Gyóni Géza (1884–1917)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2017. július 26., 17:01-kor történt szerkesztése után volt.

költő

Gyónon (Pest megye) született 1884. június 25-én. Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfalujáról vette fel. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére a legendás hírű paraszt-politikusnak, Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját - aki hat gyermeknek adott életet - tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva végezte el a gimnázium I-VI. osztályát. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett Sic itur ad astra címmel. A nagybácsi halála után, 1900 szeptemberében került Csabára. Középiskolai tanulmányait a város gimnáziumában fejezte be, 1902-ben tett érettségi vizsgát. Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (az Új Idők-ben és a Képes Családi Lapok-ban jelentek meg versei) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), s 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. A teológiáról azonban öngyilkossági kísérlete miatt -mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt - távoznia kellett.

Felépülése után Gyónón volt jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. 1910-től újságírással foglalkozott: a Soproni Napló, majd a Sopron című lap szerkesztője lett. Közben 1909-ben és 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

1914. augusztus l-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, indult el a lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, később azonban egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését és vágyait szólaltatta meg verseiben. 1915-ben orosz fogságba esett, s a krasznojarszki fogolytáborba került. Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján 1917. június 25-én a szülőföldjétől távol eső fogolytáborban.

Emlékét több helyen őrzi Békéscsaba: az Aurora Kör indítványára 1927-ben, halálának 10. évfordulója alkalmából utcát neveztek el róla. A Rudolf Gimnázium falán az 1930-as években elhelyezett emléktábla az egykori tanítvány emléke előtt tiszteleg. Az 1975-ben felavatott szoborsétányon Pátzay Pál Gyónit ábrázoló alkotása tekinthető meg. 1992-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban kiállítást rendeztek emlékére.

Művei

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök