiarcot ábrázol. Reprezentatív portémegbízásokat is vállalt. Két portét készített Áchim L. András csabai politikusról: egy kisebb, merengőbb és oldottabb festményt, melyen Munkácsy hatása érezhető; s egy egész alakos, hangulatában jóval zaklatottabb alkotást, amely a parasztvezért daliás tartással, ökölbe szorított kézzel gesztikulálva ábrázolja. Ezen a képen már a művész sajátosan egyéni stílusa érvényesül. A portré jelenleg a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban található.

Tallián Béla főispán javaslatára megfestette Jancsovics Pál alispán arcmását, melyet 1894. szeptember 17-én lepleztek le a vármegye közgyűlési termében. Ez a munka valószínűleg a világháború után megsemmisült. Egy másik híres portréja Beliczey István főispánt ábrázolja. Ezt a megbízást Fábry Sándor alispán javaslatára Békés vármegye törvényhatósági bizottságától kapta. Az arcképet 1903. december 29-én leplezték le a vármegye közgyűlési termében. Ez a kép ma a főispán egyik Németországban élő dédunokájának, Beliczey Istvánnak a tulajdonában található. Veres Gusztávnak nem ez volt az egyetlen, Beliczey Istvánról készített arcképe. Az Aradon, 1887-ben megjelent Alföldi képes emlékkönyvben szerepelt egy metszete a főispánról. Ezenkívül pedig egy másik, Ausztriában élő Beliczey-dédunoka birtokában található egy, a vármegyeházi portréhoz hasonló, bár szignó nélküli alkotás, amelyet nagy valószínűséggel szintén Veres festhetett.

Portréfestészeti megbízatásai évfordulókhoz köthetők, melyeket vagy az ünnepelt részére készíttetett a megrendelő, vagy posztumusz megemlékezésre. Festett képet Kossuth Lajosról 1898-ban, Békéscsaba megrendelésére a 48-as szabadságharc évfordulója alkalmából. A kisjenői ipartestület Wenckheim Frigyes grófról rendelt képet tanácsterme falára. További portréi: Áchim János a csabai Ipartestület jegyzője, Csák György adóhivatali pénzügyi igazgató, Gally Gyula jegyző, Göndöcs Benedek apát-plébános, Kemény Mihály tanfelügyelő, Korosy László főjegyző, Salacz Ferenc a szarvasi takarékpénztár vezérigazgatója, Uhrin András pénztáros, Varságh Béla iskolaszéki elnök, Vidovszky János, a csabai polgári kör elnöke és a Takarékpénztár egyesület vezérigazgatója, Zvaratkó Pál a csabai Iparos Olvasókör alapítója, Zsilinszky Mihály államtitkár.

Vállalt egyházi megbízatásokat is. Számos Békés megyei templom számára festett oltárképet: például 1897-ben a szarvasi, 1901-ben a csorvási, 1904-ben a kondorosi templom számára.

2006-ban előkerült a művész két további festménye: az egyik, a kondorosi csárdáról készült, melyet a Békésmegyei Közlöny híradása szerinti 1913-ban festett; a másik a város központjában lévő tavat ábrázoló olajfestmény.

Kiállításai

Forrás

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök