Babinszky János (1882–1956)
A BékésWiki wikiből
aranykoszorús műesztergályos-mester
Élete
Babinszky János Mezőberényben született 1882-ben, földműves család gyermekeként. Kisgyermekkorában alkalma volt megtekinteni a különféle szakmák műhelyeit, így választotta ki magának az esztergályos mesterséget. Még tizenkét éves sem volt, amikor öt évre elszerződött tanoncnak.
Iskolai tanulmányainak befejeztével Békéscsabán sajátította el mesterségét, aztán bejárta szinte az egész országot. Hódmezővásárhely, Szeged, Baja, Budapest, Esztergom, Komárom, Pozsony voltak első állomásai. Magyarországon nehezen tudott jobb műhelybe bejutni, egészségtelen pinceműhelyekben volt kénytelen dolgozni. Bécsbe kerülve megdöbbenéssel állapította meg, milyen nagy a különbség a hazai és a bécsi műhelyek között. Bécsből Prágába is ellátogatott, aztán Zsolnán, Turócszentmártonon, Körmöcbányán és Selmecbányán dolgozott. Németország több tekintélyes műhelyében, így többek között Berlinben tökéletesítette tudását. Az első világháborút mint 4-es honvéd küzdötte végig.
A háború utáni években kezdte meg a kiállításokon való részvételt, munkáiért számos kitüntetésben részesült. 1924-ben a Faluszövetség békéscsabai kiállításán aranyérmet nyert, és kézhez vehette a szegedi kamara díszoklevelét. 1926-ban Budapesten a II. Országos Kézművestárlaton és 1927-ben a székesfehérvári országos kiállításon aranyérmet nyert. Ugyanebben az évben az Országos Iparegyesület ezüst díszéremmel tüntette ki. 1928-ban a Békés vármegyei kiállításon a kereskedelmi miniszter elismerő oklevelét kapta, a III. Országos Kézművestárlaton pedig aranykoszorús esztergályosmesterré avatták.
Tompa Emíliával kötött házasságából egy fia született 1911-ben, Babinszky János, aki folytatta édesapja mesterségét.
Babinszky János 1956-ban halt meg, sírja a Berényi úti evangélikus temetőben található.
Munkássága
Édesapja kívánságára 22 éves korában hazajött külföldről, és 1905-ben mint önálló mester telepedett le Békéscsabán. Alig volt az esztergályos szakmának olyan ága, amelyet Babinszky János ne művelt volna, gyönyörű állólámpái, állványai, kulacsai, rokkái számos kiállításon keltettek feltűnést. Tevékenységének nagy része műesztergályos-munka volt, emellett biliárdgyártással is foglalkozott. A másik specialitása sétabotok készítése volt.
1927-ben Békéscsaba városi képviselő-testületének tagjává választották meg. Volt dísztagja az Iparos Ifjak Művelődési Egyesületének, elnöke a Jókai Műkedvelő Gárdának, vezetőségi tagja a Cserkészszövetségnek, tagja az iparostanonc-iskolai felügyelőbizottságnak és választmányi tagja a Levente Egyesületnek.
Források
- A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931), 3. I. rész, Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békéscsaba: történelmi és kulturális monográfia, főszerk.: Korniss Géza, Békéscsaba, 1930. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- 115 éves a Békéscsabai Ipartestület 1885‒2000, szerk.: Gécs Béla, Békéscsaba, 2000. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
