Búzanemesítés
A BékésWiki wikiből
Mokry Sámuel: Búzanemesítés
Tartalomjegyzék |
A kötet háttere
Mokry Sámuelről mint a búzanemesítés első hazai kezdeményezőjéről emlékezik a magyar történelem. Az egykori lelkész, tanár és iskolaigazgató az 1864. évi nagy aszály után fogott bele búzanemesítő tevékenységbe a Békéscsaba gerendási határában, az Inkey családtól bérelt birtokán. A hagyományos magyar tájfajtákkal kísérletezett, szelekcióval nemesítette a jól bokrosodó, a rozsdabetegségre kevésbé érzékeny, korai érésű egyedeket. A terméshozamok növelésén kívül az aszálynak jobban ellenálló, a fagyot is elviselő, nagy kalászt fejlesztő búzafajták nemesítését tűzte ki célul. Kitartó munkáját és szakértelmét fényes siker koronázta: birtokán hatvan százalékkal nőttek a terméshozamok, az általa előállított vetőmagnak nagy keletje volt a gazdák körében. A búzanemesítéssel országos hírnévre tett szert, valamint jelentős, mai értéken mintegy 360 millió forintot kitevő vagyonhoz jutott. Nemesítési munkájának eredményei 1873–1874-re értek be, tapasztalatait előbb szaklapokban – így például a Gazdasági Lapok című folyóiratban – közölte, majd az 1875-ben Gyulán megjelent, Búzanemesítés című, 64 oldalas füzetében foglalta össze, mely az első magyar szakkönyv a témában.
Tartalom
Bevezető
A könyv bevezetőjében a szerző a magyar mezőgazdaság súlyos állapotáról, a búzanemesítés szükségességéről és gyakorlati hasznáról ír, melynek lényegét így foglalja össze: „...lehet-e ez úton ezrekkel gyarapítani az egyet, milliókkal a nemzet vagyonát?” Emellett kifejti, hogy a külföldi példák, tapasztalatok, bár hasznosak, de – Magyarország természeti adottságai miatt – nem vehetők át egy az egyben.
Nemesítés
A nemesítés elmélete című fejezetben a magyar búzafajták sajátosságait, a mezőgazdaság helyzetét taglalja. A honi búzafajták gyenge minőségének okát a hanyag, gondatlan művelésben, a föld folytonos „kizsarolásában”, a nem megfelelő vetőmagok használatában látja. Tévesnek tartja azt a nézetet, hogy a mezei gazdálkodáshoz a legkevesebb előműveltség kell, mint kifejti, „aki jó mezőgazda akar lenni, annak roppant sok és alapos, minden ízében tudományon alapuló ismerettel kell bírnia. (…) Mi az időjárást, a csapásokat okoljuk, s szegények maradunk; holott nyomorúságunk oka inkább a tudatlanság és tunyaság, irtózás a tanulástól és a fáradalmaktól!” A búzanövény tökéletesedésének öt kellékét sorolja fel: a megfelelő magválasztás, a föld jó erőben tartása és mély megművelése, a ritka vetés és a vetés szakszerű gondozása.
Tapasztalatok, eredmények
A következő két fejezetben saját tapasztalatairól és eredményeiről ad számot, valamint a búzanemesítés kapcsán felmerült ellenvetésekről és nehézségekről értekezik.
Befejezés
A könyv befejező részében Mokry a búzanemesítés nemzetgazdasági fontosságát, lehetséges jövőjét taglalja. Itt olvashatjuk az 1874-ben a földművelési minisztériumhoz felterjesztett emlékiratát, melyben felvázolja részletesen kidolgozott javaslatait arra nézve, miként lehetne a nemes búza vetését országszerte általánosan mielőbb elterjeszteni. A füzet a minisztérium elismerő, de nemleges válaszával zárul, melyben az ország kedvezőtlen pénzügyi viszonyaira, a beruházások tetemes költségeire való hivatkozással utasítják vissza Mokry Sámuel nagyszabású tervét.
Kötet információk
- Mokry Sámuel: Búzanemesítés. Gyula : Dobay János könyvnyomdája, 1875 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
