Ladics-ház (Gyula)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „A Ladics-ház a Gyula, Jókai u. 4. szám alatt található ingatlan, mely jellegzetes példája az alföldi földszintes polgárházaknak. == A Ladics család == A Ladic…”)

A lap jelenlegi, 2023. január 31., 18:58-kori változata

A Ladics-ház a Gyula, Jókai u. 4. szám alatt található ingatlan, mely jellegzetes példája az alföldi földszintes polgárházaknak.

Tartalomjegyzék

A Ladics család

A Ladics család a 19–20.század fordulóján az egyik legismertebb család volt Gyulán és Békés vármegyében. A módos, értelmiségi polgárcsalád szarvasi származású és evangélikus vallású. Utóbbi utalhatna szlovák eredetükre, de a gazdag családi hagyatékban kizárólag magyar és német iratokat találtak.

A család első ismert tagja Ladics Pál volt. A felmenőket iparosokként, pontosabban fésűmesterekként tartja számon a családi emlékezet. A család anyagi helyzetét és polgárosodását jelzi, hogy Ladics János gimnáziumba járatta fiát, aki később a jogot is elvégezte. Ezenkívül „a hagyatékban megmaradt egy kínai főnixmadár-intarziás, gazdagon díszített, az 1790-es évekre datálható tabernákulum szekrény, melyet a Ladics családon belül mindig az elsőszülött fiú örökölt.”

A Ladicsok gyakran házasodtak jeles gyulai családokba, növelve ezzel is anyagi helyzetüket, társadalmi presztizsüket. Több városi és vidéki ingatlannal is rendelkeztek: volt két házuk Gyula legfrekventáltabb helyén, egy tanyájuk Gyulaváriban és egy kisebb kúriájuk a csorvási családi birtok központjában. A legfontosabb ezek közül a mai Ladics-ház néven ismert épület, mely a központi ingatlan szerepét töltötte be.

A Ladics-ház története

A 19. század elején jegyzői lakásnak épült barokk stílusban, Czigler Antal tervei szerint. A 19. század közepén a mai szárazkapu helyén egy szoba volt, a kapu a mai első szoba helyén volt. Az 1840-es években (ekkor még Magyargyula tulajdonában volt az ingatlan) Szakál Lajos lakott a házban, aki 1849-ben vendégül látta Petőfi Sándort. 18481863-ig Sztojanovics Szilárd volt a tulajdonosa a háznak, 1849-ben Szakál csak Sztojanovits Szilárd szívélyességének köszönhetően használta. Miután dr. Ladics György jogász és Sztojanovits Krisztina 1863-ban beköltözött, a házat korszerűsítettek. Tulajdonképpen ekkor került a Ladics családhoz az ingatlan. Ebben az időben beüvegezték be a tornácot, korszerűsítették a fűtést. Egy 1860 körüli fotón az épület még copf stílusú volt, az utca frontra eleinte két szoba nézett – később ezt is teljesen beépítették. Ekkor ezen a részen iroda, szárazkapu, szalon, ebédlő, szülői háló, a belső részen gyerekháló, konyha, kamra volt. A melléképületben kocsiszín, istálló, alsókamra, alsókonyha és cselédszoba kapott helyet. A szárazkapu 1875-ben a mai helyére került, illetve ekkor jött létre a négy egymásba nyíló szobából álló belső tagolása a háznak. Kialakították a fürdőszobát valamint nyáron zsalugátereket helyeztek fel, az udvarban fa gloriettet építettek. Komolyabb átépítés, korszerűsítés később már nem történt az épületen. 1906-ban meghalt Ladics György, özvegye 1911-ig egyedül élt a házban. Ebben az évben a legidősebb Ladics fiú, László költözött az ingatlanba családjával.

A második világháború a családra is nehéz éveket hozott: az 1950-es években lakókat költöztettek a házba. A kényszerű együttélés a 1960-as években fejeződött be. A második világháború után ifj. Ladics György kezdte el ápolni a családi hagyatékot, a tárgyakat kis cédulákkal látta el és kamara-kiállításokat rendezett belőlük. Már ekkor „Ladics Múzeum” néven emlegették az épületet. Végül a két testvér, Ladics György és Margit kötöttek életjáradék szerződést a várossal 1978-ban. A Ladics családnak egészen az 1980-as évekig volt az otthona az ingatlan, és lett a hagyatékon alapuló múzeumi kiállításnak a helye.

Az öt generáción keresztül megmaradt tárgyak, bútorok, öltözékek hűen tükrözik az életmódjukat. A gyűjtemény és az épület felvásárlása után a város 1989-ben múzeumot hozott létre.

A Ladics-hagyaték

A Ladics család hagyatéka különleges értéke Gyula városának, a magyarországi vidéki polgárság életének egyedülálló történeti forrása. Értéke és különlegessége abban rejlik, hogy a polgárság világát mutatja be a tárgyi, irattári és a dokumentációs anyagok együttesével. A lakóházban megtalálható a teljes bútorzat, a használati és személyes tárgyak, valamint a családi könyvtár és dokumentumgyűjtemény.

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök