Povázsay László (1921–1996)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „erdész, ornitológus == Élete == Povázsay László '''1921. február 15-én született Békéscsabán'''. Édesapja Povázsay Lá…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2021. december 18., 15:50-kori változata

erdész, ornitológus

Tartalomjegyzék

Élete

Povázsay László 1921. február 15-én született Békéscsabán. Édesapja Povázsay László tanító, édesanyja Dörflinger Ilona. Nagyapja Povázsay Sándor nyomdász.

Povázsay László Ásotthalmon, az Erdészeti Szakiskolában tanult. 1938-ban erdész képesítést szerzett.

1949-ben megházasodott, Bakonyi Ilonát vette feleségül. Két gyermekük született, Zsuzsanna Ilona és Ida.

Povázsay László 1996. augusztus 21-én hunyt el Békéscsabán. Augusztus 26-án a békéscsabai Vasúti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

1938 és 1941 között az Almássy-uradalom erdészgyakornoka volt Sarkadremetén. Később a Gyulai Erdőgazdaság alkalmazottja lett. Önkéntesként a békéscsabai múzeum madártani anyagait bővítette.

1956-ban szerepet vállalt a Munkástanács működésében, emiatt a forradalom leverése után, 24 órán belül el kellett hagyniuk szolgálati lakásukat.

1986-ban nyugdíjazták, de még évekig tovább dolgozott.

A család madártojás gyűjteménye

A Povázsay család tagjai 1862 és 1974 között, 112 éven keresztül foglalkoztak madártojások gyűjtésével.

Povázsay János (1848–1906) adóellenőr 1862-től gyűjtött madártojásokat, nagyjából 110-120 faj 1200-1500 db tojását sikerült megőriznie. Nyilvántartást vezetett a madarak nevéről és a tojások mennyiségéről.

Halála után a testvére, Povázsay Sándor (1859–1948) nyomdász és fia, László (1890–1950) tanár folytatta a gyűjtemény gondozását, gyarapítását. A kollekciót külföldről vásárolt ritkaságokkal bővítették. A gyűjtemény az első világháború utáni években megsemmisült.

1932 után Povázsay László mellett fiai, Géza és László is részt vettek a gyűjtésben. Idősebb Povázsay László gyűjteményének töredéke ifjabb Povázsay Lászlóhoz került. Povázsay László önálló gyűjtést végzett Sarkadremetén, Szeged-Királyhalmán, Bócsán és Kiskunhalason. Szert tett ritka fajok – mint a pajzsos cankó vagy a réti fülesbagoly – tojásaira is. Édesapja halála után tíz évig nem foglalkozott madártojásokkal. 1960-as években vonattal, kerékpárral, motorral, autóval és gyalog túrázott. Tevékenységét főként testvére, Géza, sógora, veje és leánya, Zsuzsa segítette. Povázsay László körülbelül 5200 darab madártojást gyűjtött össze, édesapja korábban nagyjából 3300-at.

A fészekaljakat preparálást követően cédulákkal ellátva őrizték. Hazai és külföldi cserepartnerek is segítették a kollekció gyarapítását. Szlovákiából, Romániából, Jugoszláviából, Ausztriából, az NDK-ból és Görögországból is szereztek tojásokat. 1974-ig foglalkozott fészekaljak gyűjtésével.

Ifjabb Povázsay László gyűjteményét, 215 madárfaj 981 fészekalját és a hozzájuk tartozó katalóguscédulákat a Magyar Természettudományi Múzeum vásárolta meg.

Válogatott írásai

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök