Bogár Dániel (1826–1909)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. június 5., 13:06-kor történt szerkesztése után volt.

földbirtokos, községi gyám

Tartalomjegyzék

Élete

Bogár Dániel

1826. március 8-án született Mezőberényben. Jogi pályára készült, az 1860-as években került Békéscsabára.

Polgári erényekben gazdag, csendesen, okosan és takarékosan élő, segítőkész ember volt. 54 évig élt házasságban Povázsay Máriával (1838‒1915); az 1888-as nagy árvíz megkímélte Szőlő utcai házukat.

83 évesen, 1909. március 8-án, születése napján hunyt el rövid szenvedés után, szívszélhűdés következtében. A Bogárházi temetőben helyezték örök nyugalomra. Az 1970-es években – amikor a Bajza utca meghosszabbításával megépült a 44-es bekötőút – a temetőnek ezt a részét felszámolták (jelenleg a Mikkeli tér finn típusú lakóházai vannak azon a területen). Ekkor a református egyház a Bogár-sírboltból a hamvakat kiemeltette és áthelyezte a temető megmaradt részére.

Munkássága

Békéscsabán kezdetben mint szolgabírósági esküdt dolgozott, majd az akkori polgárság bizalmának köszönhetően közgyámnak választották meg, amely állásban 30 évet töltött. 70 éves korában vonult nyugalomba.

1873-ban a megye egyik legrégebbi pénzintézetének, a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesületnek igazgatósági tagja lett, mely intézetnek egyik alapítója és főrészvényese volt. Számos más szervezet munkájában is részt vett, így többek között tagja volt a Békésvármegyei Gazdasági Egyesületnek (ahol 1896-ban a kertszakosztály vezetőjévé választották), a Csabai Nőképző Társulatnak (mely a polgári leányiskola fenntartó testülete volt), a Csabai Casinónak, a múzeumegyesületnek. A Nemzeti Párt egyik helyi vezetőjeként politizált. A gazdasági egylet 1878. október 6‒7-én tartott békéscsabai terménykiállításán Bogár Dániel 53 szőlőfajtát állított ki, s akárcsak Stark Adolf és Vidovszky Károly, ezüstérmet nyert.

Bogár Dániel jelentős szerepet vállalt a csabai reformátusok egyházalapításában. 1900-ban Békéscsaba 37.058 lelket számlált, ebből 1.260-an reformátusok voltak. Akkoriban a református lakosság ‒ a döntő többségű szlovák anyanyelvű lakosok mellett ‒ magyar volt. Az addig a testvér evangélikus egyház lelki gondozásában élő reformátusok 1907. február 17-én alapították saját egyházukat. Bogár Dániel volt az egyházi szervezkedési mozgalom elnöke; 1908. április 5-én az egyházközség őt választotta első főgondnokának.

Bár sokan adakoztak, de a Deák utcai templom és lelkészlak felépítését mégiscsak elsősorban Bogár Dánielnek és evangélikus vallású feleségének, Povázsay Máriának köszönheti az egyház, akik összesen 50 ezer aranykorona adománnyal járultak hozzá a költségekhez. Nagy összegű adományaival állandóan növelte a templomalapot, halála után pedig özvegye folytatta a bőkezű adakozást. A teljesen felszerelt új templomot 1912. december 15-én szentelték fel.

Források

Külső hivatkozás

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök