Jancsovics István (1811–1893)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2023. január 8., 09:19-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

evangélikus lelkész, nyelvész, népművelő

Tartalomjegyzék

Élete

Jancsovics István 1811. augusztus 8-án született a Pest vármegyei Albertiben. Édesapja Jantsovitz György szlovák nemzetiségű tanító, édesanyja Farók Judit. Tizenegyen voltak testvérek: Johanna, Sámuel, János Károly, István, Dániel és Pál. Öten korán elhunytak.

A tanulmányait a mezőberényi gimnáziumban kezdte, majd Selmecen és Pozsonyban, az evangélikus líceumban folytatta. Bécsben teológiai végzettséget szerzett.

1836-ban megházasodott, Kollár Emíliát vette feleségül. Hat gyermekük született, Hermina, Imre, Albert, Lajos, Péter és Pál.

Jancsovics István 1893. március 29-én hunyt el Szarvason. Március 31-én a szarvasi ótemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

18311833 között Albertiben tanított. Ezt követően teológiát tanult Bécsben. 1835-ben Szarvasra került, az evangélikus egyháznál Gaál József segédlelkésze lett. 1836-tól adminisztrátorként, majd rendes lelkészként tevékenykedett.

Folytatta Tessedik Sámuel népművelő és felvilágosító tevékenységét. Több kezdeményezés és reform fűződik a nevéhez. Foglalkozott a kocsmai mulatozások megszüntetésével, az örökváltság előnyeivel, közgazdasági kérdésekkel (Csabacsűd megvásárlásával), szőlészettel, gyümölcstermesztéssel, méhészettel, selyemhernyó-termesztéssel, a mezőgazdaság korszerűsítésének kérdéseivel. Több gazdasági találmány (kettős eke, kukoricakapáló, saraboló) köthető a nevéhez. Támogatta az új evangélikus templom felépítését, a kárt szenvedők segélyezését. Törekedett a jobbágyok helyzetének javítására. Szerepet vállalt a szlovák iskola és nemzeti tudat fejlesztésében, Stúr címen szlovák nemzeti újságot jelentetett meg.

1836-tól a szarvasi főgimnázium kisegítő tanára volt, magyar történelmet és irodalomtörténetet oktatott. 1848-ban kiadta a szláv–magyar és magyar–szláv szótárát. Irodalmi tevékenysége elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjául választotta. A szabadságharcban lelkészként a nemzetőrséggel tartott. A szabadságharcot követően a főgimnázium kormányzó testületének elnökeként, a tanszékalapítványi egyesület pénztárosaként vállalt szerepet. Tagja volt a szarvasi tanítók társaságának, a szarvasi casinó egyletnek, a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Egyesületnek. Szorgalmazta a szarvasi gazdasági társaság felállítását.

1871-ben lemondott a lelkészi szolgálatról, majd Budapestre távozott. Később nyugalmazott lelkészként visszatért Szarvasra.

Utazási élményeit írásaiban foglalta össze. Járt a Balkán-félszigeten, Angliában, Franciaországban, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Küldetésként fogalmazta meg, hogy a népét Amerikába vezesse.

Cikkei a Társalkodóban, a Magyar Gazdában, a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban, a Kertészgazdában, az Egyházi Reformban jelentek meg. A Borászati Lapok munkatársa volt. Több röpirata megjelent.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök