Petőfi István (1825–1880)

A BékésWiki wikiből

mészáros, költő, gazdatiszt, pénztárnok, Petőfi Sándor öccse

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Emlékezete 4 Képgaléria 5 Lásd még 6 Források 7 Kapcsolódó irodalom 8 Külső hivatkozások

Élete

Petőfi István 1825. augusztus 18-án Petrovics István néven született Szabadszálláson. Édesapja Petrovics István mészárosmester, édesanyja Hrúz Mária, egyetlen testvére Petőfi Sándor. A fiúk gyerekként egymás ellentétei voltak: míg Sándor nevetett és huncutkodott, István szótlan és kedvetlen volt.

Félegyházán, majd Szabadszálláson nevelkedett. Az elemi iskolát Szabadszálláson kezdte. 1833-tól 1835-ig a pesti evangélikus iskolába járt, Pesten a Geist-házban lakott. 1836–1838 között az aszódi gimnáziumban tanult.

1858 decemberében Szendrey Júlia kérésére Petőfi István lett Petőfi Zoltán gyámja. 1864 nyarán gazdasági gyakornokként maga mellé vette az unokaöccsét.

Dánoson beleszeretett Gaylhoffer János birtokos lányába, Gaylhoffer Antóniába (1842–1918), azonban biztos állás nélkül és a társadalmi helyzete miatt nem házasodhattak össze. A búcsúzás, az elkeseredettség verseiben (Tudtad, hogy..., Búcsú, Végrendelet) is megjelent. 1858-tól 1863-ig szerelmes leveleket írt Gaylhoffer Antóniának, akit a tiszttartói kinevezése után – a család beleegyezésével – eljegyzett. 1863. december 26-án Alsónyáregyházán házasodtak össze, Petőfi 38, Antónia 20 éves volt. A szertartást Petőfi Sándor gyermekkori cimborája, Sárkány Sámuel lelkész vezette. Hűtlensége miatt a felesége – a házasságuk nyolcadik hetében – elhagyta, de nem vált el tőle.

Petőfi a haláláig Schneider Erzsébettel (a „pusztai asszonnyal”) élt együtt. 1876-ban Bartl Ferencné Varga Máriától megszületett a fia, Bartl István. A Petőfi vezetéknevet nem kapta meg, mivel Istvánnak törvényes felesége volt. A gyermeket Geisték Berlinben taníttatták, neve utoljára egy első világháborús alakulat névsorában szerepelt.

Petőfi István 1880. április 30-án hunyt el Csákón. A csákói pusztán temették el. A Petőfi Társaság 1908-ban a Petőfi család többi tagjával együtt közös díszsírban, a budapesti Kerepesi temetőben helyezte örök nyugalomra.

Munkássága

Tanulmányait a szülei rossz anyagi helyzete miatt nem folytatta, hat évig segítette a családját. Kitanulta az apja mesterségét, vásárra járt, kertet művelt, húst mért. 1842–1845 között a kunszentmiklósi mészárszéket vezette.

Petőfi Sándor 1844 júniusában írta testvérének az István öcsémhez című költői levelét, melyben az elszegényedett szülők támogatását kérte. István válasza az első ismert verse (Sándor bátyámhoz), melyet 1844-ben írt Kunszentmiklóson. Ettől az évtől az életének eseményeit, emlékeit (szerelem, csikós- és betyárélet, a haza, a szabadságharc, a bukás fájdalma) örökítette meg a költeményeiben. Verseit főként a Vasárnapi Ujság és a Hölgyfutár közölte.

1845-ben mészároslegényként Várpalotára ment, továbbra is gondoskodott szülei anyagi támogatásáról. Palotáról távozását versben örökítette meg (Elmegyek én..., Sír a rózsám). Bevonulása után írta az Önkéntes dalát. Az 1848–49-es szabadságharc idején a VI. (önkéntes) zászlóalj negyedik századának honvédeként került Délvidékre. Buda ostrománál főhadnagyként, később századosként teljesített szolgálatot. A szabadságharcban kapitányi rangig jutott, Világosnál tette le a fegyvert. Bátyjával, Petőfi Sándorral 1849. május 21-én az édesanyjuk pesti temetésén találkozott utoljára.

1849 augusztusában közkatonaként besorozták, a császári hadsereg tagjaként Tirol tartományban tartózkodott. Verseket írt várpalotai kedvesének, Fábri Erzsébetnek (a Bakony Rózsájának), aki elhagyta őt. 1851 decemberében Schleswing-Holsteinből tért haza Pestre. Péterváradon folytatta a mészárosmesterséget. Neve szerepelt a lázadásra kész hazafiak névsorán, összeesküvés gyanújával 1853-ban elfogták, három év sáncmunkára ítélték (Theresienstadtban és Prágában raboskodott). 1856 februárjában szabadult, közlegény és káplár tisztségben szolgált a 8. gyalogezrednél. Levelezett Szendrey Júliával, titkolt szerelme a húga, Szendrey Marika volt.

1857 májusában hazaengedték, a sógoránál, Horvát Árpádnál, majd apósánál, Szendrey Ignácnál lakott. Júniustól szeptemberig másolóként Czimmermann Samu ügyvédi irodájában dolgozott. Egykori katonatársa, Bőhm János mérnöknek köszönhetően 1857 szeptemberében Gaylhoffer János dánosi birtokán kapott nevelői állást, a két kisebb gyermek (Gyula és Mihály) nevelője lett.

1858 nyarán távozott Dánosról (Dánszentmiklósról), ismét Szendrey Júliánál kapott menedéket. 1858 szeptemberében Szendrey Ignác állást szerzett neki a Békés vármegyei Csákón, id. Geist Gáspár (1817–1872) birtokára került. 1858-tól ispánként, 1863-tól tiszttartóként, 1864-től a Geist birtok jószágigazgatójaként dolgozott. 3400 holdas területen gazdálkodott, irányítása alatt a Geist család birtoka mintagazdasággá vált, külföldön is elismerték. Petőfi gazdászként és üzletemberként is érdemeket szerzett, portréja helyet kapott a fáspusztai Wenckheim-kastély egyik termében. A Geist család kedvelte, a csákói eseményekre, estélyekre, vadász és agarász délutánokra egyaránt meghívást kapott. Ügyes lovas és szenvedélyes vadász volt. Csákón a gazdasági teendői miatt felhagyott a költészettel.

Geist Gáspár halála után Petőfi a kondorosi Nagymajorba költözött, az örökösök birtokán folytatta a gazdálkodást. 1875-ben tevékeny szerepet vállalt Kondoros község megalapításában, a képviselőtestület tagja és a község hivatásos pénztárnoka lett. Javaslatára került kondorkeselyű a település pecsétjére. Támogatta a községi iskolások ösztöndíj-alapítványát. Dévaványán 400 holdas birtokot vásárolt. Élete végéig irodalmi levelezéseket folytatott. Gazdasági szaklapokba írt cikkeket, 1874–1875-ben a Békésmegyei Közlöny közgazdasági munkatársa volt. 1878-ban a Petőfi Társaság rendes tagja lett. Emellett tagja volt a Békés vármegyei Gazdasági Egyletnek és a Békés megyei Honvédegyletnek.

Emlékezete

• Petőfi István verseit Bajza József adta ki.
• Csákói sírköve a temető felszámolása (1952–1953) után eltűnt, a kondorosi honismereti szakkör tagjai találták meg a sírkamrában. Rindó József tanár a kondorosi általános iskola udvarán állíttatta fel. A fehérmárvány sírkő felirata: Itt nyugszik / Petőfy István / Élt 54 évet / Meghalt 1880 áprl. 30 / Béke hamvaival
• Kondoroson általános iskola viseli a nevét.
• 2022-ben a Batthyány–Geist-kastély parkjában emlékoszlopot avattak a tiszteletére.

Képgaléria

Petőfi Istvánné Gaylhoffer Antónia (Simonyi fényképe az 1870-es évekből)	A Petőfi család tagjainak közös síremléke a Kerepesi úti temetőben (Bory Jenő szoborműve)	Petőfi István egykori intézői háza	Az intézői lak
Petőfi István sírköve a kondorosi általános iskola udvarán	Petőfi István-emlékoszlop	A kondorosi kastély és a Petőfi-emlékoszlop

Lásd még

• Batthyány–Geist-kastély (Kondoros)
• Kondoros
• Petőfi István-emlékoszlop (Kondoros)
• Petőfi István-sírkő (Kondoros)
• Petőfi Sándor (1823–1849)
• Petőfi Zoltán (1848–1870)
• Szendrey Júlia (1828–1868)

Források

• Bella István: Kondoros száz esztendeje, 1875–1975. Kondoros : Nagyközségi Tanács, 1975. 15–20., 33. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Irányi István: Petőfi István : a költő öccsének pályafutása és alakja az irodalmi források és a szájhagyomány megvilágításában. Békéscsaba : Békés M. Tcs. Műv. Oszt., 1978 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I. Orosháza, 1994. 109–112. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Megyei hirek. In: Békésmegyei Közlöny, 7. évf. 83. szám (1880. május 1.) 2. p. (Látogatva: 2022. 11. 01.)
• Nyemcsok László: Huszonkét évet töltött a kondorosi Nagymajorban, most emlékoszlopot állítottak a híres költő öccsének. In: Beol.hu (Látogatva: 2022. 11. 03.)
• Petőfi István. In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Látogatva: 2022. 11. 01.)
• Rindó József: Petőfi István és Petőfi Zoltán nyomában Kondoroson. In: Séták a művelődés ösvényein : egyesületi esték. Szerk.: Friedrich Endréné, Szabó Ferenc, Székely János. Gyula : Arany János Művelődési Egyesület, 2001. 55–76. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• Imre Lajos: Petőfi István ismeretlen hagyatéka Kisújszálláson. In: Szolnok Megyei Néplap, 14. évf. 269. szám (1963. november 17.) 7. p.
• Irányi István: Petőfi István. In: Békési Élet, 8. évf. 1. szám (1973) 13–40. p.
• Kéry Gyula: Friss nyomon. Budapest : Kunossy, Szilágyi és Társa, 1908
• Kopa László: Öreg sír az abonyi temetőben. In: Pest Megyei Hírlap, 16. évf. 183. szám (1972. augusztus 5.) 4. p.
• Könczöl Imre: Petőfi és Várpalota. Várpalota Városi Tanács Megyei Kvt. 1972
• Nyemcsok László: A pecséttervező pénztárost Petőfinek hívták. In: Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 62. szám (1994. március 15.) 16. p.
• Ónody Magdolna: A Petőfi és a Szendrey család. Debrecen : TKK, 1999
• Ónody Magdolna: A Petőfi és a Szendrey család életéből. Miskolc : II. Rákóczi Ferenc Megyei Kvt., 1990
• Pacsuné Fodor Sára: Petőfi István a nagy költő öccse. Várpalota, 199?
• Patay Géza – Imrei Ferenc – Keresztes János: Agarász arcképvázlatok. Mihályfa : Országos Agarász Egyes., 2020
• Pethő György: Közelről : irodalmi forgatókönyv és dokumentumok Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán életéből, 1850–1870. Budapest : Magvető, 1984 (Lelőhely: Békés MEgyei Könyvtár)
• Petőfi István Kondoroson. In: Békés Megyei Népújság, 33. évf. 73. szám (1978. március 26.) 7. p.
• Petőfi István. In: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 19. szám (1880. május 9.) 305. p.
• Petőfi István: Petőfi István versei. Összegyűjt. és bev.: Bajza József. Budapest : Kunossy, Szilágyi és Társa, 1909 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ratzky Rita: Rövid portrék Petőfi Sándor rokonságáról. In: Ghesaurus : tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapján. Szerk.: Csörsz Rumen István. Budapest : rec.iti, 2010. 433–444. p.
• Sipos Soma: Petőfi Öcscséről. In: Vasárnapi Ujság, 45. évf. 12. szám (1898) 191–195. p.
• Sipos Soma. Petőfi Öcscséről. In: Vasárnapi Ujság, 45. évf. 13. szám (1898) 206–208. p.
• Szabó Lajos, H.: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Pápa : H. Szabó L., 1998
• Szana Tamás: Petőfi István. In: Magyar Salon, 5. évf. 8. kötet (1887–1888) 97–101. p.
• Szentgyörgyi Elvira: „István öcsémhez” : Petőfi Sándor öccsének ismeretlen élettörténete. In: A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1973. Szerk.: Boldizsár Iván. Budapest : MVSZ, 1973. 71–75. p.

Külső hivatkozások

• Lukács László: Testvéri szeretet: István öcsémhez. In: Feol.hu
• Petőfi (Petrovics) István. In: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara
• Petőfi István. In: Nevpont.hu
• Petőfi István. In: Wikipedia