Mezőhegyesi Ménesbirtok

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Kapcsolódó irodalom: Leírás javítása)
 
(33 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
-
A mezőhegyesi állami mén- és méncsikó telep 1950-ben kezdte el működését.Mezőhegyes lótenyésztése mindig meghatározta a népi lótenyésztést.
+
A ménesbirtokot [[1784|1784-ben]] II. József alapította a [[Mezőhegyes|mezőhegyesi]] pusztán. Magyarország legnagyobb múlttal rendelkező gazdasága.
 +
[[Fájl:Mezohegyes menek VasarnapiUjsag1876.jpg|bélyegkép|400px|A ménes bemutatása]]
 +
[[Fájl:Mezohegyes KozmaFerencemlekere VasarnapiUjsag1898.jpg|bélyegkép|400px|Kozma Ferenc szobrának leleplezése]]
-
==Alapítása==
+
==Története==
-
Csekonincs József, egy fiatal lovastiszt figyelt fel a siralmas helyzetre. A kőszegi születésű férfi a jezsuitáknál, majd Bécsben tanult, ahol egyre kevesebb érdeklődést mutatott a humán tantárgyak irányába, majd később hátat fordított tanulmányainak. Csekonics 17 évesen a vértes huszárokhoz állt be, 1777-ben hadnagy, és 1783-ban, 26 évesen már századosi rendfokozatban szolgált. A lovak iránti vonzalomra az elöljárói is felfigyeltek. Csekonics a környező méneseket több ízben felkereste, információkat gyűjtött, majd az újdönsült századost Hoditz tábornok 1783-ban a hadsereg pótlovazásával bízta meg. Csekonics járta az országot, felmérte a lóállomány helyzetét és az volt a megállapítása, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége már teljesen kimerült. Válaszul a hiányosságokra tervezetet készít, melyet II. József uralkodónak előterjeszt. E tervezet 1784 December 20-án jóváhagyja az uralkodó, melyben szerepel a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, és új ménesbirtokok –köztük a Mezőhegyesi Ménesbirtok- alapítása.
+
Csekonics József századost [[1783|1783-ban]] Hoditz tábornok megbízta a hadsereg pótlovazásával. Csekonics megállapította, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége teljesen kimerült. Tervezetet készített, melyet előterjesztett II. Józsefnek. Az uralkodó '''[[1784]]. [[december 20.|december 20-án]]''' jóváhagyta a rendeletet, melyben szerepelt a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, továbbá – a mezőhegyesi pusztán – '''a Császári és Királyi Ménesintézet megalapítása'''.
 +
'''Az építkezést és a lovak beszerzését Csekonics irányította.''' A ménes építése [[1785]] áprilisában kezdődött. A terveket a bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság készítette, a kivitelezésért Hacker József pesti építésvállalkozó felelt. Az építkezéseket Kohlhoffer és Le Favre katonai mérnökök irányították. [[1785]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] létrehozták a ménesparancsnokságot, az első parancsnok gróf Hóditz tábornok lett. Csekonics kapitányt [[1786]]. [[január 17.|január 17-én]] nevezték ki a ménes parancsnokává. [[1785]]–[[1786|1786-ban]] laktanya, parancsnoksági épület, istálló, állatkórház, kaszárnya, pékműhely, magtár, elemi iskola és lovarda létesült. A tenyésztés [[1786|1786-ban]], a takarmánynövény-termesztés [[1787|1787-ben]] indult. Az Osztrák–Magyar Monarchia törökök elleni háborúja miatt az építkezés két évig szünetelt, [[1789|1789-ben]] folytatódott. Mezőhegyesről lovakat és élőmarhát szállítottak a hadseregnek. '''[[1800|1800-ban]] befejeződtek az alapozó építkezések.''' Csekonics [[1806|1806-ban]] távozott Mezőhegyesről, ekkorra '''a ménesnek európai hírneve''' volt.
 +
 +
[[1807|1807-ben]] '''külön vezetőt neveztek ki a ménes, valamint a gazdaság élére'''. Mezőhegyest [[1815|1815-től]] '''katonai törzsménes'''nek nyilvánították. A 19. század elején fedett lovarda, állatkórház és több istálló is épült. Ebben az időszakban tenyésztették ki '''a nónius, a gidrán és a mezőhegyesi félvér lótörzsek'''et. Az 1860-as évektől gulya- és mangalicatenyésztéssel is foglalkoztak. '''[[1869|1869-ben]] a ménesbirtok magyar tulajdonba került''' (Magyar Királyi Állami Ménes, valamint Magyar Királyi Állami Ménesbirtok névvel). A kiegyezés utáni gazdaságfejlesztés '''Kozma Ferenc és Gluzek Gyula''' jószágigazgató nevéhez fűződött. A 19. század végére Mezőhegyes vasúttal, malommal, fúrt kúttal, telefonhálózattal, emberkórházzal és gyárakkal rendelkezett. '''D'Orsay Olivér''' ménesparancsnok istállókat építtetett kifutókkal, versenyeket szervezett és altiszti képzést szervezett. A növénytermesztés mellett meghatározóvá vált az állattenyésztés és a hízlalás.
 +
 +
A román megszállás után megkezdődött a kifosztott ménesbirtok talpraállítása. A második világháború alatt a jószágokat, a terményeket és a felszereléseket is elszállították Mezőhegyesről. Az 1950-es évek átszervezései után a gazdaság '''az 1960-as évekre ismét nyereséget termelt'''. Az 1970-es évektől specializált termelést folytattak. A dombegyházi és a bánkúti gazdaságokat Mezőhegyeshez csatolták. A gazdaság '''[[1981|1981-ben]] kombináttá vált''' és összevonták a cukorgyárral. A '''mezőhegyesi sportló''' állami elismerést kapott. A rendszerváltozás után a cukorgyár és a kombinát kettévált. Utóbbi csődhelyzetbe került, majd [[1992]]. [[december 31.|december 31-én]] '''részvénytársasággá szervezték'''. A gazdaság a termelés leszűkítésével, tulajdonainak értékesítésével helyreállt.
 +
 +
[[2004|2004-ben]] Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. névvel '''a lótenyésztő ágazat állami tulajdonba került'''. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. magánkézben folytatta a gazdálkodást. [[2016|2016-ban]] '''az állam megvásárolta ménesbirtokot'''. A mezőhegyesi ménesbirtok [[2017|2017-től]] a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. nevet viseli.
==Nóniusz, a „tökéletes ló”==  
==Nóniusz, a „tökéletes ló”==  
-
[[Fájl:Noniusz_mezohegyes.jpg‎|bélyegkép|Nóniusz]]A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, anglo-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja", aki nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett [[Mezőhegyes]]en.  
+
[[Fájl:Kiss_imre_noniusszal.jpg‎|bélyegkép|400px|Nóniusz]]
-
Valaha Békéscsaba főteréről indultak a lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal.
+
A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, angol-norman mént is, melyet [[1816|1816-ban]] Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja", aki nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett Mezőhegyesen.  
 +
Valaha [[Békéscsaba]] főteréről indultak a lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal.
 +
 
 +
== Sikerek ==
 +
* A mezőhegyesi ménes az [[1873|1873-as]] bécsi világkiállításon hívta fel magára a figyelmet.
 +
* [[1878|1878-ban]] Párizsban a kilenc mezőhegyesi lovat bemutató magyar állami ménest aranyéremmel díjazták.
 +
* Kozma Ferenc lótenyésztés területén elért eredményeit a francia kormány a Becsületrend Tiszti Keresztjével, Ferenc József császár pedig a Szent István-rend Lovagkeresztjével jutalmazta.
 +
* Az [[1900|1900-as]] párizsi világkiállításon Tökéletes ló címmel tüntették ki a Nónius XXXVI mént.
 +
 
 +
=== Edward Király elismerése ===
 +
[[1880]]–[[1881|81-ben]] Ferenc József klabrudi magánménesébe vittek tíz darab nóniusz kancát, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék őket. Az erőteljes méneket az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására.
 +
A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus volt a legmegfelelőbb a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerész lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az [[1885|1885-ös]] országos mezőgazdasági kiállításon.
 +
Kozma Ferenc lókiállításán II. Edward angol király és II. Vilmos német trónörökös is megjelent, gyarapítva a neves gratulálók körét. A nóniusz híre világszerte egyre csak nőtt.
 +
 
 +
== Képgaléria ==
 +
<Gallery widths="300px" heights="300px">
 +
Fájl:Mezohegyes szeszgyar VasarnapiUjsag1898.jpg|A szeszgyár
 +
Fájl:Mezohegyes HotelCentral VasarnapiUjsag1898.jpg|A Hotel Central
 +
Fájl:Mezohegyes menesparancsnoksag VasarnapiUjsag1898.jpg|A ménesparancsnoki épület
 +
</Gallery>
-
==Edward Király Elismerése==
+
{{#ev:youtube|GojQGBXweQU}} {{#ev:youtube|6dW5Tc0Vcts}}
 +
== Lásd még ==
 +
* [[:Kategória:Lovassport|Lovassport]]
 +
* [[:Kategória:Mezőhegyes|Mezőhegyes]]
-
1880-81-ben  10db nóniusz kancát Ferenc József klabrudi magánménesébe vitték, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék. Az erőteljes méneket pedig az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására.
+
== Források ==
-
A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus a legmegfelelőbb volt a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerész lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az 1885ös országos mezőgazdasági kiállításon.  
+
* A Ménesbirtok története. In: [https://mezohegyesbirtok.hu/hagyomany/a-menesbirtok-tortenete/ Mezohegyesbirtok.hu] (Látogatva: 2020. 07. 24.)
-
Kozma Ferenc ló kiállításán II. Edward angol király és II. Vilmos német trónörökös megjelent, gyarapítva a neves gratulálók körét. A nóniusz híre világszerte egyre csak nőtt.
+
* A mezőhegyesi lófajták szerepe a lótenyésztésben : nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapitásának 200 éves jubileuma alkalmából : Mezőhegyes, 1985. június 27–28. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985. 88 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Borbás Lajos: A mezőhegyesi közkatonák. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Áll. Gazd., 1973 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Dvorschák János: Adatok Mezőhegyes történetéhez : a Nonius származása és fejlődése. Budapest : Budapesti Hírlap, 1931 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Erdész Ádám: [http://ek.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=296&secID=4171 A mezőhegyesi ménes birtok. Békéscsaba: Békés Megyei Könyvtár, 2003]
 +
* Erdész Ádám: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Kbmkt_01_erdesz_adam/?pg=0&layout=s A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 1987] (Látogatva: 2020. 07. 24.)
 +
* Fáy Andor: A régi Mezőhegyes fejlődése, sikerei és hibái. Budapest: Fáy A., 1955 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében. Gyula : Linotype Bt, 2003 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Horváth Mária: Mezőhegyes : 200 éves hírnév. In: Képes Újság, 26. évf. 5. szám (1985) 16–17. p.
 +
* Ménesi György: A lótenyésztésben is lezárult egy korszak. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_1992_04/?pg=348&layout=s Békés Megyei Hírlap, 47. évf. 101. szám (1992. április 29.) 5. p.] (Látogatva: 2020. 07. 24.)
 +
* Mezőhegyes lótenyésztésének története 1785-től 1985-ig. 2., bőv. kiad. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985. 83 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Ócsag Imre: A nóniusz. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1984. 169 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Tóth István : Mezőhegyes kétszáz éve. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1986. 156 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
== Kapcsolódó irodalom ==
 +
* A Mezőhegyesi Magyar Királyi Állami Ménesbirtok rövid leirása. Szeged, 1909 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Csanádi István, id.: Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Ménesbirtok : Városi Önkorm., 1996 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* István Pál: Szarvasmarhatenyésztés a Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságban. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1954 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Kalmár Edit: A kendergyár : a mezőhegyesi kendergyár története. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Város- és Környezetvédő Egyes., 2007 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Kerekes György: Békebeli üdvözlet Mezőhegyesről : válogatás Kerekes György képeslapgyűjteményéből. Mezőhegyes : Agenda Natura Kft., 2012 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Kovács János: Volt egyszer egy cukorgyár. Mezőhegyes : Város- és Környezetvédő Egyesület, 2000 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Mezőhegyes képes albuma. Szerk.: Hollós László. Mezőhegyes : Önkorm. Hiv., 1999 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Mezőhegyes lótenyésztésének története 1785-től 1985-ig. Szerk.: Sz. Bozsik Nóra. 2., bőv. kiad Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Mihók Sándor: A gidrán : hagyományos magyar lófajták. Budapest : Mezőgazda : Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége, cop. 2015 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Perneki Mihály: A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok gazdálkodása : 1867–1900. Budapest : Akad. ny., 1976 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Végezés a Mezőhegyesi Ménesbirtok alapításáról, mely nyomtattatott Ő Császári és Királyi Felsége II. József parancsára az 1785. esztendőben. Repr. kiad. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt., 2007 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
-
==Hivatkozások==
+
==Külső hivatkozások==
-
http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%B3niusz_%28l%C3%B3fajta%29
+
* [http://hu.wikipedia.org/wiki/Mez%C5%91hegyes Mezőhegyes] (Wikipédia szócikk)
-
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mez%C5%91hegyes
+
* [http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%B3niusz_%28l%C3%B3fajta%29 Nóniusz (lófajta)] (Wikipédia szócikk)
-
==Kapcsolódó irodalom==
+
[[Kategória:BékésWiki vetélkedő (2011)]]
-
* A régi Mezőhegyes fejlődése
+
[[Kategória:Mezőhegyes]]
-
* Borbás Lajos - A mezőhegyesi közkatonák
+
[[Kategória:Vállalkozások]]
-
* Tóth István - Mezőhegyes 2000 éve - Állami gazdaságok krónikája
+
-
* Dvorschák Ádám - A Mezőhegyesi Ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között
+
-
* Mezőhegyes
+
-
* Lovak és Lovasok Békés megyében I. kötet
+

A lap jelenlegi, 2020. július 29., 12:14-kori változata

A ménesbirtokot 1784-ben II. József alapította a mezőhegyesi pusztán. Magyarország legnagyobb múlttal rendelkező gazdasága.

A ménes bemutatása
Kozma Ferenc szobrának leleplezése

Tartalomjegyzék

Története

Csekonics József századost 1783-ban Hoditz tábornok megbízta a hadsereg pótlovazásával. Csekonics megállapította, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége teljesen kimerült. Tervezetet készített, melyet előterjesztett II. Józsefnek. Az uralkodó 1784. december 20-án jóváhagyta a rendeletet, melyben szerepelt a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, továbbá – a mezőhegyesi pusztán – a Császári és Királyi Ménesintézet megalapítása.

Az építkezést és a lovak beszerzését Csekonics irányította. A ménes építése 1785 áprilisában kezdődött. A terveket a bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság készítette, a kivitelezésért Hacker József pesti építésvállalkozó felelt. Az építkezéseket Kohlhoffer és Le Favre katonai mérnökök irányították. 1785. szeptember 28-án létrehozták a ménesparancsnokságot, az első parancsnok gróf Hóditz tábornok lett. Csekonics kapitányt 1786. január 17-én nevezték ki a ménes parancsnokává. 17851786-ban laktanya, parancsnoksági épület, istálló, állatkórház, kaszárnya, pékműhely, magtár, elemi iskola és lovarda létesült. A tenyésztés 1786-ban, a takarmánynövény-termesztés 1787-ben indult. Az Osztrák–Magyar Monarchia törökök elleni háborúja miatt az építkezés két évig szünetelt, 1789-ben folytatódott. Mezőhegyesről lovakat és élőmarhát szállítottak a hadseregnek. 1800-ban befejeződtek az alapozó építkezések. Csekonics 1806-ban távozott Mezőhegyesről, ekkorra a ménesnek európai hírneve volt.

1807-ben külön vezetőt neveztek ki a ménes, valamint a gazdaság élére. Mezőhegyest 1815-től katonai törzsménesnek nyilvánították. A 19. század elején fedett lovarda, állatkórház és több istálló is épült. Ebben az időszakban tenyésztették ki a nónius, a gidrán és a mezőhegyesi félvér lótörzseket. Az 1860-as évektől gulya- és mangalicatenyésztéssel is foglalkoztak. 1869-ben a ménesbirtok magyar tulajdonba került (Magyar Királyi Állami Ménes, valamint Magyar Királyi Állami Ménesbirtok névvel). A kiegyezés utáni gazdaságfejlesztés Kozma Ferenc és Gluzek Gyula jószágigazgató nevéhez fűződött. A 19. század végére Mezőhegyes vasúttal, malommal, fúrt kúttal, telefonhálózattal, emberkórházzal és gyárakkal rendelkezett. D'Orsay Olivér ménesparancsnok istállókat építtetett kifutókkal, versenyeket szervezett és altiszti képzést szervezett. A növénytermesztés mellett meghatározóvá vált az állattenyésztés és a hízlalás.

A román megszállás után megkezdődött a kifosztott ménesbirtok talpraállítása. A második világháború alatt a jószágokat, a terményeket és a felszereléseket is elszállították Mezőhegyesről. Az 1950-es évek átszervezései után a gazdaság az 1960-as évekre ismét nyereséget termelt. Az 1970-es évektől specializált termelést folytattak. A dombegyházi és a bánkúti gazdaságokat Mezőhegyeshez csatolták. A gazdaság 1981-ben kombináttá vált és összevonták a cukorgyárral. A mezőhegyesi sportló állami elismerést kapott. A rendszerváltozás után a cukorgyár és a kombinát kettévált. Utóbbi csődhelyzetbe került, majd 1992. december 31-én részvénytársasággá szervezték. A gazdaság a termelés leszűkítésével, tulajdonainak értékesítésével helyreállt.

2004-ben Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. névvel a lótenyésztő ágazat állami tulajdonba került. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. magánkézben folytatta a gazdálkodást. 2016-ban az állam megvásárolta ménesbirtokot. A mezőhegyesi ménesbirtok 2017-től a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. nevet viseli.

Nóniusz, a „tökéletes ló”

Nóniusz

A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, angol-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja", aki nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett Mezőhegyesen. Valaha Békéscsaba főteréről indultak a lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal.

Sikerek

Edward Király elismerése

188081-ben Ferenc József klabrudi magánménesébe vittek tíz darab nóniusz kancát, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék őket. Az erőteljes méneket az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására. A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus volt a legmegfelelőbb a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerész lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az 1885-ös országos mezőgazdasági kiállításon. Kozma Ferenc lókiállításán II. Edward angol király és II. Vilmos német trónörökös is megjelent, gyarapítva a neves gratulálók körét. A nóniusz híre világszerte egyre csak nőtt.

Képgaléria


Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök