Lőcsei Pál (1922–2007)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Élete)
(Élete)
7. sor: 7. sor:
Lőcsei Pál az evangélikus Rudolf-reálgimnáziumban tanult, ahol kitűnő eredményeket ért el. 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben tagja volt a fegyveres ellenállásnak. 1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult.
Lőcsei Pál az evangélikus Rudolf-reálgimnáziumban tanult, ahol kitűnő eredményeket ért el. 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben tagja volt a fegyveres ellenállásnak. 1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult.
-
1945 május 23-án Békéscsabán indult, [[Cseres Tibor]] szerkesztette [[Viharsarok]] című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a [[Magyar Alföld]]nél lett felelős szerkesztő.
+
1945 május 23-án Békéscsabán indult, [[Cseres Tibor]] szerkesztette [[Viharsarok]] című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a [[[Magyar Alföld]]]nél lett felelős szerkesztő.
-
1947-ben került Budapestre, ahol a [[Szabad Nép]] elméleti rovatvezetője lett.  1954 decemberében a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a [[Sztálin]] halálát követő forrongásban, mint [[Fejtő Ferenc]], [[Méray Tibor]]. Hitt a rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága.  
+
1947-ben került Budapestre, ahol a [[[Szabad Nép]]] elméleti rovatvezetője lett.  1954 decemberében a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a [[Sztálin]] halálát követő forrongásban, mint [[Fejtő Ferenc]], [[Méray Tibor]]. Hitt a rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága.  
1956 októberében a [[Magyar Szabadság]] című lap alapítói között volt.
1956 októberében a [[Magyar Szabadság]] című lap alapítói között volt.

A lap 2016. október 25., 13:30-kori változata

Lőcsei (Lerner) Pál Aranytoll-díjas újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja, szociológus, az 1956. évi forradalom és szabadságharc hőse.

Élete

Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán. Édesapja, Lerner Sámuel vendéglőt és szatócsboltot üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28-30. szám alatt.

Lőcsei Pál az evangélikus Rudolf-reálgimnáziumban tanult, ahol kitűnő eredményeket ért el. 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben tagja volt a fegyveres ellenállásnak. 1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult.

1945 május 23-án Békéscsabán indult, Cseres Tibor szerkesztette Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a [[[Magyar Alföld]]]nél lett felelős szerkesztő.

1947-ben került Budapestre, ahol a [[[Szabad Nép]]] elméleti rovatvezetője lett. 1954 decemberében a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a Sztálin halálát követő forrongásban, mint Fejtő Ferenc, Méray Tibor. Hitt a rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága. 1956 októberében a Magyar Szabadság című lap alapítói között volt.

Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsájtotta meg neki. 1957 januárjában letartóztatták, 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult.

A börtönéveket követően, 1965 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutatóintézetében főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. A '80-as évek közepétől szamizdatpublikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált a napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagja. Kényszerből családszociológusként is dolgozott.

2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában.

Művei

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök