Tevan Andor (1889–1955)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. február 26., 15:40-kor történt szerkesztése után volt.

nyomdász, könyvkiadó, tipográfus, lapszerkesztő

Tevan Andor (1889-1995)

Tartalomjegyzék

Élete

1889. augusztus 15-én Békéscsabán született sokgyermekes zsidó családban. Édesanyja Fischer Teréz (1863-1944), édesapja Tevan Adolf (1854-1921). Andornak nyolc testvére született: Gizella (1886-1963), Flóra (1887-1944), Ferenc (1891-1944), Rezső (1893-1944), Ilona (1896-1941), Erzsébet (1899-1945), Margit (1901-1978) és László (1903-1943).

Tevan Adolf 1903-ban megvásárolta a Békéscsabáról elköltöző Lepage Lajos Vasút utcai könyv- és papírkereskedését. A kisüzemi jellegű nyomda 4 fővel és 2 nyomdagéppel kezdte meg működését 1903. április 1-én. A családfő a könyvszeretettől vezérelve elhatározta, hogy egyik gyermekét nyomdásznak fogja kitaníttatni. Választása Andorra esett.

Andor 1907-ben sikeres érettségi vizsgát tett a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban, és még abban az évben beiratkozott a jó hírű bécsi nyomdász iskolába, a Graphische Lehr und Versuchsanstalt-ba. A tehetséges és lelkes fiatalember itt sajátította el két év alatt a nyomdaművészet fortélyait.

Fischer Clarissával (1894-1977) kötött házasságából három gyermekük született: Andor (1916-1945), Zsuzsa (1919-1989) és Gábor (1923-).

Az üzleti kapcsolaton túl, több íróval és szerzőben is jó barátságban áll, Karinthy Frigyessel több baráti hangvételű levelet is váltott. Barátait többször meglátogatta a fővárosban.

1944. április 3-án 32 baloldali gondolkodású férfival együtt letartóztatták, internálták, majd Ausztriába, egy Bécs környéki lágerbe deportálták. A koncentrációs táborból 1945. április 20-án szabadult.

1955. október 5-én Budapesten hunyt el. Október 12-én helyezték végső nyugalomba Budapesten a rákoskeresztúri izraelita temetőben.

Halálát követően, 1955-ben jelent meg „A könyv évezredes útja” című, az írás és a könyv történetét ismertető, a könyvtárosképzésben ma is kötelező irodalomnak számító műve.

Munkássága

Mivel édesapja nem értett a nyomdászmesterséghez és minden idejét lekötötte a könyv- és papírkereskedést, a nyomda irányítását rábízta tehetséges és lelkes fiára, akinek könyvek iránti rajongása még az apjáét is felülmúlta.

Tevan Andor tanulmányai végeztével, három esztendei részletfizetésre megvásárolt két modern betűcsaláddal, a Behrens Antiquaval és a Tiemann Mediaevalttal könyvnyomtatásba kezdett. Tehetségének, akaraterejének és lelkesedésének köszönhetően a könyvnyomtátás terén alig egy esztendő alatt országos hírnévre tett szert.

Első munkája egy környékbeli kötőnő, Dapsy Gizella verseskötete volt. A fiatal nyomdász a költőnő révén ismerkedett meg Rozsnyai Kálmánnal, aki jelentős hatást gyakorolt az ifjú nyomdász művészetére. Tevan Rozsnyaival kötött barátsága révén neves írókkal és művészekkel ismerkedett meg. A Tevan név két újszerű tipográfiájú könyvvel (Oscar Wilde: Vera, Jegyzetek Oscar Wilde-ról) tűnt fel a pesti sajtóban. A vállalkozás számára az anyagi sikert a Komédiások, a Panoptikum és az Ugat című könyvek kiadása hozta meg.

Tevan a Békéscsaba és Vidéke című folyóirat társszerkesztője, később felelős szerkesztője volt. A nyomdában lapkiadással (Békéscsaba és Vidéke, Csabai Napló, Franyó Zoltán aradi lapjának egy száma, a direktórium idején a Békés megyei Népszava, a 2. világháborút követően a szovjet katonai híradó) is foglalkoztak.

1912 szeptemberében indította útjára az Olcsó és a Magyar Könyvtár mintájára a Tevan-könyvtár sorozatot, ami 1922-ig 213 kiadott kötetet jelentett. A hazai szerzők közül Ady, Kosztolányi, Karinthy, Juhász Gyula, a külföldiek közül Balzac, Thomas Mann, Maupassant, Tolsztoj művei is e sorozat keretében kerültek kiadásra. A szerkesztő, lektor és a borító tervezője is Tevan volt egy személyben. A friss szellemű, olcsó kis füzeteket a korabeli sajtó szimpátiával fogadta.

1913-ban indította el híres bibliofil sorozatát, az Amatőr Tevan sorozatot, melynek tagjaként harminc év alatt 14 kötetben jelentek meg a klasszikus és kortárs magyar szerzők munkái (kivétel Anatole France). Alacsony példányszámban és művészi kivitelben - amit maga Tevan dolgozott ki – készültek a kiadványok. Az amatőrök hazai és nemzetközi tekintetben is hírnevet hoztak Tevannak.

Sikerei szakmai jártasságának és kiváló üzleti érzékének köszönhette, valamint annak, hogy a nyomtatványokra árucikként tekintett (utóbbi különböztette meg Kner Imrétől). Könyvművészeti elveit a Hungária nyomda vette át először, Kner Albert vezetésével.

Az 1920-as évek reakciós korszelleme lehetetlenné tette számára, hogy progresszív irányba folytassa a könyvkiadói tevékenységét, ezért áttért a színes, művészi kivitelű merkantil nyomtatványok kivitelezésére. Csomagolóeszközök előállítására specializálódtak (gyógyszeripari dobozok, ismertetők, reklámanyagok), megrendelői gyógyszertárak voltak. Tevan Andor a könyvkiadást és -nyomtatást évi 3-4 kötetre csökkentette.

A neves csabai nyomdász vállalata 1943 után két kiadványt jelentetett meg: 1943-ban Heltai Gáspár: A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái, 1948-ban pedig Anatole France: Nyársforgató Jakab meséi (Jacques Tournbroche) című kötetét. Tevan maga készítette el a színeket nyomó lapokat, a kiadvány az Év legszebb könyve díjat, Tevan pedig az akkori kultuszminisztertől a Pro Arte-érdemrendet kapta meg.

1949-ben önként felajánlotta teljes árukészletét, adósságmentes vállalatát államosításra. A Tevan-nyomdát 1949. május 16-án államosították, ezután az ország legnagyobb csomagolóeszköz-előállító üzeme lett. Tevan Botyánszki Pál vállalatvezető alá rendelve folytatta munkáját 1950. május 6-ig, elbocsájtásának napjáig. Az elbocsájtást követően, az állástalanság napjaiban írta meg az 1989-ben Narancsliget az Északi-sarkon címmel megjelent önéletrajzi kötetét.

A Művelt Nép kiadónál, majd az Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozott képszerkesztőként 1955-ös haláláig.

A Tevan család részt vállalt az Aurora Kör működésében, 1917-ben megválasztották a képzőművészeti szakosztály vezetőjévé. Nem mellesleg Tevan sógorai, dr. Südy Ernő és dr. Révész Sándor is ezen a területen tevékenykedtek. Testvérei, Margit és Ilona is a pártfogók között voltak.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök