Szakál Albert (1829‒1909)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Ker0 (vitalap | szerkesztései) 2023. február 10., 14:30-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Szakál Albert (1829‒1909)

festőművész

Tartalomjegyzék

Élete

Váradi Szakál Albert 1829. május 6-án született Köröstarcsán nemesi származású református családba. Édesapja Szakál Ferenc köröstarcsai jegyző, édesanyja dabasi Halász Zsuzsanna. Testvérei: Lajos (népdalköltő, Békés megye főjegyzője, Békés országgyűlési képviselője), Antónia, Antal, Ludovika (Lujza), Róza és Viktor. Szakál Albert és Szabó Magda írónő rokonságban álltak. A festő apai nagyapja, váradi Szakál Mihály (zsarolyáni református lelkész és esperes) az írónő szépapja is egyben, valamint Szabó Magda apai nagyapja, ágyai Szabó János (1835-1902, tarcsai református lelkész és esperes) Szakál Albert unokatestvére anyai ágról.

Elemi iskoláit Köröstarcsán, középiskoláit Kisújszálláson és Kecskeméten végezte.

1877-ben kötött házasságot ószőnyi Lenszky József csendőrszázados leányával Lenszky Jozefával (Jozefin). A házasságból egy leánygyermek született: Berta.

81 éves korában 1909. szeptember 26-án hunyt el Köröstarcsán. Temetése szeptember 28-án volt a református egyház szertartásai szerint a köröstarcsai temetőben.

Munkássága

Szakál Albert részt vett az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban. 19 évesen – bár nem volt hadköteles – önként jelentkezett a nemzetőrségbe, és Békés megye mozgósított lovas nemzetőrségével 1848 nyarán részt vett a délvidéki harcokban, majd szeptember végén honvéd önkéntes lett. 1849-ben a Vécsey Károly vezette V. hadtestnél főhadnagyként szolgált: részt vett Arad és Temesvár ostromában, majd Borosjenőn tette le a fegyvert.

A szabadságharc bukása után két évig otthon volt szüleinél, majd 1852-től Pesten élt, ahol portrémegrendelésekből tartotta el magát, emellett tájképeket is festett. Három évig Münchenben képzőművészeti tanulmányokat folytatott a Podmaniczky család anyagi támogatásával. Hazatérése után a kor szokása szerint – az arcképmegbízatások mellett – családi ősgalériák restaurálását is vállalta: például a Wenckheim család békés megyei birtokain is festett. Az 1850–60-as években rendszeresen ment Debrecenbe portrémegrendeléseket teljesíteni (pl. Csanak család, Várady-Szabó család). Fiatalon többször szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain (Dunamelléki táj, Tájkép szélmalommal című képeivel).

Az 1860-as évek végén visszavonult szülőföldjére, Köröstarcsán gazdálkodott, családot alapított, de a festést itt sem hagyta abba. Az 1881-es árvízben birtoka elpusztult, elszegényedett. Földjeit eladta és 150 képből álló festménygyűjteményétől is kénytelen volt megválni. Honvédfőhadnagyi nyugdíjából és felesége postamesteri fizetéséből éltek.

A békéscsabai múzeum 1902-ben 17 festményt vásárolt meg az idős mestertől, melyek ma is a gyűjtemény részét képezik.

Képgaléria

Források

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök