Schéner Mihály (1923–2009)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 9., 12:44-kor történt szerkesztése után volt.

képzőművész, festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábkészítő

Schéner Mihály

Tartalomjegyzék

Élete

1923. január 9-én született Medgyesegyházán, paraszti családban. Édesanyja: Záborszky Angéla, akit leánykorában beadtak egy festőiskolába, de a család anyagi nehézsége miatt abba kellett hagynia. Talán ezért is tett meg mindent, hogy fiát ez irányba terelje. Édesapja több újságot is járatott, ezeknek a művészeti mellékleteiben találkozott először a fiatal Schéner a képzőművészet remekműveivel.

A négy elemi elvégzése után a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanult tovább. Nyolc éven át bejárt Medgyesegyházáról Békéscsabára, utazás közben fedezte fel a táj változatos szépségeit. Rajztanára, Mazán László figyelt fel rá, ő támogatta.

1942-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai Rudnay Gyula és Elekffy Jenő voltak. 1944 márciusában bevonult a német hadsereg Budapestre, Schénert behívták katonának. 1945 januárjában az orosz bevonulás után Schénert többször elfogták, de megszökött és hazatért szüleihez.

1947-ben tanári diplomát szerzett és az aszódi Petőfi Gimnáziumban és Általános Iskolában helyezkedett el, később Pesten dolgozott. 1956-ban elhagyta a pedagógusi pályát és tagja lett a Képzőművészeti Alapnak. Ez az intézmény határozta meg anyagi biztonságát, és művészi kibontakozását is nagyban segítette.

1956-ban nősült, felesége, Nelli tanár volt. Gyermekük, Schéner Mihály festőművész (1956. november 7-én született), anyai ágról felvett művészneve: Jakab Mihály. A művésznévvel édesapjától kívánta megkülönböztetni magát.

Budapesten hunyt el 2009. május 11-én, életének 87. évében. Temetése 2009. június 4-én volt. Sírhelye az Óbudai temetőben van.

Munkássága

1962 márciusában nyílt meg első kiállítása a budapesti Csók Galériában: elmarasztaló kritikákat kapott. 1963-ban jutott el először Nyugatra, előbb Párizsba, majd Londonba. Mr. Eric Estorick, londoni műgyűjtő hívta meg, aki megvásárolta az első kiállításon szereplő összes képét. 1965-ben nyílt kiállítása Londonban, amelyek konstruktív és fakturális törekvéseit tükrözik. Itthon is egyre több támogatója akadt, így Juhász Ferenc és Nagy László költők, Major Máté egyetemi professzor, a Bauhaus magyarországi tekintélye és a későbbi mester Baránszky–Jób László irodalomtörténész. Svédországi utazása során találkozott a dalarnai lovacskával, azokkal a népi faplasztikákkal, amelyek arra inspirálták, hogy hasonló magyar foklórmotívum után nézzen. Ekkor született meg a mézeskalács motívuma, amely azóta jelképe művészetének. 1969-es Csók–Galéria-beli kiállításán bemutatott öt színezett falovat is.

Kiállításai voltak Németországban, Párizsban. ’72-es párizsi tárlatán Csepűrágók textilplasztikáját vásárolták meg. Ebben az évben nyolcvan maszkot készített a Szegedi Szabadtéri Játékok Peer Gynt előadásához. Papírhuszárok I-II. képein a játékos festői világ szereplői, Schéner kezén természetesen átírva, átfogalmazódva, játékosra stilizálva jelentek meg. 19741980 között Cegléden, Szegeden, Egerben, Kecskeméten, Balmazújvárosban, Budapesten, Tihanyban, Zalaegerszegen, Aszódon, Londonban és Békéscsabán nyílt kiállítása. 1977-ben jelent meg Schéner plasztikáinak színes fotóival, Ágh István verseivel a „Krumplinyomóhuszár” című mesekönyv (Móra Kiadó). A kötetben szereplő műtárgyak megtekinthetők a békéscsabai Meseházban. 1978-ban elkészült a több száz rajzot magába foglaló, édesanyjának emléket állító „Katedrálisok, templomok, haranglábak, oltárok, imádkozó suttok” című grafikai albuma. Ebben az évben Zsigmondi Boriska, Jeli Ferenc és Somló Andrea rendezésében három portréfilm készült Schéner Mihályról.

1980-ban díszleteket és jelmezeket tervezett Illyés Gyula: Bolhabál c. mesejátékhoz Békéscsabán, a Jókai Színházban. 1982-ben díszleteket és jelmezeket készített Csukás István Gyalogcsillag című mesejátékához, amit a békéscsabai színház vitt színre. Ebben az évben mutatták be Békéscsabán a János vitéz című színdarabot is, a díszletek és a jelmezek tervezésével szintén a művészt bízták meg. Felállították „Ökrös szekér” című fa térplasztikáját a nagyatádi szoborparkban, az „Atrox és Harlekin” című térplasztikát Budapesten, a Szabadság hegyi szoborparkban, a „Dorottyás kocsi” játszótéri plasztikát szintén Budapesten, a III. kerületi Holdudvarban. Ugyancsak ebben az évben készült el a „Mikulásolók” c. grafikai album, és ebben az évben kérte fel Békéscsaba Városi Tanácsa tíz nagyméretű játszótéri elkészítésére. A pásztorstruktúrák, a menyecske, a tulipános játszóplasztika és a betonlovacskák két-három méteres nagyságban hat év múlva készültek el. Valamennyi, Békéscsabán ma is látható.

1983. február 18–20. között rendezték meg gyűjteményes kiállítását a Műcsarnokban. A megnyitó beszédet Juhász Ferenc mondta. 1987-ben Nagykanizsán nyílt kiállítása. Ebben az évben vették fel a művészt a Debreceni Alkotóközösség tagjainak sorába. 1993-ban tagja lett a Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A művész tizenkét festménye a szombathelyi múzeum képtárának tulajdonába került, a Nemzeti Galéria hét festményt vásárolt meg tőle. A kecskeméti Szórakaténusz Játszóházban megnyitották játékos alkotásainak kiállítását. 19961997-ben kiállításai voltak Szegeden, Budapesten, a Körmendy Galériában, Békéscsabán, Genfben, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.

1998. március 9-én rendkívüli sajtóvisszhangot váltott ki a „Cipők és bakancsok” kiállítása Budapesten, a Körmendi Galériában. Barátai, neves művészek, tudósok, írók és költők, közéleti személyiségek és ismeretlen emberek lábbelijét örökítette meg Schéner Mihály.

Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezte. Egyaránt dolgozott festékekkel, textillel, fával, fémmel. Rajzolt, szerkesztett, faragott, épített, gyúrt, varrt és ragasztott, felhasználta a mézeskalács öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos és esztergályos is volt egyben. Huzamos ideig munkatársa volt az Új Auróra című művészeti folyóiratnak, melybe gyakran írt huszadik századi jeles magyar művészekről.

Művészeti szervezeti tagságai

Báb-és díszlettervei

Köztéri művei

1981 Tölgyfa pipike, (Zánka)

1983 Dorottyás kocsi (Vörösmarty úti lakótelep)

1984 Pásztor (Hajdúszoboszló)

1985 Berlinerkendős nyanya (Dunaújváros, 1985, Szoborpark)

1985 Csikó-huszár (Dunaújváros, Szoborpark)

1978 Tulipán 1.; Tulipán 2 (Békéscsaba)

1978 Atrox és Harlekin (Budapest)

1987 Lovacskák (Békéscsaba)

1987 Csibecsók (Békéscsaba)

1987 Ökrössszekér (Nagyatád)

Művei az alábbi közgyűjteményekben tekinthetők meg

Emlékezete

Díjak, kitüntetések

Kiállításai

Egyéni kiállításai

Válogatott csoportos kiállítások

Válogatott írásai

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök