Kőváry E. Péter (1947–2015)
A BékésWiki wikiből
Ker0 (vitalap | szerkesztései) (formázás) |
a (Kőváry E. Péter (1947-2015) lapot átneveztem Kőváry E. Péter (1947–2015) névre: Hosszú kötőjel) |
||
| (11 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| + | [[Fájl:Kovary E Peter.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter]] | ||
| + | [[Fájl:Kőváry E Péter és felesége, Szabó Mária újságíró bálon, 2001.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter és felesége, Szabó Mária az újságíróbálon, 2001-ben]] | ||
| + | [[Fájl:Kőváry E Péter és Sarusi Mihály a 90-es években.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter és Sarusi Mihály a 90-es években]] | ||
| + | [[Fájl:Kőváry E Péter és Sarusi Mihály egy irodalmi rendezvényen a 90-es években.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter és Sarusi Mihály egy irodalmi rendezvénye a 90-es években]] | ||
| + | [[Fájl:Kőváry E Péter, Sarusi Mihály, Püski Sándor és Simonyi Imre, 1986.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter, Sarusi Mihály, Püski Sándor és Simonyi Imre a békési könyvtárban]] | ||
| + | |||
'''Országosan ismert békéscsabai novella- és regényíró, újságíró, közgazdász.''' A 70-es, 80-as években a [[Békés Megyei Népújság]] (ma [[Békés Megyei Hírlap]]), majd a Népszabadság munkatársa, olvasószerkesztője, rovatvezetője, majd 90-es évektől a [[Békés Megyei Nap]] főszerkesztője. A 70-es évek közepétől-végétől a kétezres évekig Békéscsaba illetve Békés Megye kulturális és közéletének jelentős alakja. Tagja volt a '''Magyar Újságírók Szövetségének, Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.''' Szerepelt a rendszeresen megjelenő „Ki kicsoda?” kiadványokban, a „Kortárs magyar írók kislexikonában” és a „Magyar irodalom kézikönyvében”. | '''Országosan ismert békéscsabai novella- és regényíró, újságíró, közgazdász.''' A 70-es, 80-as években a [[Békés Megyei Népújság]] (ma [[Békés Megyei Hírlap]]), majd a Népszabadság munkatársa, olvasószerkesztője, rovatvezetője, majd 90-es évektől a [[Békés Megyei Nap]] főszerkesztője. A 70-es évek közepétől-végétől a kétezres évekig Békéscsaba illetve Békés Megye kulturális és közéletének jelentős alakja. Tagja volt a '''Magyar Újságírók Szövetségének, Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.''' Szerepelt a rendszeresen megjelenő „Ki kicsoda?” kiadványokban, a „Kortárs magyar írók kislexikonában” és a „Magyar irodalom kézikönyvében”. | ||
== Életpályája == | == Életpályája == | ||
| - | Kőváry E. Péter (eredetileg Kőváry Ernő Péter) Budapesten született [[1947]]. [[október 24.|október 24]]-én, édesapja Kőváry Ernő honvédségi alezredes majd főkönyvelő, édesanyja Uhrin Margit titkárnő voltak. '''Gyermekkorát az 50’-es években | + | Kőváry E. Péter (eredetileg Kőváry Ernő Péter) Budapesten született [[1947]]. [[október 24.|október 24]]-én, édesapja Kőváry Ernő honvédségi alezredes majd főkönyvelő, édesanyja Uhrin Margit titkárnő voltak. '''Gyermekkorát az 50’-es években Békéscsabán töltötte''', amit erőteljesen meghatározott a helyi szlovákság anyagi és szellemi kultúrája. Édesanyja szlovák felmenői nyomán ez a világ mély, és egész életen át tartó benyomást tett rá. Nővére Kőváry Katalin színházi és rádiórendező, Margit húga főiskolai tanár, öccse, István vállalkozó. Általános és középiskoláit Békéscsabán végezte, a [[Az evangélikus gimnázium (Békéscsaba)|Rózsa Ferenc Gimnáziumban]] kitűnt átlag feletti intelligenciájával, széles körű érdeklődésével. Íráskészsége korán megmutatkozott; '''14 éves korában megnyerte a Magyar Rádió ''„Így írunk mi”'' ifjúsági irodalmi pályázatát.''' A 60-as évek végén Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult; az akkoriban zajló kulturális forradalom, a korszak eszméi, irodalmi-zenei alkotásai, filmjei maradandó hatást gyakoroltak világszemléletére. '''Szakdolgozata [[1971]]-ben olyan jól sikerült, hogy professzorai felajánlották, adja be doktori disszertációnak, ami nyomán megkapta a közgazdaságtudományok doktora címet.''' Visszatért Békéscsabára, ahol ettől az évtől a Békés Megyei Népújság munkatársa, majd rovatvezetője lett. |
Két évvel korábban, '''[[1969]]-ben feleségül vette Szabó Mária (1948. 07.03.) pedagógus majd címzetes óvodavezetőt.''' Két fiuk született, [[Kőváry Péter Zsolt]] (1972. 10.22.) ) nemzetközi szakjogász, zenész és [[Kőváry Zoltán Ernő]] (1974. 04.29.), klinikai szakpszichológus, zenész. Családtagja, ismerősei és munkatársai rendkívül intelligens, nagy munkabírású, jó szándékú, segítőkész és demokratikus felfogású embernek ismerték. | Két évvel korábban, '''[[1969]]-ben feleségül vette Szabó Mária (1948. 07.03.) pedagógus majd címzetes óvodavezetőt.''' Két fiuk született, [[Kőváry Péter Zsolt]] (1972. 10.22.) ) nemzetközi szakjogász, zenész és [[Kőváry Zoltán Ernő]] (1974. 04.29.), klinikai szakpszichológus, zenész. Családtagja, ismerősei és munkatársai rendkívül intelligens, nagy munkabírású, jó szándékú, segítőkész és demokratikus felfogású embernek ismerték. | ||
| - | A 70-es és 80-as években Kőváry E. Péter a megye kulturális életének meghatározó alakjává, a Viharsarok térségének fontos szereplőjévé vált, aki újságcikkek, tanulmányok mellett folyamatosan publikált szépirodalmi írásokat is, főként novellákat, olyan folyóiratokba, mint a '''Tiszatáj, az [[Új Auróra]] vagy a [[Forrás]].''' [[1985]]-ben a Népszabadság felkérte, hogy legyen az újság Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei tudósítója. Ebben az időszakban jelent meg két, tematikusan összefüggő regénye a Magvető kiadónál, a „Nem jön többé a drótostót” ([[1984]]) és a „''Szik virága''” ([[1986]]). Alapítója volt a [[Dél-Kelet]] című hetilapnak, majd [[1994]]-ben Népszabadsághoz kapcsolódó, később attól függetlenül évekig fennmaradó Békés Megyei Nap főszerkesztője és a lapkiadó igazgatója lett. Ebben az időszakban több tanulmányúton is részt vett, járt például Marokkóban, Jeruzsálemben, Oroszországban. A [[2000]]-es évek elején a Békés Megyei Nap megszűnt, így utolsó aktív életszakaszát Kőváry ismét a Népszabadságnál töltötte. Nyugdíjas éveiben megjelentette „''Drótostót-trilógiájának”'' régóta készen álló harmadik darabját, az ''„Ütött az óránkat”'' ([[2009]]), korábbi műveinek újrakiadásán (''„A főorvos macskája”'', [[2010]]) és újabb novelláinak (''„Lépcsőn ülni veszélyes”'', [[2008]]) megjelentetésén dolgozott. A 2000-es évek közepétől súlyosbodó betegsége miatt a közélettől visszavonulni kényszerült, utolsó nyilvános szereplése [[2010]]-ben volt egy irodalmi esten. A betegség szövődményeinek következtében [[2015]]. [[november 22|november 22]]-én, 68 évesen otthonában hunyt el. | + | A 70-es és 80-as években Kőváry E. Péter a megye kulturális életének meghatározó alakjává, a Viharsarok térségének fontos szereplőjévé vált, aki újságcikkek, tanulmányok mellett folyamatosan publikált szépirodalmi írásokat is, főként novellákat, olyan folyóiratokba, mint a '''Tiszatáj, az [[Új Auróra]] vagy a [[Forrás]].''' [[1985]]-ben a '''Népszabadság''' felkérte, hogy legyen az újság Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei tudósítója. Ebben az időszakban jelent meg két, tematikusan összefüggő regénye a Magvető kiadónál, a „Nem jön többé a drótostót” ([[1984]]) és a „''Szik virága''” ([[1986]]). Alapítója volt a [[Dél-Kelet]] című hetilapnak, majd [[1994]]-ben Népszabadsághoz kapcsolódó, később attól függetlenül évekig fennmaradó Békés Megyei Nap főszerkesztője és a lapkiadó igazgatója lett. Ebben az időszakban több tanulmányúton is részt vett, járt például Marokkóban, Jeruzsálemben, Oroszországban. A [[2000]]-es évek elején a Békés Megyei Nap megszűnt, így utolsó aktív életszakaszát Kőváry ismét a Népszabadságnál töltötte. Nyugdíjas éveiben megjelentette „''Drótostót-trilógiájának”'' régóta készen álló harmadik darabját, az ''„Ütött az óránkat”'' ([[2009]]), korábbi műveinek újrakiadásán (''„A főorvos macskája”'', [[2010]]) és újabb novelláinak (''„Lépcsőn ülni veszélyes”'', [[2008]]) megjelentetésén dolgozott. A 2000-es évek közepétől súlyosbodó betegsége miatt a közélettől visszavonulni kényszerült, utolsó nyilvános szereplése [[2010]]-ben volt egy irodalmi esten. A betegség szövődményeinek következtében [[2015]]. [[november 22|november 22]]-én, 68 évesen otthonában hunyt el. |
== Írói munkássága == | == Írói munkássága == | ||
| - | '''Első művét tizennégy évesen írta'''; korai költői próbálkozásait követően a próza mellett kötelezte el magát. Legnagyobb hatással a világirodalomból Thomas Mann, Ernest Hemingway és Gabriel Garcia Marquez voltak rá, a magyar irodalom nagyjai közül József Attila, Karinthy Frigyes és főképp Móricz Zsigmond befolyásolták írói látásmódját. Később főleg a „népi írókat” (Németh László, Sinka István, Tamási Áron) tanulmányozta. Két regényében („Nem jön többé a drótostót”, 1984; „A szik virága”, 1986) egyrészt az ötvenes években átélt élményeit, másrészt a családja és Békés Megye történetének kutatása során tapasztaltakat dolgozta fel, míg a „trilógia” harmadik részét („Ütött az óránk” - 1988-ra elkészült, de csak 2009-ben jelent meg) a 60-as évek, a felnőtté válás és a korszak történelmi-politikai változásai ihlették. E művei nyomán két kitüntetést is kapott: 1984-ben MÉM Nívódíjat, 1986-ban Békés Megye Művészeti Díját. Később főleg rövidebb novellákat publikált, amelyekben a tömörítés lehetőségei foglalkoztatták; hogyan lehetséges megvalósítani egy pár oldalas írásban a regény komplexitásához hasonló történet-elbeszélést. Számos írása maradt befejezetlenül, például a „Vadrepkény” című regény. Nem csak szerzőként, hanem szerkesztőként, szervezőként is kivette a részét a megyei irodalmi-kulturális életből. | + | '''Első művét tizennégy évesen írta'''; korai költői próbálkozásait követően a próza mellett kötelezte el magát. '''Legnagyobb hatással a világirodalomból Thomas Mann, Ernest Hemingway és Gabriel Garcia Marquez voltak rá, a magyar irodalom nagyjai közül József Attila, Karinthy Frigyes és főképp Móricz Zsigmond befolyásolták írói látásmódját.''' Később főleg a „népi írókat” (Németh László, Sinka István, Tamási Áron) tanulmányozta. Két regényében (''„Nem jön többé a drótostót”, 1984; „A szik virága”, 1986'') egyrészt az ötvenes években átélt élményeit, másrészt a családja és Békés Megye történetének kutatása során tapasztaltakat dolgozta fel, míg a „trilógia” harmadik részét („Ütött az óránk” - 1988-ra elkészült, de csak 2009-ben jelent meg) a 60-as évek, a felnőtté válás és a korszak történelmi-politikai változásai ihlették. '''E művei nyomán két kitüntetést is kapott: [[1984]]-ben MÉM Nívódíjat, [[1986]]-ban Békés Megye Művészeti Díját.''' Később főleg rövidebb novellákat publikált, amelyekben a tömörítés lehetőségei foglalkoztatták; hogyan lehetséges megvalósítani egy pár oldalas írásban a regény komplexitásához hasonló történet-elbeszélést. '''Számos írása maradt befejezetlenül, például a „Vadrepkény” című regény.''' Nem csak szerzőként, hanem szerkesztőként, szervezőként is kivette a részét a megyei irodalmi-kulturális életből. |
== Újságírói tevékenysége == | == Újságírói tevékenysége == | ||
| - | Szerzői munkássága a szépirodalom és a szépirodalmi igényű újságírás határán helyezhető el, aminek jó példája a rendszerváltás körüli földosztások békés megyei vonatkozásait feldolgozó írásainak sorozata. Ezek később az „Ez az a föld…” című kötetben (2001) jelentek meg összegyűjtve. Hitvallása szerint az újságírásnak nem csupán a mindennapok hírfogyasztási szokásait kell kielégíteni, hanem mélyebb bepillantást kell nyújtania az ott élő emberek életébe és kultúrájába. Ezért írhatta róla barátja és írótársa, Sarusi Mihály, miszerint munkássága arra is bizonyíték, hogy „lehetséges ma – a bulvár-, a párt- és egyéb elit-, meg az aljasajtó uralma idején - is az igazi újságírás. Az, amelyik arra kíváncsi, mi történik, mi zajlik a mélyben, hogy mi az igazság, s nem a valóság anyagi, politikai és ideológiai okokból történő leplezését szolgálja minden sorával”. Ezt igyekezett minél inkább érvényesíteni újságíróként, rovatvezetőként, főszerkesztőként és könyvszerkesztőként is. A Békés Megyei Nap munkatársaival | + | Szerzői munkássága a szépirodalom és a szépirodalmi igényű újságírás határán helyezhető el, aminek jó példája a rendszerváltás körüli földosztások békés megyei vonatkozásait feldolgozó írásainak sorozata. Ezek később az „Ez az a föld…” című kötetben ([[2001]]) jelentek meg összegyűjtve. Hitvallása szerint az újságírásnak nem csupán a mindennapok hírfogyasztási szokásait kell kielégíteni, hanem mélyebb bepillantást kell nyújtania az ott élő emberek életébe és kultúrájába. Ezért írhatta róla barátja és írótársa, [[Sarusi Mihály]], miszerint munkássága arra is bizonyíték, hogy „lehetséges ma – a bulvár-, a párt- és egyéb elit-, meg az aljasajtó uralma idején - is az igazi újságírás. Az, amelyik arra kíváncsi, mi történik, mi zajlik a mélyben, hogy mi az igazság, s nem a valóság anyagi, politikai és ideológiai okokból történő leplezését szolgálja minden sorával”. Ezt igyekezett minél inkább érvényesíteni újságíróként, rovatvezetőként, főszerkesztőként és könyvszerkesztőként is.''' A Békés Megyei Nap munkatársaival 1999-ben és 2000-ben elkészített monográfia-sorozat Békés megye kisrégióiról kiválóan példázza ezeket a törekvéseket.''' Ugyanezeket az elveket oktatóként is közvetítette a békéscsabai főiskolán tartott újságírói kurzusain is, ahol elsőként figyelt fel [[Grecsó Krisztián (író)|Grecsó Krisztián]] tehetségére. Szépírói, újságírói és szerkesztői munkái egy egységes egészet képeznek, amelyet mindvégig a Békéscsaba és Békés megye iránti elkötelezett szeretete határozott meg. Ahogyan ő maga fogalmazott: ''„Az újságírás szakmai dolog, kényszerfegyelem. Azt kell leírnom, ami történt. Mint szépírónak legalább ugyanekkora fegyelemre van szükségem, de azt írhatom, amit akarok. Leírhatom, mi történhetett volna.”'' |
== Műveinek jegyzéke == | == Műveinek jegyzéke == | ||
=== Önálló kötetek === | === Önálló kötetek === | ||
| - | * Barázdákba írt történelem | + | * Barázdákba írt történelem (Dombegyház, 1974) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Eloszlanak a felhők | + | * Eloszlanak a felhők (Gyula, 1974) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Endrődi szabók, 1951-1976 | + | * Endrődi szabók, 1951-1976 (Endrőd, 1976) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Kétsopronyi krónika | + | * Kétsopronyi krónika (Kétsoprony, 1980) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Magyarbánhegyes mezőgazdasága (Békéscsaba, 1980) | + | * Magyarbánhegyes mezőgazdasága (Békéscsaba, 1980) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Nem jön többé a drótostót | + | * Nem jön többé a drótostót (regény, Budapest, 1984) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Bozse moj (elbeszélések, Békéscsaba, 1985) | + | * Bozse moj (elbeszélések, Békéscsaba, 1985) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * A szik virága (regény, Budapest, 1986) | + | * A szik virága (regény, Budapest, 1986) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * A barázdákba írt történelem folytatódik (1992, Dombegyház) | + | * A barázdákba írt történelem folytatódik (1992, Dombegyház) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Ez az a föld… Alföldi tájkép csata után | + | * Ez az a föld… Alföldi tájkép csata után (Budapest, 2001) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Lépcsőn ülni veszélyes (elbeszélések, Békéscsaba, 2008) | + | * Lépcsőn ülni veszélyes (elbeszélések, Békéscsaba, 2008) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Egy vidéki tudósító naplójából | + | * Egy vidéki tudósító naplójából (Békéscsaba, 2009) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * Ütött az óránk (regény, Békéscsaba, 2009) | + | * Ütött az óránk (regény, Békéscsaba, 2009) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
| - | * A főorvos macskája (elbeszélések, Békéscsaba, 2010) | + | * A főorvos macskája (elbeszélések, Békéscsaba, 2010) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár |
=== Antológiákban, folyóiratokban megjelent írások === | === Antológiákban, folyóiratokban megjelent írások === | ||
* A hatodik nap (Ne féltsétek őket! Kozmosz Kiadó, 1968) | * A hatodik nap (Ne féltsétek őket! Kozmosz Kiadó, 1968) | ||
| - | * Két miniatűr (Halálos szerelem, Ember tervez) (Tiszatáj, 1969/8) | + | * [http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/5962/ Két miniatűr] (Halálos szerelem, Ember tervez) (Tiszatáj, 1969/8) |
| - | * Harminc mázsafa (Új Auróra, 1978/1) | + | * Harminc mázsafa ([[Új Auróra]], 1978/1) |
* Légvonat (Válogatás békés megyei fiatalok írásaiból, 1978) | * Légvonat (Válogatás békés megyei fiatalok írásaiból, 1978) | ||
| - | * Idegosztály, avagy a főorvos macskája (Peremvidéken. Békés megyei fiatalok írásai, 1980) | + | * Idegosztály, avagy a főorvos macskája ([[Peremvidéken]]. Békés megyei fiatalok írásai, 1980) |
* Bozse moj, bozse moj (Forrás, 1982/4) | * Bozse moj, bozse moj (Forrás, 1982/4) | ||
* A telefonrongáló (Forrás, 1982/8) | * A telefonrongáló (Forrás, 1982/8) | ||
* A Zsabai Láma, avagy öt leosztás pókerben (Forrás, 1983/9) | * A Zsabai Láma, avagy öt leosztás pókerben (Forrás, 1983/9) | ||
| - | * Ásatás, avagy egy kun-kori vita (Új Auróra, 1988/1) | + | * Ásatás, avagy egy kun-kori vita ([[Új Auróra]], 1988/1) |
* Vadrepkény (regényrészlet) (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1989) | * Vadrepkény (regényrészlet) (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1989) | ||
* Valahol (Kelet-) Európában (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1990) | * Valahol (Kelet-) Európában (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1990) | ||
| - | * Futok a földem után (Bárka, 1997/2) | + | * Futok a földem után ([[Bárka]], 1997/2) |
* Négus az olajfák hegyén (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2000) | * Négus az olajfák hegyén (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2000) | ||
* Ferdinánd regénye (szinopszis) (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2002) | * Ferdinánd regénye (szinopszis) (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2002) | ||
| - | * Édes álom (Bárka, 2009/6) | + | * [http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/1233-kvary-e-peter-prozaja| Édes álom] ([[Bárka]], 2009/6) |
* Zsebóra a nadrágkorcban (Nők Lapja novella, 2009/19) | * Zsebóra a nadrágkorcban (Nők Lapja novella, 2009/19) | ||
| 54. sor: | 60. sor: | ||
* Békés megye kézikönyve (főszerkesztő: Kőváry E.Péter, Szeged, 1999) | * Békés megye kézikönyve (főszerkesztő: Kőváry E.Péter, Szeged, 1999) | ||
* Három helység határában. Olvasókönyv a Csárdaszállási Petőfi Mgtsz fél évszázadának történetéhez (írta, szerkesztette Kőváry E. Péter, Csárdaszállás, 1999) | * Három helység határában. Olvasókönyv a Csárdaszállási Petőfi Mgtsz fél évszázadának történetéhez (írta, szerkesztette Kőváry E. Péter, Csárdaszállás, 1999) | ||
| - | * Sikertörténet | + | * Sikertörténet 1998/99. Békés megyei gazdasági évkönyv (szerkesztette Kőváry E. Péter, Békéscsaba, 1999 |
| - | * Békés megye kisrégiói – Békés | + | * Békés megye kisrégiói – Békés megye 1-6 (szerkesztette Kőváry E. Péter, Békéscsaba, 1999-2000) |
* Ütött az óránk (rádiójáték, 2016, Kossuth Rádió, rendezte Kőváry Katalin) | * Ütött az óránk (rádiójáték, 2016, Kossuth Rádió, rendezte Kőváry Katalin) | ||
| 69. sor: | 75. sor: | ||
== Képgaléria == | == Képgaléria == | ||
| - | + | <Gallery widths="300px" heights="300px"> | |
| + | Fájl:A Drótostót -trilógia.jpg|A Drótostót-trilógia kötetei | ||
| + | Fájl:Doktori oklevél.jpg|Kőváry E. Péter doktori oklevele | ||
| + | Fájl:Egy befejezetlen regény.jpg|A Vadrepkény című befejezetlen regény címlapja | ||
| + | Fájl:Fiatalkori verseket tartalmazó jegyzetfüzetek a 60-as évekből.jpg|Fiatalkori verseket tartalmazó jegyzetfüzet a 60-as évekből | ||
| + | Fájl:Nemzetközi újságíró igazolvány.jpg|Kőváry E. Péter nemzetközi újságíró igazolványa | ||
| + | Fájl:Síremlék a békéscsabai katolikus temetőben .jpg|Kőváry E. Péter síremléke a békéscsabai katolikus temetőben | ||
| + | </gallery> | ||
== Lásd még == | == Lásd még == | ||
| 77. sor: | 90. sor: | ||
== Kapcsolódó irodalom == | == Kapcsolódó irodalom == | ||
| - | Kortárs magyar írók kislexikona (1989, Budapest) | + | * Kortárs magyar írók kislexikona (1989, Budapest) |
| - | A magyar irodalom évkönyve 1993 (Budapest, 1994) | + | * A magyar irodalom évkönyve 1993 (Budapest, 1994) |
| - | Ki kicsoda Békéscsabán (Gyula, 1999) | + | * Ki kicsoda Békéscsabán (Gyula, 1999) |
== Külső hivatkozások == | == Külső hivatkozások == | ||
| - | https://www.beol.hu/bekes/kultura-bekes/kovary-e-peter-kotete-meghokkento-mesek-kedveloinek-196901/ | + | * [https://www.beol.hu/bekes/kultura-bekes/kovary-e-peter-kotete-meghokkento-mesek-kedveloinek-196901/ Kőváry E. Péter kötete meghökkentő mesék kedvelőinek] In: BEOL 2008.12.11. (Látogatva: 2017.10.03.) |
| - | https://www.beol.hu/helyi-ertek/a-het-embere/kovary-e-peter-a-het-embere-142880/ | + | * [https://www.beol.hu/helyi-ertek/a-het-embere/kovary-e-peter-a-het-embere-142880/ Kőváry E. Péter a hét embere] In: BEOL 2008.05.08. (Látogatva: 2017.10.03.) |
| - | http://korbely.blog.hu/2012/07/01/tiz_eve_szunt_meg_a_bekes_megyei_nap_naplo | + | * [http://korbely.blog.hu/2012/07/01/tiz_eve_szunt_meg_a_bekes_megyei_nap_naplo Korbely György: Tíz éve szűnt meg a Békés Megyei Nap/Napló] In: Alföldi Blog 2012.07.01. (Látogatva: 2017.10.03.) |
| - | http://korbely.blog.hu/2015/11/22/nem_jon_tobbe_a_drotostot_elhunyt_kovary_e_peter | + | * [http://korbely.blog.hu/2015/11/22/nem_jon_tobbe_a_drotostot_elhunyt_kovary_e_peter Korbely György: Nem jön többé a drótostót - elhunyt Kőváry E. Péter] In: Alföldi Blog 2015.11.22. (Látogatva: 2017.10.03.) |
| + | |||
| + | [[Kategória:Békéscsaba]] | ||
| + | [[Kategória:Békéscsabai személyek]] | ||
| + | [[Kategória:Személyek]] | ||
A lap jelenlegi, 2021. március 8., 13:34-kori változata
Országosan ismert békéscsabai novella- és regényíró, újságíró, közgazdász. A 70-es, 80-as években a Békés Megyei Népújság (ma Békés Megyei Hírlap), majd a Népszabadság munkatársa, olvasószerkesztője, rovatvezetője, majd 90-es évektől a Békés Megyei Nap főszerkesztője. A 70-es évek közepétől-végétől a kétezres évekig Békéscsaba illetve Békés Megye kulturális és közéletének jelentős alakja. Tagja volt a Magyar Újságírók Szövetségének, Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Szerepelt a rendszeresen megjelenő „Ki kicsoda?” kiadványokban, a „Kortárs magyar írók kislexikonában” és a „Magyar irodalom kézikönyvében”.
Tartalomjegyzék |
Életpályája
Kőváry E. Péter (eredetileg Kőváry Ernő Péter) Budapesten született 1947. október 24-én, édesapja Kőváry Ernő honvédségi alezredes majd főkönyvelő, édesanyja Uhrin Margit titkárnő voltak. Gyermekkorát az 50’-es években Békéscsabán töltötte, amit erőteljesen meghatározott a helyi szlovákság anyagi és szellemi kultúrája. Édesanyja szlovák felmenői nyomán ez a világ mély, és egész életen át tartó benyomást tett rá. Nővére Kőváry Katalin színházi és rádiórendező, Margit húga főiskolai tanár, öccse, István vállalkozó. Általános és középiskoláit Békéscsabán végezte, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban kitűnt átlag feletti intelligenciájával, széles körű érdeklődésével. Íráskészsége korán megmutatkozott; 14 éves korában megnyerte a Magyar Rádió „Így írunk mi” ifjúsági irodalmi pályázatát. A 60-as évek végén Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult; az akkoriban zajló kulturális forradalom, a korszak eszméi, irodalmi-zenei alkotásai, filmjei maradandó hatást gyakoroltak világszemléletére. Szakdolgozata 1971-ben olyan jól sikerült, hogy professzorai felajánlották, adja be doktori disszertációnak, ami nyomán megkapta a közgazdaságtudományok doktora címet. Visszatért Békéscsabára, ahol ettől az évtől a Békés Megyei Népújság munkatársa, majd rovatvezetője lett.
Két évvel korábban, 1969-ben feleségül vette Szabó Mária (1948. 07.03.) pedagógus majd címzetes óvodavezetőt. Két fiuk született, Kőváry Péter Zsolt (1972. 10.22.) ) nemzetközi szakjogász, zenész és Kőváry Zoltán Ernő (1974. 04.29.), klinikai szakpszichológus, zenész. Családtagja, ismerősei és munkatársai rendkívül intelligens, nagy munkabírású, jó szándékú, segítőkész és demokratikus felfogású embernek ismerték.
A 70-es és 80-as években Kőváry E. Péter a megye kulturális életének meghatározó alakjává, a Viharsarok térségének fontos szereplőjévé vált, aki újságcikkek, tanulmányok mellett folyamatosan publikált szépirodalmi írásokat is, főként novellákat, olyan folyóiratokba, mint a Tiszatáj, az Új Auróra vagy a Forrás. 1985-ben a Népszabadság felkérte, hogy legyen az újság Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei tudósítója. Ebben az időszakban jelent meg két, tematikusan összefüggő regénye a Magvető kiadónál, a „Nem jön többé a drótostót” (1984) és a „Szik virága” (1986). Alapítója volt a Dél-Kelet című hetilapnak, majd 1994-ben Népszabadsághoz kapcsolódó, később attól függetlenül évekig fennmaradó Békés Megyei Nap főszerkesztője és a lapkiadó igazgatója lett. Ebben az időszakban több tanulmányúton is részt vett, járt például Marokkóban, Jeruzsálemben, Oroszországban. A 2000-es évek elején a Békés Megyei Nap megszűnt, így utolsó aktív életszakaszát Kőváry ismét a Népszabadságnál töltötte. Nyugdíjas éveiben megjelentette „Drótostót-trilógiájának” régóta készen álló harmadik darabját, az „Ütött az óránkat” (2009), korábbi műveinek újrakiadásán („A főorvos macskája”, 2010) és újabb novelláinak („Lépcsőn ülni veszélyes”, 2008) megjelentetésén dolgozott. A 2000-es évek közepétől súlyosbodó betegsége miatt a közélettől visszavonulni kényszerült, utolsó nyilvános szereplése 2010-ben volt egy irodalmi esten. A betegség szövődményeinek következtében 2015. november 22-én, 68 évesen otthonában hunyt el.
Írói munkássága
Első művét tizennégy évesen írta; korai költői próbálkozásait követően a próza mellett kötelezte el magát. Legnagyobb hatással a világirodalomból Thomas Mann, Ernest Hemingway és Gabriel Garcia Marquez voltak rá, a magyar irodalom nagyjai közül József Attila, Karinthy Frigyes és főképp Móricz Zsigmond befolyásolták írói látásmódját. Később főleg a „népi írókat” (Németh László, Sinka István, Tamási Áron) tanulmányozta. Két regényében („Nem jön többé a drótostót”, 1984; „A szik virága”, 1986) egyrészt az ötvenes években átélt élményeit, másrészt a családja és Békés Megye történetének kutatása során tapasztaltakat dolgozta fel, míg a „trilógia” harmadik részét („Ütött az óránk” - 1988-ra elkészült, de csak 2009-ben jelent meg) a 60-as évek, a felnőtté válás és a korszak történelmi-politikai változásai ihlették. E művei nyomán két kitüntetést is kapott: 1984-ben MÉM Nívódíjat, 1986-ban Békés Megye Művészeti Díját. Később főleg rövidebb novellákat publikált, amelyekben a tömörítés lehetőségei foglalkoztatták; hogyan lehetséges megvalósítani egy pár oldalas írásban a regény komplexitásához hasonló történet-elbeszélést. Számos írása maradt befejezetlenül, például a „Vadrepkény” című regény. Nem csak szerzőként, hanem szerkesztőként, szervezőként is kivette a részét a megyei irodalmi-kulturális életből.
Újságírói tevékenysége
Szerzői munkássága a szépirodalom és a szépirodalmi igényű újságírás határán helyezhető el, aminek jó példája a rendszerváltás körüli földosztások békés megyei vonatkozásait feldolgozó írásainak sorozata. Ezek később az „Ez az a föld…” című kötetben (2001) jelentek meg összegyűjtve. Hitvallása szerint az újságírásnak nem csupán a mindennapok hírfogyasztási szokásait kell kielégíteni, hanem mélyebb bepillantást kell nyújtania az ott élő emberek életébe és kultúrájába. Ezért írhatta róla barátja és írótársa, Sarusi Mihály, miszerint munkássága arra is bizonyíték, hogy „lehetséges ma – a bulvár-, a párt- és egyéb elit-, meg az aljasajtó uralma idején - is az igazi újságírás. Az, amelyik arra kíváncsi, mi történik, mi zajlik a mélyben, hogy mi az igazság, s nem a valóság anyagi, politikai és ideológiai okokból történő leplezését szolgálja minden sorával”. Ezt igyekezett minél inkább érvényesíteni újságíróként, rovatvezetőként, főszerkesztőként és könyvszerkesztőként is. A Békés Megyei Nap munkatársaival 1999-ben és 2000-ben elkészített monográfia-sorozat Békés megye kisrégióiról kiválóan példázza ezeket a törekvéseket. Ugyanezeket az elveket oktatóként is közvetítette a békéscsabai főiskolán tartott újságírói kurzusain is, ahol elsőként figyelt fel Grecsó Krisztián tehetségére. Szépírói, újságírói és szerkesztői munkái egy egységes egészet képeznek, amelyet mindvégig a Békéscsaba és Békés megye iránti elkötelezett szeretete határozott meg. Ahogyan ő maga fogalmazott: „Az újságírás szakmai dolog, kényszerfegyelem. Azt kell leírnom, ami történt. Mint szépírónak legalább ugyanekkora fegyelemre van szükségem, de azt írhatom, amit akarok. Leírhatom, mi történhetett volna.”
Műveinek jegyzéke
Önálló kötetek
- Barázdákba írt történelem (Dombegyház, 1974) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Eloszlanak a felhők (Gyula, 1974) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Endrődi szabók, 1951-1976 (Endrőd, 1976) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Kétsopronyi krónika (Kétsoprony, 1980) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Magyarbánhegyes mezőgazdasága (Békéscsaba, 1980) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Nem jön többé a drótostót (regény, Budapest, 1984) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Bozse moj (elbeszélések, Békéscsaba, 1985) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- A szik virága (regény, Budapest, 1986) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- A barázdákba írt történelem folytatódik (1992, Dombegyház) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Ez az a föld… Alföldi tájkép csata után (Budapest, 2001) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Lépcsőn ülni veszélyes (elbeszélések, Békéscsaba, 2008) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Egy vidéki tudósító naplójából (Békéscsaba, 2009) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Ütött az óránk (regény, Békéscsaba, 2009) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- A főorvos macskája (elbeszélések, Békéscsaba, 2010) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
Antológiákban, folyóiratokban megjelent írások
- A hatodik nap (Ne féltsétek őket! Kozmosz Kiadó, 1968)
- Két miniatűr (Halálos szerelem, Ember tervez) (Tiszatáj, 1969/8)
- Harminc mázsafa (Új Auróra, 1978/1)
- Légvonat (Válogatás békés megyei fiatalok írásaiból, 1978)
- Idegosztály, avagy a főorvos macskája (Peremvidéken. Békés megyei fiatalok írásai, 1980)
- Bozse moj, bozse moj (Forrás, 1982/4)
- A telefonrongáló (Forrás, 1982/8)
- A Zsabai Láma, avagy öt leosztás pókerben (Forrás, 1983/9)
- Ásatás, avagy egy kun-kori vita (Új Auróra, 1988/1)
- Vadrepkény (regényrészlet) (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1989)
- Valahol (Kelet-) Európában (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1990)
- Futok a földem után (Bárka, 1997/2)
- Négus az olajfák hegyén (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2000)
- Ferdinánd regénye (szinopszis) (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2002)
- Édes álom (Bárka, 2009/6)
- Zsebóra a nadrágkorcban (Nők Lapja novella, 2009/19)
Egyéb művek
- Pünkösdi köztársaság (rádiójáték, 1984, Kossuth Rádió, rendezte Kőváry Katalin)
- Karácsonyi forradalom. Riportkönyv Romániáról (szerkesztette Kőváry E. Péter és Miklós Gábor, 1989)
- Békés megye kézikönyve (főszerkesztő: Kőváry E.Péter, Szeged, 1999)
- Három helység határában. Olvasókönyv a Csárdaszállási Petőfi Mgtsz fél évszázadának történetéhez (írta, szerkesztette Kőváry E. Péter, Csárdaszállás, 1999)
- Sikertörténet 1998/99. Békés megyei gazdasági évkönyv (szerkesztette Kőváry E. Péter, Békéscsaba, 1999
- Békés megye kisrégiói – Békés megye 1-6 (szerkesztette Kőváry E. Péter, Békéscsaba, 1999-2000)
- Ütött az óránk (rádiójáték, 2016, Kossuth Rádió, rendezte Kőváry Katalin)
Leszármazottak
Gyermekek
- Kőváry Péter Zsolt (1972. október 22.)
- Kőváry Zoltán Ernő (1974. április 29.)
Unokák
- Kőváry Dániel Péter (1998. 10.18.)
- Kőváry Noel (2015. 01.05.)
- Kőváry Ábel (2017. 09.09.)
Képgaléria
 A Drótostót-trilógia kötetei |
 Kőváry E. Péter doktori oklevele |
 A Vadrepkény című befejezetlen regény címlapja |
 Fiatalkori verseket tartalmazó jegyzetfüzet a 60-as évekből |
 Kőváry E. Péter nemzetközi újságíró igazolványa |
 Kőváry E. Péter síremléke a békéscsabai katolikus temetőben |
Lásd még
Kapcsolódó irodalom
- Kortárs magyar írók kislexikona (1989, Budapest)
- A magyar irodalom évkönyve 1993 (Budapest, 1994)
- Ki kicsoda Békéscsabán (Gyula, 1999)
Külső hivatkozások
- Kőváry E. Péter kötete meghökkentő mesék kedvelőinek In: BEOL 2008.12.11. (Látogatva: 2017.10.03.)
- Kőváry E. Péter a hét embere In: BEOL 2008.05.08. (Látogatva: 2017.10.03.)
- Korbely György: Tíz éve szűnt meg a Békés Megyei Nap/Napló In: Alföldi Blog 2012.07.01. (Látogatva: 2017.10.03.)
- Korbely György: Nem jön többé a drótostót - elhunyt Kőváry E. Péter In: Alföldi Blog 2015.11.22. (Látogatva: 2017.10.03.)
