Mezőhegyesi Ménesbirtok

A BékésWiki wikiből

A ménesbirtokot 1784-ben II. József alapította a mezőhegyesi pusztán. Magyarország legnagyobb múlttal rendelkező gazdasága.

A ménes bemutatása
Kozma Ferenc szobrának leleplezése

Tartalomjegyzék

Története

Csekonics József századost 1783-ban Hoditz tábornok megbízta a hadsereg pótlovazásával. Csekonics megállapította, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége teljesen kimerült. Tervezetet készített, melyet előterjesztett II. Józsefnek. Az uralkodó 1784. december 20-án jóváhagyta a rendeletet, melyben szerepelt a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, továbbá – a mezőhegyesi pusztán – a Császári és Királyi Ménesintézet megalapítása.

Az építkezést és a lovak beszerzését Csekonics irányította. A ménes építése 1785 áprilisában kezdődött. A terveket a bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság készítette, a kivitelezésért Hacker József pesti építésvállalkozó felelt. Az építkezéseket Kohlhoffer és Le Favre katonai mérnökök irányították. 1785. szeptember 28-án létrehozták a ménesparancsnokságot, az első parancsnok gróf Hóditz tábornok lett. Csekonics kapitányt 1786. január 17-én nevezték ki a ménes parancsnokává. 1785–1786-ban laktanya, parancsnoksági épület, istálló, állatkórház, kaszárnya, pékműhely, magtár, elemi iskola és lovarda létesült. A tenyésztés 1786-ban, a takarmánynövény-termesztés 1787-ben indult. Az Osztrák–Magyar Monarchia törökök elleni háborúja miatt az építkezés két évig szünetelt, 1789-ben folytatódott. Mezőhegyesről lovakat és élőmarhát szállítottak a hadseregnek. 1800-ban befejeződtek az alapozó építkezések. Csekonics 1806-ban távozott Mezőhegyesről, ekkorra a ménesnek európai hírneve volt.

1807-ben külön vezetőt neveztek ki a ménes, valamint a gazdaság élére. Mezőhegyest 1815-től katonai törzsménesnek nyilvánították. A 19. század elején fedett lovarda, állatkórház és több istálló is épült. Ebben az időszakban tenyésztették ki a nónius, a gidrán és a mezőhegyesi félvér lótörzseket. Az 1860-as évektől gulya- és mangalicatenyésztéssel is foglalkoztak. 1869-ben a ménesbirtok magyar tulajdonba került (Magyar Királyi Állami Ménes, valamint Magyar Királyi Állami Ménesbirtok névvel). A kiegyezés utáni gazdaságfejlesztés Kozma Ferenc és Gluzek Gyula jószágigazgató nevéhez fűződött. A 19. század végére Mezőhegyes vasúttal, malommal, fúrt kúttal, telefonhálózattal, emberkórházzal és gyárakkal rendelkezett. D'Orsay Olivér ménesparancsnok istállókat építtetett kifutókkal, versenyeket szervezett és altiszti képzést szervezett. A növénytermesztés mellett meghatározóvá vált az állattenyésztés és a hízlalás.

A román megszállás után megkezdődött a kifosztott ménesbirtok talpraállítása. A második világháború alatt a jószágokat, a terményeket és a felszereléseket is elszállították Mezőhegyesről. Az 1950-es évek átszervezései után a gazdaság az 1960-as évekre ismét nyereséget termelt. Az 1970-es évektől specializált termelést folytattak. A dombegyházi és a bánkúti gazdaságokat Mezőhegyeshez csatolták. A gazdaság 1981-ben kombináttá vált és összevonták a cukorgyárral. A mezőhegyesi sportló állami elismerést kapott. A rendszerváltozás után a cukorgyár és a kombinát kettévált. Utóbbi csődhelyzetbe került, majd 1992. december 31-én részvénytársasággá szervezték. A gazdaság a termelés leszűkítésével, tulajdonainak értékesítésével helyreállt.

2004-ben Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. névvel a lótenyésztő ágazat állami tulajdonba került. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. magánkézben folytatta a gazdálkodást. 2016-ban az állam megvásárolta ménesbirtokot. A mezőhegyesi ménesbirtok 2017-től a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. nevet viseli.

Nóniusz, a „tökéletes ló”

Nóniusz

A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, angol-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja", aki nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett Mezőhegyesen. Valaha Békéscsaba főteréről indultak a lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal.

Sikerek

Edward Király elismerése

1880–81-ben Ferenc József klabrudi magánménesébe vittek tíz darab nóniusz kancát, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék őket. Az erőteljes méneket az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására. A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus volt a legmegfelelőbb a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerész lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az 1885-ös országos mezőgazdasági kiállításon. Kozma Ferenc lókiállításán II. Edward angol király és II. Vilmos német trónörökös is megjelent, gyarapítva a neves gratulálók körét. A nóniusz híre világszerte egyre csak nőtt.

Képgaléria

A szeszgyár

A Hotel Central

A ménesparancsnoki épület


Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Mez%C5%91hegyesi_M%C3%A9nesbirtok”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök