Háromszéki (Hatzelhoffer) Pál (1929–1990)
A BékésWiki wikiből
gépmester, műszaki vezető, vezérigazgató
Tartalomjegyzék |
Élete
1929. július 25-én született Békéscsabán, iparoscsaládban, Hatzelhoffer Pál néven. A polgári iskolában ezzel a névvel kezdett, a kereskedelmi iskolában már Háromszéki néven szerepelt. Az édesapja, Háromszéki (Hatzelhoffer) Pál Emil, sofőr, autószerelő szakmájú sváb származású ember, édesanyja, Uhrin Teréz, felvidéki magyar volt. Amikor 1940 augusztusában a bécsi döntés értelmében Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, apja vállalata, a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme (Mávaut) Marosvásárhelyre telepített kirendeltséget. A család oda költözött 1941-ben, miután Háromszéki Pál a második polgárit Békéscsabán befejezte. Marosvásárhelyről 1944 augusztusában jöttek vissza Békéscsabára, miután Románia átállt a szövetségesek oldalára. A család második fiúgyermeke, Péter, Erdélyben született 1942-ben. Háromszéki Pál Marosvásárhelyen egy évig gépipari szakközépiskolába járt, majd itthon, egy év kihagyással, a kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait. Nem volt kiemelkedő tanuló, bukásra azonban sohasem állt. 1948-ban érettségizett. Hosszú szenvedés után, életének 61. évében, 1990. június 27-én hunyt el. Nemcsak a csabai, de az egész magyar nyomdásztársadalom kísérte utolsó útjára 1990. július 24-én a Ligeti temetőben.
A család
Háromszéki (Hatzelhoffer) Pál Emil (1906‒1965) és Uhrin Teréz (1908‒1982) házasságából két gyermek származik: H. Pál János (1929‒1990) és Péter (1942‒2016). A Hatzelhoffereknek Békéscsabán több ága, sarja is volt, többek között a nyomdában is ismert volt Hatzelhoffer Jenő és felesége.
A névváltoztatás okát és magyarázatát az 1945 utáni időszak svábellenességében kell keresni, az új név pedig erdélyi kötődésre utal. A békéscsabai születésű Háromszéki Pál erdélyinek vallotta magát. A Békéscsabára visszatért család az erdélyi évek után a Batthyány utcai családi házban élt. A két fiúgyermek járta az iskoláit, apjuk autójavító műhelyt üzemeltetett a Bartók Béla út elején, a Magyar Nemzeti Bank mellett. Háromszéki Péter az érettségi után először a Knerben dolgozott, később színész lett. Pályáját Békéscsabán, a Jókai színházban kezdte 1965-ben, 1973-ban Debrecenbe szerződött, 1975-ben a veszprémi színtársulathoz szegődött. Édesanyjuk, akit időskorában mindketten gondoztak, Veszprémben halt meg, ott van eltemetve. Háromszéki Pál élete a nyomdászpálya keretein belül zajlott. Még katonaideje alatt, 1952-ben nősült meg, egy gyermeke született, aki szintén a Péter nevet kapta. Nevelése, tanítása főleg az édesanyára hárult. Felesége, Csulik Erzsébet szintén a nyomdában dolgozott egészen addig, míg rokkantsági nyugdíjba nem került viszonylag fiatalon, komoly betegséggel. Ez alaposan megviselte Háromszéki Pált, kettejük életét is jócskán megzavarta. Amikor Háromszékit röviddel nyugdíjazása után agydaganattal megműtötték, felesége hosszú hetekig hűségesen ápolta. Fia, Háromszéki Péter a Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola elvégzése után katonaidejét töltötte, majd a Gyulai Kötőipari Vállalatnál kereskedelmi ügyintézőként dolgozott. 1981-től a csabai Május 1. Tsz papírfeldolgozó melléküzemágának üzletkötője volt, majd a rendszerváltás után vállalkozást indított nyomdaipari segédanyagok forgalmazására. Közben élettársi kapcsolatot létesített Végh Marianna fogtechnikussal, akitől 1990-ben született fia, Háromszéki Markó Péter.
Életpályája ‒ sikerek és kudarcok
Háromszéki Pál az érettségi után rövid ideig a vasútnál és idénymunkásként pár hónapig a sarkadi cukorgyárban dolgozott, aztán az egykori Tevan-nyomda kis közösségébe került be bérelszámolónak. Botyánszki Pál igazgató már akkor, 1949-ben felkarolta, fantáziát látott benne. Ötletei voltak, ambiciózus volt, állandóan kereste az újat, tanulta a szakmát. Pro forma még gépmesterként is levizsgázott, és bár további életében egy órát nem dolgozott nyomógépen, megtanult nyomdát vezetni, embereket irányítani. Autodidakta volt, szakmai beszélgetésekből, szakirodalomból, nyomdalátogatásokból, bel- és külföldi utakból többet szedett magára, mintha főiskolát végzett volna. Ahogy növekedett a vállalat, igény támadt a termelési szervezésre, így lett Háromszéki diszpécser. Fiatalon, 1959-ben a nyomda műszaki vezetőjeként már a nyomda fejlesztésének élharcosa lett, és az maradt egész életében. Botyánszki Pál igazgatóval való kapcsolata időközben megromlott. A nyugdíjba készülő igazgató ‒ puritánsága, politikai aggályai miatt ‒ elfordult vezetőtársától, és így nem Háromszéki lett az utód igazgató. A megyei nyomdavállalat élére került, és felvirágoztatta azt. 1980-ban egyesítették a Békés megyei nyomdákat, a nagyvállalat vezérigazgatójává őt nevezték ki. A Kner Nyomda az ország második legnagyobb műhelye volt közel 1500 dolgozóval, hat üzemben mutatott példát árban, minőségben, határidőben. Háromszéki Pál tevékenyen részt vett a Békés Megyei Népújság korszerű arculatának kialakításában, sokat segítette a szerkesztőség mindennapi munkáját. A nyomda és a szerkesztőség közötti egészséges munka- és emberi kapcsolatok megteremtésében jelentős szerepe volt. A nyomdaipar fenegyerekének tartották, a szakma egyik nagy egyénisége volt. Nyughatatlan lélek, alkotó elme volt. Akik szerették, és akik nem, kimagasló érdemeit nem vitatják. 40 évet töltött a nyomdaiparban. Országosan elsőként alkalmazott szakmai technológiákat vezetett be Békéscsabán. Munkakönyvében tisztes a vállalati névsor: Tevan-nyomda (még a nagy hírű tulajdonossal), Békés Megyei Nyomdaipari Vállalat, Békési Nyomda, Dürer Nyomda és végül a Kner Nyomda. Technokratának és a nyomtatott betű szerelmesének vallotta magát. Fiatalkorában félszegség, visszafogottság jellemezte. Később az álmodozó, érzékeny fiatalemberből a realitás talaján álló, határozott célkitűzésű, kemény, az önpusztítást is megkockáztató, menedzser típusú vezető lett. Nem volt árnyékmentes ez az út, sem magánéletében, sem a munkájában nem kerülték el a bajok, kudarcok. Ebben kétségtelenül saját maga, valamint külső erők is közrejátszottak. 1985-ben a vállalati tanács harminc tagjából tizenketten ellene fordultak, és pályázatot írtak ki az igazgatói posztra. Ketten pályáztak, huszonhárman mellette, heten ellene szavaztak, így újabb öt évre őt választották vezérigazgatónak, Háromszéki Pál ezt bizalomvesztésként élte meg. Nem várta ki az öt évet, 60 éves korában, 1989 nyarán nyugdíjba ment, majd súlyos agyműtétje után egy év múlva meghalt.
Díjak, kitüntetések
Számos állami és szakmai kitüntetésben részesült, így többek között megkapta a Munkaérdemrend bronz fokozatát, a Tótfalusi Kis Miklós-díjat és az Eötvös Loránd-díjat.
Források
- Malatyinszki József: Nyomdásznosztalgia, Kner-Tevan Alapítvány, Békéscsaba, 1997. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Malatyinszki József: A békéscsabai lapnyomda története, a Kner-Tevan Alapítvány, Békéscsaba és a Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola könyvsorozatának 1. kötete, 2000. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Malatyinszki József: A Békéscsabai Tevan-nyomda egy évszázada, Kner-Tevan Alapítvány, Békéscsaba, 2003. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Malatyinszki József: Nyomdászhagyományok őrzése, a Kner-Tevan Alapítvány, Békéscsaba és a Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola könyvsorozatának 3. kötete, 2006. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Malatyinszki József: Nyomdász arcképcsarnok, a Kner-Tevan Alapítvány, Békéscsaba és a Szent-Gyögyi Albert Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium könyvsorozatának 4. kötete, 2008. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Malatyinszki József: Két nyomdász a pampákon, Kner-Tevan Alapítvány, Békéscsaba, 2009. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus 31. (különszám). Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Békés Megyei Népújság, 1990. június 29., LXV. évf. 151. szám. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
