Lőcsei Pál (1922–2007)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Források)
a (Lőcsei Pál lapot átneveztem Lőcsei Pál (1922-2007) névre: Születés és halálozás évének feltüntetése)

A lap 2016. október 28., 16:21-kori változata

Lőcsei (Lerner) Pál Aranytoll-díjas újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja, szociológus, az 1956. évi forradalom és szabadságharc hőse.

Tartalomjegyzék

Élete

Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán. Édesapja, Lerner Sámuel vendéglőt és szatócsboltot üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28-30. szám alatt.

A fiatal Lőcsei Pál a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumban tanult, 1940-ben ballagott el. 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben tagja volt egy antifasiszta fegyveres ellenállásnak. Az 1945 május 23-án Békéscsabán indultCseres Tibor által szerkesztett Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a Magyar Alföldnél lett felelős szerkesztő. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba.

1947-ben került Budapestre, a Szabad Nép elméleti rovatvezetője lett. Kezdetben az agrárrovat, majd a szovjet-marxista elmélet, azaz a sztálini leninizmus gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Ekkor vette fel a Lőcsei vezetéknevet a Lerner helyett. 1954 decemberében a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából.

1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a Sztálin halálát követő forrongásban, mint Fejtő Ferenc, Méray Tibor. Hitt a rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága. 1956 októberében a rövid életű Magyar Szabadság alapítói között volt.

Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsájtotta meg neki. 1957 januárjában letartóztatták, 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult.

A börtönéveket követően, 1965 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutatóintézetében főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. A '80-as évek közepétől szamizdatpublikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált a napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagja. Kényszerből családszociológusként is dolgozott. Az 1989 utáni éveket – részben idős kora miatt – visszavonultan töltötte.

2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a budapesti Rákoskeresztúri köztemetőben található. Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában. 2013-ban jelent meg Pajkossy Gábor róla szóló, "Lőcsei Pál a forradalomban és a megtorlás idején, 1956-1958" című könyve.

Művei

Díjai

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök