Szerkesztő:Soma
A BékésWiki wikiből
Szócikkeim:
Tervezett:
- Bohn Téglagyár (Békéscsaba)
- Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)
A békéscsabai Bohn téglagyár a város déli részén, Jamina városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.
Tartalomjegyzék |
Ipartelepítő tényezők
A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.
A téglagyár építése
A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.
Építéstől az államosításig
A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az első világháború alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult.
1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.
A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. Ekkor már Bohn Mihály betegsége miatt teljes egészében a fia vezette a gyárat. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.
A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.
A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.
