Banner Benedek (1884–1968)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Nyelvi ellenőrzés)
a (fejezetekre tagolás)
8. sor: 8. sor:
Gyermekkorát [[Békés|Békésen]] töltötte, [[Békéscsaba|Békéscsabán]] '''a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett'''. A kolozsvári egyetem elvégzése után ([[1901]]–[[1905]]), [[1905|1905-ben]] '''történelem-földrajz szakos tanári szakvizsgát tett'''. [[1912|1912-ben]] '''néprajzból doktorált''' [[Kolozsvár|Kolozsváron]].  
Gyermekkorát [[Békés|Békésen]] töltötte, [[Békéscsaba|Békéscsabán]] '''a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett'''. A kolozsvári egyetem elvégzése után ([[1901]]–[[1905]]), [[1905|1905-ben]] '''történelem-földrajz szakos tanári szakvizsgát tett'''. [[1912|1912-ben]] '''néprajzból doktorált''' [[Kolozsvár|Kolozsváron]].  
-
Pályájának kezdeti szakaszában újságíróként, gyakorló tanárként, valamint magánnevelőként tevékenykedett. [[1910]] és [[1914]] között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. [[1915]]. [[október 21.|október 21-én]] orosz fogságba esett. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban, ahol – egykori iskolatársa – [[Gyóni Géza (1884-1917)|Gyóni Géza]] fogolytársa volt.
+
[[1923|1923-ban]] eljegyezte [[Jeney Gizella|Jeney Gizellát]], a női ipartanonc-iskola tanítóját, akit [[1924]]. [[február 3.|február 3-án]], Biharnagybajomban feleségül vett.
-
A hadifogságból hazatérve [[1921|1921-től]] [[Békéscsaba|Békéscsabán]] '''a [[Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium (Békéscsaba)|Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban]] tanított''', melynek [[1934]] és [[1945]] között az '''igazgatója is volt'''. Igazgatóként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott és tankönyvet is írt. Irodalmi és tudományos tevékenységét elismerve, a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai közé választották. Az [[Auróra Kör]] szépirodalmi osztályát elnökként vezette.  
+
'''Budapesten hunyt el''' [[1968]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]].
-
[[1923|1923-ban]] eljegyezte [[Jeney Gizella|Jeney Gizellát]], a női ipartanonc-iskola tanítóját, akit [[1924]]. [[február 3.|február 3-án]], Biharnagybajomban feleségül vett.
+
== Munkássága ==
 +
Pályájának kezdeti szakaszában '''újságíróként, gyakorló tanárként,''' valamint '''magánnevelőként tevékenykedett'''. [[1910]] és [[1914]] között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. [[1915]]. [[október 21.|október 21-én]] orosz fogságba esett. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban, ahol – egykori iskolatársa – [[Gyóni Géza (1884-1917)|Gyóni Géza]] fogolytársa volt.
-
[[1923|1923-ban]] lett a ''[[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeum]] munkatársa''. [[1925|1925-től]] gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor [[Rell Lajos (1874-1952)|Rell Lajos]], az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkezett. A néprajz és muzeológia mellett régészettel is foglalkozott. Ez utóbbi öccsének, Banner Jánosnak köszönhető, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, és akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain [[1925]]–[[1943]] között rendszeresen részt vett. Békés megyében is '''több ásatáson jelen volt''': [[1942|1942-ben]] a Kerepeczky-tanyánál, [[1951|1951-ben]] az eleki téglagyárnál, [[1930|1930-ban]] Békéscsaba–Fényesen  egy szkíta és kelta temető területén, [[1932|1932-ben]] [[Telekgerendás|Telekgerendáson]]. [[1940|1940-ben]] szkíta sírt tártak fel a Deák Ferenc utcában és szarmata koriakat az Árpád-soron. [[1945]] és [[1950]] között a [[Munkácsy Mihály Múzeum|múzeum]] régészeti tevékenységét a nyugdíjas Banner Benedek koordinálta.  
+
A hadifogságból hazatérve [[1921|1921-től]] [[Békéscsaba|Békéscsabán]] '''a [[Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium (Békéscsaba)|Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban]] tanított''', melynek [[1934]] és [[1945]] között az '''igazgatója is volt'''. Igazgatóként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott és tankönyvet is írt. Irodalmi és tudományos tevékenységét elismerve, a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai közé választották. Az [[Auróra Kör]] szépirodalmi osztályát elnökként vezette.
 +
 
 +
[[1923|1923-ban]] lett '''a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeum]] munkatársa'''. [[1925|1925-től]] gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor [[Rell Lajos (1874-1952)|Rell Lajos]], az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkezett. A néprajz és muzeológia mellett régészettel is foglalkozott. Ez utóbbi öccsének, Banner Jánosnak köszönhető, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, és akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain [[1925]]–[[1943]] között rendszeresen részt vett. Békés megyében is '''több ásatáson jelen volt''': [[1942|1942-ben]] a Kerepeczky-tanyánál, [[1951|1951-ben]] az eleki téglagyárnál, [[1930|1930-ban]] Békéscsaba–Fényesen  egy szkíta és kelta temető területén, [[1932|1932-ben]] [[Telekgerendás|Telekgerendáson]]. [[1940|1940-ben]] szkíta sírt tártak fel a Deák Ferenc utcában és szarmata koriakat az Árpád-soron. [[1945]] és [[1950]] között a [[Munkácsy Mihály Múzeum|múzeum]] régészeti tevékenységét a nyugdíjas Banner Benedek koordinálta.  
Az [[1926|1926-ban]] megszerveződő Csabai Öregdiákok Szövetségének alapító ülésén társelnöknek választották [[Szalay József]] mellé. [[1929|1929-ben]] virilis jog gyakorlással bízták meg a békéscsabai képviselő testületben.
Az [[1926|1926-ban]] megszerveződő Csabai Öregdiákok Szövetségének alapító ülésén társelnöknek választották [[Szalay József]] mellé. [[1929|1929-ben]] virilis jog gyakorlással bízták meg a békéscsabai képviselő testületben.
Lényegesnek tartotta a megye múzeum ügyének fejlesztését. [[1935|1935-ben]] rendezte a múzeum anyagát és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. [[1936|1936-ban]] a békéscsabai Munkácsy Mihály-szobor felállításának kezdeményezői között volt. Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása és a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. [[1946|1946-ban]] bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.  
Lényegesnek tartotta a megye múzeum ügyének fejlesztését. [[1935|1935-ben]] rendezte a múzeum anyagát és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. [[1936|1936-ban]] a békéscsabai Munkácsy Mihály-szobor felállításának kezdeményezői között volt. Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása és a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. [[1946|1946-ban]] bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.  
-
 
-
'''Budapesten hunyt el''' [[1968]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]].
 
== Művei ==
== Művei ==

A lap 2018. augusztus 22., 18:30-kori változata

régész, néprajzkutató, tanár

Tartalomjegyzék

Élete

Banner Benedek

1884. április 25-én Székudvaron született. Édesapja Banner József (1848–1931) okl. gazda, édesanyja Wieland Mária Krisztina (1857–1893). Három testvére született: Mária (1882–1927), Miklós (1886–1941) és János (1888–1971).

Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett. A kolozsvári egyetem elvégzése után (19011905), 1905-ben történelem-földrajz szakos tanári szakvizsgát tett. 1912-ben néprajzból doktorált Kolozsváron.

1923-ban eljegyezte Jeney Gizellát, a női ipartanonc-iskola tanítóját, akit 1924. február 3-án, Biharnagybajomban feleségül vett.

Budapesten hunyt el 1968. szeptember 24-én.

Munkássága

Pályájának kezdeti szakaszában újságíróként, gyakorló tanárként, valamint magánnevelőként tevékenykedett. 1910 és 1914 között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. 1915. október 21-én orosz fogságba esett. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban, ahol – egykori iskolatársa – Gyóni Géza fogolytársa volt.

A hadifogságból hazatérve 1921-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanított, melynek 1934 és 1945 között az igazgatója is volt. Igazgatóként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott és tankönyvet is írt. Irodalmi és tudományos tevékenységét elismerve, a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai közé választották. Az Auróra Kör szépirodalmi osztályát elnökként vezette.

1923-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa. 1925-től gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkezett. A néprajz és muzeológia mellett régészettel is foglalkozott. Ez utóbbi öccsének, Banner Jánosnak köszönhető, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, és akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain 19251943 között rendszeresen részt vett. Békés megyében is több ásatáson jelen volt: 1942-ben a Kerepeczky-tanyánál, 1951-ben az eleki téglagyárnál, 1930-ban Békéscsaba–Fényesen egy szkíta és kelta temető területén, 1932-ben Telekgerendáson. 1940-ben szkíta sírt tártak fel a Deák Ferenc utcában és szarmata koriakat az Árpád-soron. 1945 és 1950 között a múzeum régészeti tevékenységét a nyugdíjas Banner Benedek koordinálta.

Az 1926-ban megszerveződő Csabai Öregdiákok Szövetségének alapító ülésén társelnöknek választották Szalay József mellé. 1929-ben virilis jog gyakorlással bízták meg a békéscsabai képviselő testületben.

Lényegesnek tartotta a megye múzeum ügyének fejlesztését. 1935-ben rendezte a múzeum anyagát és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. 1936-ban a békéscsabai Munkácsy Mihály-szobor felállításának kezdeményezői között volt. Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása és a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. 1946-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök