Lőcsei Pál (1922–2007)
A BékésWiki wikiből
(Kapcsolódi irodalom alfejezet tartalmának törlése) |
(Kategória beillesztése) |
||
| 54. sor: | 54. sor: | ||
[[Kategória:1956]] | [[Kategória:1956]] | ||
[[Kategória:Békéscsaba]] | [[Kategória:Békéscsaba]] | ||
| + | [[Kategória:Békéscsabai személyek]] | ||
[[Kategória:Személyek]] | [[Kategória:Személyek]] | ||
[[Kategória:Újságírók]] | [[Kategória:Újságírók]] | ||
A lap 2016. október 28., 19:00-kori változata
Lőcsei (Lerner) Pál Aranytoll-díjas újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja, szociológus, az 1956. évi forradalom és szabadságharc hőse.
Tartalomjegyzék |
Élete
Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán. Édesapja, Lerner Sámuel vendéglőt és szatócsboltot üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28-30. szám alatt.
A fiatal Lőcsei Pál a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumban tanult, 1940-ben ballagott el. 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben tagja volt egy antifasiszta fegyveres ellenállásnak. Az 1945 május 23-án Békéscsabán indult Cseres Tibor által szerkesztett Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a Magyar Alföldnél lett felelős szerkesztő. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba.
1947-ben került Budapestre, a Szabad Nép elméleti rovatvezetője lett. Kezdetben az agrárrovat, majd a szovjet-marxista elmélet, azaz a sztálini leninizmus gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Ekkor vette fel a Lőcsei vezetéknevet a Lerner helyett. 1954 decemberében a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából.
1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a Sztálin halálát követő forrongásban, mint Fejtő Ferenc, Méray Tibor. Hitt a rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága. 1956 októberében a rövid életű Magyar Szabadság alapítói között volt.
Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsájtotta meg neki. 1957 januárjában letartóztatták, 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult.
A börtönéveket követően, 1965 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutatóintézetében főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. A '80-as évek közepétől szamizdatpublikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált a napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagja. Kényszerből családszociológusként is dolgozott. Az 1989 utáni éveket – részben idős kora miatt – visszavonultan töltötte.
2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a budapesti Rákoskeresztúri köztemetőben található. Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában. 2013-ban jelent meg Pajkossy Gábor róla szóló, "Lőcsei Pál a forradalomban és a megtorlás idején, 1956-1958" című könyve.
Művei
- Család és házasság a mai magyar társadalomban (társszerző, szerkesztő, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1971)
- Tanulmányok a nők helyzetéről (társszerző, Kossuth könyvkiadó, Budapest 1972)
- Familie, Jugend und Bildungssystem (társszerző, Enke Verlag, Stuttgart, 1974)
- A változó család (társszerző, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978)
- A családi élet mai problémái (társszerző, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
- Leveles könyv (társszerző, Liget könyvek, Budapest 1989)
- 1956-os Intézet Évkönyve (társszerző, Budapest 1999)
- Írások nehéz időkből (társszerző, Omni Media, Budapest 1999)
- A 20. század ujjlenyomata (társszerző, Városháza, Budapest 2001)
- Nagy Imre és kora (társszerző, Nagy Imre Alapítvány, Budapest 2002)
- Emberpár és család az államszocializmusban (posztumusz), Gondolat kiadó, Budapest 2008
- Egy élet szilánkjai (posztumusz), Nagy Imre Alapítvány - Gondolat kiadó, Budapest 2010
Díjai
- Aranytoll (1993)
- Nagy Imre-emlékplakett (1996)
- Nagy Imre-érdemrend (2003)
Források
- Dányi László: Hazaért Lőcsi Pál, 2009. (Látogatva: 2016. 10 19.)
- 1956-os Intézet - Oral History Archívum (Látogatva: 2016. 10 25.)
- Dányi László: Hogyan menekült meg a kitűnő zsidó gimnazista Békéscsabán?, 2014 (Látogatva: 2016. 10. 25.)
- Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé In. Beszélő Online, 2007. február (Látogatva: 2016. 10. 25.)
- Varga Zsuzsanna: Lőcsei Pál 1956-os riportja a termelőszövetkezetekről 263. p. In. Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008) V: 2016. 10. 25.)
- Békés Megyei Hírlap 2000. május 29. (55. évf., 124. sz.) 1.p (Látogatva: 2016. 10. 25.)
- Nemzeti Örökség Intézete - Lőcsei Pál (Látogatva: 2016. 10, 25.)
