Balás Ádám (1872–1950)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. október 26., 15:30-kor történt szerkesztése után volt.

tanár, a Békéscsabai Múzeum-Egyesület elnöke

Tartalomjegyzék

Élete

Balás Ádám.jpg

Balás Ádám 1872. december 6-án Békéscsabán született Balás György és Petrovszky Dorottya gyermekeként. A középiskola alsó négy osztályát a csabai algimnáziumban, a felső osztályokat a szarvasi főgimnáziumban végezte. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után a Budapesti Tudományegyetem Jogi Karán tanult, később átiratkozott a Bölcsészeti Karra, ahol Hegedűs István, Ballagi Aladár és Lánczy Gyula professzor tanítványa volt. Oklevelét latin nyelvből és történelemből 1897-ben szerezte meg.

Munkássága

Tanári pályáját 1896-ban a vágújhelyi alreáliskolában kezdte előbb helyettes, majd rendes tanári pozícióban. 1897. szeptember 1-jén a vallás- és közoktatásügyi miniszter klasszika-filológia tanárrá nevezte ki az eperjesi főgimnáziumban. A következő évben megszerezte tanári végzettségét görög nyelv és irodalomból is. 1899. szeptember 1-től a békéscsabai Rudolf Főgimnáziumban tanított egészen a nyugdíjba vonulásáig. Az iskolai ügyekből lelkiismeretesen kivette a részét: 31 éven keresztül végezte az osztályfőnöki teendőket, volt a filológiai szertár felelőse, 15 évig vezette a tanári könyvtárat. Ezen kívül többször volt a tanári értekezletek és a kormányzó-bizottság jegyzője; éveken át volt igazgatóhelyettes. Támogatta az Ifjúsági Segítő Egyesületet, valamint a gimnáziumi alumneumot. Vezetésével kezdte meg működését a Rudolf Főgimnázium sakk-köre.

Iskolai tevékenységén kívül jelentős szerepet játszott a békéscsabai múzeum alapításában. 1900 és 1902 között ő volt a múzeum-egyesület első vezetője. 1902-ben azonban váratlanul lemondott, Krammer Nándor váltotta. Lemondása évében jegyezte el Hegyi Zsigmond mérnök és földbirtokos lányát, Irmát.

Balás Ádámot foglalkoztatta a régészet, sorra járta a megye ismert vagy kevésbé ismert lelőhelyeit. Az ásatást Tótkomlóson, az ún. Teleki-pusztán kezdte meg, majd Mezőberényben a Gácsháti pusztán folytatta, ahol egy férfi csontvázat talált fegyverekkel. Ugyanitt népvándorláskori sírokat és egy temetőt is feltártak csontvázakkal.

Ifjabb éveiben a társadalmi és egyházi életben is tevékenyen részt vett. Ellenőre volt a Békéscsabai Evangélikus Nőegyesületnek, választmányi tagja a Luther-Szövetségnek, a Nemzeti Szövetségnek és a békéscsabai Casino-egyletnek. A Vörös Kereszt Egylet jegyzője (1912/13–1915/16), helyettes titkára, a Tudakozó Irodájának vezetője (1915/16) és a békéscsabai polgárőrség parancsnoka (1914/15–1915/1916) is volt. Tagja volt az Öreg Diákok Szövetségének is. A Békés-Csabai Múzeum-Egyesület előadójaként többször tartott népszerű tudományos előadásokat az ókori építészetről és szobrászatról, az ókori cirkuszokról és színházakról. Adománnyal támogatta a békéscsabai Kossuth-szobor felállítását. Munkatársa volt a helyi lapoknak: számos politikai, társadalmi és közgazdasági cikket írt a Békésmegyei Közlönybe, a Békésmegyei Függetlenségbe és a Körösvidékbe.

Több mint 30 évi pedagógiai múlt után 1930. június 25-én saját kérésére vonult nyugdíjba, egészségügyi okokra hivatkozva. Nyugdíjba vonulásakor 1000 pengős ösztöndíj-alapítványt hozott létre a jól tanuló protestáns diákok számára. Az 1932/33-as tanévben helyettesítő tanárként ismét történelmet tanított 4 osztályban. 1932-ben Radvánszky Albert, evangélikus egyházi főhatóság címzetes igazgatói címet adományozott számára. Az ünnepélyes kinevezésre szeptember 18-án került sor a Rudolf Főreálgimnáziumban. 1943-ban egykori tanárként részt vett az 1902-ben érettségizettek – Gyóni Géza volt osztálytársai – 41 éves találkozóján.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Bal%C3%A1s_%C3%81d%C3%A1m_(1872%E2%80%931950)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök