Rell Lajos (1874–1952)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2017. július 26., 15:48-kor történt szerkesztése után volt.

tanár, gimnáziumi igazgató

Zomboron (Nógrád megye) született 1874. október 14-én. Rell Soma evangélikus tanító és Hackenberger Mária fia. A gimnáziumot Losoncon és Szarvason végezte. 1893-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára. Tagja volt az Eötvös-kollégiumnak, 1896-1897-ben elnöke lett a bölcselethallgatók segítő egyesületének. Budapesten avatták bölcsészdoktorrá 1898-ban, majd ugyanitt szerzett 1901-ben tanári oklevelet magyar és latin nyelvből, valamint irodalomból.

1897-ben nevelőnek ment Bethlen Ödön gróf családjához Kolozsvárra, közben gyakorló tanárként is tevékenykedett a kolozsvári Református Kollégiumban. 1898. június 17-től a békéscsabai Rudolf Reálgimnázium tanára, majd 1916. július 19-től igazgatója volt 19 éven keresztül. Tanári pályája kezdetén létrehozta az iskola könyvtárát, majd megalapította a tanulók öntevékenységének fejlesztésére az Önképző kört, melynek nyugdíjazásáig elnöke is maradt. Szaktantárgyain kívül több éven át tanított számtant, fizikát, filozófiát, és szükség esetén bármely tárgyban helyettesítést is vállalt. Igazgatói működése idején neves tanárokat alkalmazott, és megszervezte a magas színvonalú oktatás feltételeit. Bevezette a fizikai, kémiai és biológiai gyakorlatokat; biztosította a szükséges felszereléseket. A gyakorlati pedagógián kívül elmélyülten foglalkozott az új irányzatok elméletével is. Igazgatói tevékenységét tanügyi főtanácsosi kitüntetéssel ismerték el.

Iskolai teendői mellett számos iskolán kívüli, társadalmi funkciót is ellátott a városban. Ezek közül a legfontosabbak: volt a békéscsabai munkás gimnázium igazgatója 1908-1910 között; a helybeli Függetlenségi Kör alelnöke 1910-13-ig; az Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör alelnöke 1912-1916 között; a Békéscsabai Múzeum- Egyesület titkára 1907-13-ig; a Gyermektanulmányi Társaság tagja 1907-1916 között. 38 évi eredményes, kitartó munka után nyugdíjazták. 1944-ben Szekszárdon telepedett le, ahol a helyi gimnáziumban tanított. Szekszárdon hunyt el 78 éves korában, 1952. április 3-án.

Több önálló mű, tanulmány, cikk szerzője volt. Cikkei a Szarvas (1893), valamint a Szarvas és Vidéke (1893) című lapokban, a Rudolf Reálgimnázium értesítőjében (1899, 1901, 1903), a Békésmegyei Közlönyben (1899, 1901, 1902, 1903, 1905), a Békéscsabai Múzeum-Egyesület évkönyvében (1901) jelentek meg. Több költeményt, szépirodalmi és társadalmi vonatkozású cikket írt még, melyek a lapokban többnyire álnév alatt jelentek meg.

Tiszteletére Békéscsabán 1992-ben utcát neveztek el. 1992. december 15-én emléktáblát avattak, melyet a Rózsa Ferenc Gimnázium előcsarnokában helyeztek el.

Művei

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök