Becsey Oszkár (1889–1979)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Kategória beillesztése)
77. sor: 77. sor:
[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Békéscsaba]]
 +
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Szabadka]]
[[Kategória:Szabadka]]
[[Kategória:Orvosok]]
[[Kategória:Orvosok]]
 +
[[Kategória:Egészségügyi szakemberek]]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai Százak]]
[[Kategória:Békéscsabai Százak]]

A lap 2017. július 28., 14:48-kori változata

belgyógyász főorvos

Tartalomjegyzék

Élete

1889. június 12-én Szabadkán született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban orvosi oklevelet kapott.

1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Pesten bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is. Korányi Sándornál belgyógyászatot, Lenhossek Mihálynál anatómiát tanult, fizikából Eötvös Lóránd vizsgáztatta.

Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására - dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására - osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fontosnak tartotta egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását, de lényegesnek tartotta a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését is. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken végezte a röntgendiagnosztikát és létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot is. Az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását, amit sok nehézség árán siker koronázott. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. Az eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére, azzal a feltétellel, hogy az építkezést a következő évben kezdjék meg és a nevét ne tüntessék fel sehol. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul, 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése.

A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott a katonai gyakorlatra hívott orvosok helyett, akiknek egyúttal az életét is megmentette. 1946-ban minden jogigény nélkül, koholt vádakkal eltávolították az osztályáról. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében - a Deák utca 5. szám alatt – folytatta, egészen 1978. januárjáig, amikor beszüntette a rendelést.

Dr. Becsey jelentős szerepet vállalt a város társadalmi életében is: tagja volt a békéscsabai Levente Egyesületnek, az 1927-ben megszerveződő békéscsabai autós és motoros egyesület, az Alföldi Touring Club választmányi tagként vállalt szerepet (Jogosítványt motorkerékpár vezetésére 1926 nyarán szerzett). Társelnöke volt az 1937-ban megalakuló Békéscsabai Orvosi Körnek dr. Donner László és dr. Feldmann Ignácz mellett. Többször az adományozók között volt (szegény iskolás gyermekeknek, adakozott a menekült gyerekek karácsonyfájára is) és a legtöbbet adózó békéscsabaiak között is megtaláljuk a nevét. Előadásokat tartott katolikus programokon és orvosi tanfolyamokon is.

1965-ben a békéscsabai kórház jubileumi ünnepségén a nyugdíjas Becsey doktor dicsérő oklevelet vehetett át a városi tanács elnökétől. Ugyanebben az évben közlekedési balesetet szenvedett Békéscsabán, lábtöréssel került kórházba.

A mély vallású humanista orvos két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni.

1979. május 13-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök