Sinka István (1897–1969)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Bélmegyer belső hivatkozása)
a (Korrekció)
 
(6 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
[[Fájl:Sinka Istvan fortepan 106045.jpg|bélyegkép|300px|Sinka István]]
költő, író
költő, író
4. sor: 5. sor:
=== A fekete bojtár ===
=== A fekete bojtár ===
-
'''Bihar megyei parasztcsaládba született [[1897]]. [[szeptember 24.|szeptember 24.]] Nagyszalontán.''' Apja és bátyja tüdőbetegségben hunyt el, korai tragikus haláluk arra kényszerítette Sinkát, hogy tízéves korában bojtárnak álljon.  
+
[[fájl:Nagyvárad 305.JPG|bélyegkép|300px|Szülőháza Nagyszalontán]]
 +
[[Fájl:Nagyvárad 303.JPG|bélyegkép|300px|Emléktábla szülőháza falán]]
 +
[[fájl:Sinka Istvan sir.JPG|bélyegkép|300px|Sírja a Farkasréti temetőben]]
 +
 
 +
'''Bihar megyei parasztcsaládba született [[1897]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] Nagyszalontán.''' Apja és bátyja tüdőbetegségben hunyt el, korai tragikus haláluk arra kényszerítette Sinkát, hogy tízéves korában bojtárnak álljon.  
[[1919]]-ben '''feleségül vette Pap Katalin''' kospásztorlányt, akivel '''[[Bélmegyer|Bélmegyeren]] telepedtek le'''. Négy gyerekük közül elsőszülött fiuk nem érte meg a gyerekkort. A [[Vésztő]] és [[Szeghalom]] közötti Mágoron juhászkodott, azonban felesége szívbetegsége miatt '''[[Vésztő|Vésztőre]] költöztek''', ahol Sinka alkalmi munkákból, napszámoskodásból próbálta eltartani családját.  
[[1919]]-ben '''feleségül vette Pap Katalin''' kospásztorlányt, akivel '''[[Bélmegyer|Bélmegyeren]] telepedtek le'''. Négy gyerekük közül elsőszülött fiuk nem érte meg a gyerekkort. A [[Vésztő]] és [[Szeghalom]] közötti Mágoron juhászkodott, azonban felesége szívbetegsége miatt '''[[Vésztő|Vésztőre]] költöztek''', ahol Sinka alkalmi munkákból, napszámoskodásból próbálta eltartani családját.  
-
Az 1930-as évek elején megismerkedett és barátságot kötött [[Féja Géza (1900-1978)|Féja Gézá]]val, aki a [[Viharsarok (szociográfia)|Viharsarok]] című szociográfiájához gyűjtött anyagot a régió három vármegyéjében. '''Féja fontos szerepet játszott Sinka költői pályájának elindításában''', ő mutatta be a fiatal költőt [[Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944)|Bajcsy-Zsilinszky Endre]] újságjában, illetve ő írt dicsérő szavakat az [[1933|1933-ban]] megjelent ''Himnuszok kelet kapujában'' című első kötetéhez. [[Szabó Pál (1893-1970)|Szabó Pál]] íróval való ismertségének köszönhetően rendszeresen publikált a [[Kelet Népe|Kelet Népé]]ben.  
+
Az 1930-as évek elején megismerkedett és barátságot kötött [[Féja Géza (1900–1978)|Féja Gézá]]val, aki a ''[[Viharsarok (szociográfia)|Viharsarok]]'' című szociográfiájához gyűjtött anyagot a régió három vármegyéjében. '''Féja fontos szerepet játszott Sinka költői pályájának elindításában''', ő mutatta be a fiatal költőt [[Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)|Bajcsy-Zsilinszky Endre]] újságjában, illetve ő írt dicsérő szavakat az [[1933|1933-ban]] megjelent ''Himnuszok kelet kapujában'' című első kötetéhez. [[Szabó Pál (1893–1970)|Szabó Pál]] íróval való ismertségének köszönhetően rendszeresen publikált a [[Kelet Népe|''Kelet Népé'']]ben.  
[[1935]]-ben meghalt a felesége. Sinka két évig munka után kutatva, nyomorban élve bolyongott az országban.  
[[1935]]-ben meghalt a felesége. Sinka két évig munka után kutatva, nyomorban élve bolyongott az országban.  
=== Budapesten ===
=== Budapesten ===
-
[[1937]]-ben '''összeházasodott Péczely Katalinnal''', akivel '''Budapestre költöztek'''. A fővárosban Sinka bekerült a fénykorát élő [[Népi mozgalom|népi mozgalom]] irodalmi és politikai vérkeringésébe. [[1939]] és [[1944]] között nyolc kötete jelent meg. Gyakori szerzője volt a Szabad Szó, a Híd, a Magyar Élet és a Válasz című folyóiratoknak. A háború után Törökbálinton kapott földet. [[1949|1949-ben]] visszaköltözött Budapestre, de az irodalmi életből kiszorult: [[1961]]-ig, a kultúrpolitikai váltásig nem jelent meg kötete. [[1956]] nyarán a kérése nélkül '''felvették a Magyar Írók Szövetségébe'''. A forradalmat az ''Üdv néked Ifjúság'' című versével "köszöntötte". Második feleségétől [[1957|1957-ben]] elvált. A békésszentandrási '''Szin Magdával házasodott össze''', akihez az Éna-ciklus darabjait írja. [[1961]] és [[1972]] között négy kötetét adta ki a Magvető Kiadó, amelyek közül az utolsó már posztumusz jelent meg.  
+
[[1937]]-ben '''összeházasodott Péczely Katalinnal''', akivel '''Budapestre költöztek'''. A fővárosban Sinka bekerült a fénykorát élő [[Népi mozgalom|népi mozgalom]] irodalmi és politikai vérkeringésébe. [[1939]] és [[1944]] között nyolc kötete jelent meg. Gyakori szerzője volt a ''Szabad Szó'', a ''Híd'', a ''Magyar Élet'' és a ''Válasz'' című folyóiratoknak. A háború után Törökbálinton kapott földet. [[1949|1949-ben]] visszaköltözött Budapestre, de az irodalmi életből kiszorult: [[1961]]-ig, a kultúrpolitikai váltásig nem jelent meg kötete. [[1956]] nyarán a kérése nélkül '''felvették a Magyar Írók Szövetségébe'''. A forradalmat az ''Üdv néked Ifjúság'' című versével "köszöntötte". Második feleségétől [[1957|1957-ben]] elvált. A békésszentandrási '''Szin Magdával házasodott össze''', akihez az Éna-ciklus darabjait írja. [[1961]] és [[1972]] között négy kötetét adta ki a Magvető Kiadó, amelyek közül az utolsó már posztumusz jelent meg.  
-
Hosszú betegeskedés után '''Budapesten hunyt el [[1969]]. [[Június 17.|június 17]]'''.
+
Hosszú betegeskedés után '''Budapesten hunyt el [[1969]]. [[Június 17.|június 17-én]]'''.
== Munkássága ==
== Munkássága ==
-
Mindössze öt elemit végzett, de felettébb érdekelte az olvasás és az irodalom. Egyes anekdoták szerint első próbálgatásait csizmája oldalára írta, amikor a mágori síkságon juhászkodott. Első közölt versével irodalmi pályázatot nyert a Magyar Falu c. folyóirat [[1930]]. novemberi számában. Később zsengéi jelentek meg ugyanebben a lapban, majd [[1933]]-ban megjelent első kötete a ''Himnuszok kelet kapujában''. Ezt két év múlva az első felesége betegeskedésével egy időben íródott ''Pásztorének'' követte. A kötetlen formájú, akár kiseposznak is betudható műve, már átgondoltabb költői nyelvet és magabiztos hangot tükröz. Budapesten [[1939]]-től kezdett el igazán kiteljesedni. Tizenhét évnyi hallgatás után, [[1961]]-ben kezdték újra kiadni a köteteit. Írásait a paraszti réteg nyomorának bemutatása jellemzi, életműve a népi mozgalom íróinak, költőinek egy legerősebb és legmegrázóbb darabja.
+
Mindössze öt elemit végzett, de felettébb érdekelte az olvasás és az irodalom. Egyes anekdoták szerint első próbálgatásait csizmája oldalára írta, amikor a mágori síkságon juhászkodott. Első közölt versével irodalmi pályázatot nyert a ''Magyar Falu'' c. folyóirat [[1930]]. novemberi számában. Később zsengéi jelentek meg ugyanebben a lapban, majd [[1933]]-ban megjelent első kötete a ''Himnuszok kelet kapujában''. Ezt két év múlva az első felesége betegeskedésével egy időben íródott ''Pásztorének'' követte. A kötetlen formájú, akár kiseposznak is betudható műve, már átgondoltabb költői nyelvet és magabiztos hangot tükröz. Budapesten [[1939]]-től kezdett el igazán kiteljesedni. Tizenhét évnyi hallgatás után, [[1961]]-ben kezdték újra kiadni a köteteit. Írásait a paraszti réteg nyomorának bemutatása jellemzi, életműve a népi mozgalom íróinak, költőinek egy legerősebb és legmegrázóbb darabja.
-
'''[[Elek Tibor]], a [[Bárka]] főszerkesztője Sinka munkásságát így foglalja össze:'''  
+
'''[[Elek Tibor]], a ''[[Bárka]]'' főszerkesztője Sinka munkásságát így foglalja össze:'''  
''„(...) az időben immáron örökké életművének legértékesebb darabjai: például az olyan dalok, mint az Alvó Körözsök, Nyárfalevél, Túloldalán a halomnak, A cser meghajolt, az olyan elbeszélő költemény, mint a Bődi Mariska, és főként az olyan balladák, mint a Bondár Márta, Anyám balladát táncol, Ballada a Körözs mentén, Bor-Ökrösné, Simon Virág, Magyar Mihály balladája, de a pályazáró kötetekben is találhatók olyan nagy versek, mint például a Lovasok opál mezőkön című, és a prózai művek közül a Fekete bojtár vallomásai mellett a Hol vagy Kadocsa? sem csupán a szintén önéletrajzi ihletés miatt érdemes a figyelmünkre, ahogy az Érparti történet sem. Ezek a művek ma is éppúgy várják olvasóikat, mint a magyar irodalom bármely XX. századi klasszikusának legjobbjai, és nemcsak azért, mert a szegénység, a nyomor, az azzal együtt járó megaláztatottság, a hatalomnak, a rajtunk kívül álló erőknek való kiszolgáltatottság mai világunkban (ha nem is olyan mértékben) éppúgy jelen van, mint a Sinkáéban jelen volt, hanem azért, mert a költőt, ahogy kívánta, karjaira vette az idő (Végy karjaidra, idő…), versei szépségét minden korokon általrepíti hozzánk.”''
''„(...) az időben immáron örökké életművének legértékesebb darabjai: például az olyan dalok, mint az Alvó Körözsök, Nyárfalevél, Túloldalán a halomnak, A cser meghajolt, az olyan elbeszélő költemény, mint a Bődi Mariska, és főként az olyan balladák, mint a Bondár Márta, Anyám balladát táncol, Ballada a Körözs mentén, Bor-Ökrösné, Simon Virág, Magyar Mihály balladája, de a pályazáró kötetekben is találhatók olyan nagy versek, mint például a Lovasok opál mezőkön című, és a prózai művek közül a Fekete bojtár vallomásai mellett a Hol vagy Kadocsa? sem csupán a szintén önéletrajzi ihletés miatt érdemes a figyelmünkre, ahogy az Érparti történet sem. Ezek a művek ma is éppúgy várják olvasóikat, mint a magyar irodalom bármely XX. századi klasszikusának legjobbjai, és nemcsak azért, mert a szegénység, a nyomor, az azzal együtt járó megaláztatottság, a hatalomnak, a rajtunk kívül álló erőknek való kiszolgáltatottság mai világunkban (ha nem is olyan mértékben) éppúgy jelen van, mint a Sinkáéban jelen volt, hanem azért, mert a költőt, ahogy kívánta, karjaira vette az idő (Végy karjaidra, idő…), versei szépségét minden korokon általrepíti hozzánk.”''
-
'''[[Féja Géza (1900-1978)|Féja Géza]], Sinka István tehetségének egyik felfedezője és pártfogója a [[Viharsarok (szociográfia)|Viharsarok]] című híres szociográfiájában így ír róla:'''   
+
'''[[Féja Géza (1900–1978)|Féja Géza]], Sinka István tehetségének egyik felfedezője és pártfogója a ''[[Viharsarok (szociográfia)|Viharsarok]]'' című híres szociográfiájában így ír róla:'''   
''„Sinka sorsa példázza legtalálóbban, hogy a mai társadalmi és kulturális »felépítmény« mit nyújt a nép s a népi tehetség számára. Sinka a szalontai határban született, nagy birkatartó földön. Három-négy évtizede itt a földnélküli ember sorsa csakis a birka lehetett. Apja nagy állattenyésztő volt négyezer saját birkával, a dögvész azonban elsöpörte őket. Igy juhásznak állt be más gazda rideg birkái mellé. (…) Apja, midőn öregedni kezdett, nem is bírta a nomád életet, betegeskedett, a nagybirtokos pedig, akinél Puszta-Pándon alkalmazásban volt, kirakta a pusztáról. Felrakták a szekérre a bútort s tetejébe a haldokló öreg juhászt. (…) Az öreg nem is élt sokáig. Felesége ezután tavasztól őszig kenyeret sütött a summásoknak az urasági tanyákon. A gyerek Szalontán maradt ilyenkor, mint saját gazdája s vízhordásból élt, meg teniszlabdákat szedett a Lovassy-kertben. Közben öt elemit végzett, nagy olvasási szomjúság gyötörte, de a tankönyveken kívül csak vásári istóriák jutottak a kezébe. (…) Tizenkét esztendős korában eléje adtak négyszáz birkát és kicsapták velük a tarlóra. Késő ősszel hazafelé tért ázott birkáival, de az esős, ködös őszi éjszakákon eltévedt. Egy éjjel mégis visszatalált a faluba, zörgött a pergő a kosokon, kijött a gazda. Rögtön a gyerekjuhásznak rontott, összeverte, sárba vágta és megtaposta. Még aznap éjjel megszökött tőle. (…)''
''„Sinka sorsa példázza legtalálóbban, hogy a mai társadalmi és kulturális »felépítmény« mit nyújt a nép s a népi tehetség számára. Sinka a szalontai határban született, nagy birkatartó földön. Három-négy évtizede itt a földnélküli ember sorsa csakis a birka lehetett. Apja nagy állattenyésztő volt négyezer saját birkával, a dögvész azonban elsöpörte őket. Igy juhásznak állt be más gazda rideg birkái mellé. (…) Apja, midőn öregedni kezdett, nem is bírta a nomád életet, betegeskedett, a nagybirtokos pedig, akinél Puszta-Pándon alkalmazásban volt, kirakta a pusztáról. Felrakták a szekérre a bútort s tetejébe a haldokló öreg juhászt. (…) Az öreg nem is élt sokáig. Felesége ezután tavasztól őszig kenyeret sütött a summásoknak az urasági tanyákon. A gyerek Szalontán maradt ilyenkor, mint saját gazdája s vízhordásból élt, meg teniszlabdákat szedett a Lovassy-kertben. Közben öt elemit végzett, nagy olvasási szomjúság gyötörte, de a tankönyveken kívül csak vásári istóriák jutottak a kezébe. (…) Tizenkét esztendős korában eléje adtak négyszáz birkát és kicsapták velük a tarlóra. Késő ősszel hazafelé tért ázott birkáival, de az esős, ködös őszi éjszakákon eltévedt. Egy éjjel mégis visszatalált a faluba, zörgött a pergő a kosokon, kijött a gazda. Rögtön a gyerekjuhásznak rontott, összeverte, sárba vágta és megtaposta. Még aznap éjjel megszökött tőle. (…)''
52. sor: 57. sor:
[[Kategória: Vésztő]]
[[Kategória: Vésztő]]
[[Kategória: Nagyszalonta]]
[[Kategória: Nagyszalonta]]
 +
[[Kategória: Kossuth-díjasok]]

A lap jelenlegi, 2021. június 17., 14:32-kori változata

Sinka István

költő, író

Tartalomjegyzék

Élete

A fekete bojtár

Szülőháza Nagyszalontán
Emléktábla szülőháza falán
Sírja a Farkasréti temetőben

Bihar megyei parasztcsaládba született 1897. szeptember 24-én Nagyszalontán. Apja és bátyja tüdőbetegségben hunyt el, korai tragikus haláluk arra kényszerítette Sinkát, hogy tízéves korában bojtárnak álljon.

1919-ben feleségül vette Pap Katalin kospásztorlányt, akivel Bélmegyeren telepedtek le. Négy gyerekük közül elsőszülött fiuk nem érte meg a gyerekkort. A Vésztő és Szeghalom közötti Mágoron juhászkodott, azonban felesége szívbetegsége miatt Vésztőre költöztek, ahol Sinka alkalmi munkákból, napszámoskodásból próbálta eltartani családját.

Az 1930-as évek elején megismerkedett és barátságot kötött Féja Gézával, aki a Viharsarok című szociográfiájához gyűjtött anyagot a régió három vármegyéjében. Féja fontos szerepet játszott Sinka költői pályájának elindításában, ő mutatta be a fiatal költőt Bajcsy-Zsilinszky Endre újságjában, illetve ő írt dicsérő szavakat az 1933-ban megjelent Himnuszok kelet kapujában című első kötetéhez. Szabó Pál íróval való ismertségének köszönhetően rendszeresen publikált a Kelet Népében.

1935-ben meghalt a felesége. Sinka két évig munka után kutatva, nyomorban élve bolyongott az országban.

Budapesten

1937-ben összeházasodott Péczely Katalinnal, akivel Budapestre költöztek. A fővárosban Sinka bekerült a fénykorát élő népi mozgalom irodalmi és politikai vérkeringésébe. 1939 és 1944 között nyolc kötete jelent meg. Gyakori szerzője volt a Szabad Szó, a Híd, a Magyar Élet és a Válasz című folyóiratoknak. A háború után Törökbálinton kapott földet. 1949-ben visszaköltözött Budapestre, de az irodalmi életből kiszorult: 1961-ig, a kultúrpolitikai váltásig nem jelent meg kötete. 1956 nyarán a kérése nélkül felvették a Magyar Írók Szövetségébe. A forradalmat az Üdv néked Ifjúság című versével "köszöntötte". Második feleségétől 1957-ben elvált. A békésszentandrási Szin Magdával házasodott össze, akihez az Éna-ciklus darabjait írja. 1961 és 1972 között négy kötetét adta ki a Magvető Kiadó, amelyek közül az utolsó már posztumusz jelent meg.

Hosszú betegeskedés után Budapesten hunyt el 1969. június 17-én.

Munkássága

Mindössze öt elemit végzett, de felettébb érdekelte az olvasás és az irodalom. Egyes anekdoták szerint első próbálgatásait csizmája oldalára írta, amikor a mágori síkságon juhászkodott. Első közölt versével irodalmi pályázatot nyert a Magyar Falu c. folyóirat 1930. novemberi számában. Később zsengéi jelentek meg ugyanebben a lapban, majd 1933-ban megjelent első kötete a Himnuszok kelet kapujában. Ezt két év múlva az első felesége betegeskedésével egy időben íródott Pásztorének követte. A kötetlen formájú, akár kiseposznak is betudható műve, már átgondoltabb költői nyelvet és magabiztos hangot tükröz. Budapesten 1939-től kezdett el igazán kiteljesedni. Tizenhét évnyi hallgatás után, 1961-ben kezdték újra kiadni a köteteit. Írásait a paraszti réteg nyomorának bemutatása jellemzi, életműve a népi mozgalom íróinak, költőinek egy legerősebb és legmegrázóbb darabja.

Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője Sinka munkásságát így foglalja össze:

„(...) az időben immáron örökké életművének legértékesebb darabjai: például az olyan dalok, mint az Alvó Körözsök, Nyárfalevél, Túloldalán a halomnak, A cser meghajolt, az olyan elbeszélő költemény, mint a Bődi Mariska, és főként az olyan balladák, mint a Bondár Márta, Anyám balladát táncol, Ballada a Körözs mentén, Bor-Ökrösné, Simon Virág, Magyar Mihály balladája, de a pályazáró kötetekben is találhatók olyan nagy versek, mint például a Lovasok opál mezőkön című, és a prózai művek közül a Fekete bojtár vallomásai mellett a Hol vagy Kadocsa? sem csupán a szintén önéletrajzi ihletés miatt érdemes a figyelmünkre, ahogy az Érparti történet sem. Ezek a művek ma is éppúgy várják olvasóikat, mint a magyar irodalom bármely XX. századi klasszikusának legjobbjai, és nemcsak azért, mert a szegénység, a nyomor, az azzal együtt járó megaláztatottság, a hatalomnak, a rajtunk kívül álló erőknek való kiszolgáltatottság mai világunkban (ha nem is olyan mértékben) éppúgy jelen van, mint a Sinkáéban jelen volt, hanem azért, mert a költőt, ahogy kívánta, karjaira vette az idő (Végy karjaidra, idő…), versei szépségét minden korokon általrepíti hozzánk.”

Féja Géza, Sinka István tehetségének egyik felfedezője és pártfogója a Viharsarok című híres szociográfiájában így ír róla:

„Sinka sorsa példázza legtalálóbban, hogy a mai társadalmi és kulturális »felépítmény« mit nyújt a nép s a népi tehetség számára. Sinka a szalontai határban született, nagy birkatartó földön. Három-négy évtizede itt a földnélküli ember sorsa csakis a birka lehetett. Apja nagy állattenyésztő volt négyezer saját birkával, a dögvész azonban elsöpörte őket. Igy juhásznak állt be más gazda rideg birkái mellé. (…) Apja, midőn öregedni kezdett, nem is bírta a nomád életet, betegeskedett, a nagybirtokos pedig, akinél Puszta-Pándon alkalmazásban volt, kirakta a pusztáról. Felrakták a szekérre a bútort s tetejébe a haldokló öreg juhászt. (…) Az öreg nem is élt sokáig. Felesége ezután tavasztól őszig kenyeret sütött a summásoknak az urasági tanyákon. A gyerek Szalontán maradt ilyenkor, mint saját gazdája s vízhordásból élt, meg teniszlabdákat szedett a Lovassy-kertben. Közben öt elemit végzett, nagy olvasási szomjúság gyötörte, de a tankönyveken kívül csak vásári istóriák jutottak a kezébe. (…) Tizenkét esztendős korában eléje adtak négyszáz birkát és kicsapták velük a tarlóra. Késő ősszel hazafelé tért ázott birkáival, de az esős, ködös őszi éjszakákon eltévedt. Egy éjjel mégis visszatalált a faluba, zörgött a pergő a kosokon, kijött a gazda. Rögtön a gyerekjuhásznak rontott, összeverte, sárba vágta és megtaposta. Még aznap éjjel megszökött tőle. (…)

(…) A hiba csak az, hogy ez a költő (Sinka) éppen felülről nem kapott segítőkezet. Elhagyatva építette fel a föld, a kenyér, a munka, a termés himnuszait magában. Túllépte egyénisége határait, a parasztközösség szólalt meg benne. Újabban pedig múltját, a nomád, vad magyar mezei életet fejezi ki nem mindennapos lírai-epikai erővel. (…) A mélyek fia csak véletlenül bír kapcsolatba kerülni a »magas« kultúrával. S ha különös csodaként mégis megnő, akkor vagy belefúl a városi életbe, vagy pedig tovább éhezik a maga talaján. Hiába nő meg ott az eredeti rögökön, vérei, osztálya nem nőhetnek meg véle együtt. Előre rohan, egyedül marad s naponta a halál kopogtat az ajtaján. A magyar népsors tragikuma ezekben az emberekben csap magasra. Társadalmi berendezkedésük minden kórja az ő megnőtt életükben rendez vészes csatákat.”

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök