Szendrey Júlia (1828–1868)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2023. január 2., 14:03-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

költő, író, műfordító

Tartalomjegyzék

Élete

Szendrey Júlia

Szendrey Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen, az Újmajorban Szendrey Ignác (1800–1895) és Gálovits Anna első gyermekeként. Édesapja a Festetics és a Károlyi család gazdatisztje, édesanyja horvát–örmény származású, gyakorta betegségekkel küzdő asszony volt. Két testvére született, – a fiatalon elhunyt – Szendrey Gyula és Gyulai Pálné Szendrey Mária (1838–1866).

Szendrey Júlia előkelő nevelésben részesült. 18381840 között a mezőberényi Wenckheim-kastélyban helyet kapó leánynevelő intézet tanulója volt, mely Festetics Vincéné nevéhez köthető. Ebben az időszakban Benka Ádám evangélikus lelkész családja biztosított neki lakhatást. 1840-től 1844-ig Pesten, a Tänczer-Lejtei-féle leánynevelő intézetben folytatta tanulmányait, ahol németet, franciát, táncot, zenét és úri viselkedést tanult. Itt ismerte meg legjobb barátnőjét, Térey Máriát. Ezután visszakerült Mezőberénybe, a kastélyban működő iskola tanulójaként. 1845-ben Endrőd várában élt családjával, melyet édesapja tisztilakként kapott a Károlyiaktól.

1846. szeptember 8-án Nagykárolyban megismerkedett Petőfi Sándorral. Petőfi több híres költeményét a felesége ihlette (Reszket a bokor, mert…, Minek nevezzelek?, Szeptember végén). Édesapja tiltása ellenére 1847. szeptember 8-án házasságot kötöttek az erdődi evangélikus templomban. Nászútjukat Koltón töltötték, majd Pesten éltek. Egy gyermekük született, Petőfi Zoltán.

1849 júliusában Mezőberénybe látogattak a család barátjához, Orlai Petrics Somához. Ugyanebben az évben Júlia elveszítette a férjét, ezzel a „nemzet özvegyévé” vált. Fia, Zoltán gyámja 1869-ig a nagybátyja, Petőfi István lett.

1850. július 21-én újraházasodott, Horvát Árpád egyetemi tanárhoz ment feleségül, akitől négy gyermeke született: Horvát Attila (1851–1873), Horvát Árpád (1855–1887), Horvát Ilona (1859–1944) és Horvát Viola, aki csecsemőkorában elhunyt. Szendrey Júlia kitűnően zongorázott, jól táncolt és sokat olvasott, műveltségét idegen nyelvek ismeretével is gazdagította. Legnagyobb örömét gyermekei jelentették. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1856-ban Balatonfüreden gyógykezelték. 1866. szeptember 10-én váratlanul elvesztette testvérét, Máriát, akinek hiánya nagy űrt hagyott benne. 17 évnyi házasság után, 1867-ben elköltözött a második férjétől.

Szendrey Júlia 39 éves korában, 1868. szeptember 6-án hosszas betegeskedés után Budapesten, a Zerge (ma Horánszky) utca 13. szám alatti otthonában hunyt el. A Kerepesi úti (ma Fiumei úti) temetőben helyezték örök nyugalomra. 1908-ban a Petőfi Társaság a Petőfi családot közös sírban helyezte el.

Munkássága

Petőfi halála után több költeménye is született. Írói munkássága teljességében a második házassága idején bontakozott ki. Kedvelt írói közé tartozott Charles Dickens és George Sand. Utóbbit küllemében is utánozta rövid frizurájával, öltözködésével és a dohányzással.

1846 februárjától leánykori és fiatalasszony kori naplót vezetett a Petőfivel megismerkedése előtti időszakról. 1847-től ebből jelentek meg részletek a Hazánk és Életképek című lapokban. Petőfi kérésére az 1848-as szabadságharc idején újra naplót írt, ez lett az erdődi naplója. A kolozsvári naplója 1849 novemberében indult, majd ezt követően az özvegyasszony kori naplója vette kezdetét.

Első versét Pesten írta 1854-ben Miért van így? címmel. Írt verset második férjéhez, Horvát Árpádhoz, Petőfi Istvánhoz, fiúgyermekeihez és testvéreihez. Ezek többségét nem publikálta. Az 1856-os balatonfüredi gyógykezelése alatt sok verse született.

Az 1840-es évek végétől megjelentek esszéi az Életképekben. Rövid prózáiban, esszéiben a természeti jelenségekhez és a tájakhoz kapcsolódó érzéseit örökítette meg. Elbeszélései között falusi történet, az úri világ valamely drámai jelenete, vitairat és meseszerű próza is található.

Hans Christian Andersen (1805–1875) tizenhat meséjét fordította le németről, ezek 1857-ben jelentek meg Lampel Róbert kiadásában. Egy dedikált kötetet elküldött a dán meseírónak. Sokat mesélt, színdarabot is írt gyermekeinek.

Nagy szókincsű, jó íráskészségű író, műfordító volt. Hatással volt rá Petőfi Sándor és George Sand francia írónő stílusa, utóbbi műveit is fordította. Jules Sandeau Marianne címe regényének fordítását töredékben hátrahagyta a kéziratában. Hagyatékát a titkárának és felolvasójának, Tóth Józsefnek adományozta, mely 1925-ben Mikes Lajos tulajdonába került.

Elbeszélései

Emlékezete

Szendrey Júlia-szobor Mezőberényben

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök