Gajdács Mátyás (1886–1967)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Ker0 (vitalap | szerkesztései) 2017. október 20., 15:22-kor történt szerkesztése után volt.
Gajdács Mátyás

afrikai vadász, Afrika-kutató, állatkereskedő, állattani gyűjtő, preparátor

Tartalomjegyzék

Élete

Gajdács Mátyás 1886. február 22-én, Békéscsabán született, egy sokgyermekes családba. Békéscsabán a Rudolf főgimnáziumban tanult, cserkész volt. Az állatok kitömését Haering Ede szegedi műipar- és tanszergyárában tanulta, ugyanekkor tanulta ki a szűcsmesterséget is. Ezután egy ideig Lendl Adolf budapesti preparatóriumának volt munkatársa. 1911-től 1965-ig élt Afrikában, ezalatt mindössze háromszor tért haza Magyarországra: 1920-ban, 1923-ban és 1934-ben. 1965. augusztusában tért végleg haza. 1967. február 3-án halt meg Budapesten a János Kórházban. Búcsúztatása 1967. március 9-én a Farkasréti temetőben volt.

Gajdács Mátyás a Pesti Naplóban

Munkássága

1911-be utazott először Abesszíniába (Etiópia) Kovács Ödönnel (Kittenberger Kálmán sógora). Az expedíció sikeres volt, de Kovács teljes atyai örökségét felemésztette. A második expedíción 1914-ben már velük tartott, Dörflinger Sándor, fényképész is. Hamarosan kitört az I. világháború, az expedíció francia hadifogságba került Obokban (Dzsibuti). Onnan hamarosan megszöktek és visszatértek Addisz-Abeba-ba. Ezután Gajdács egy Tyihonov nevű orosz telepesnél végzett preparátori feladatokat. 1920 után telepedett le végleg és nyitott preparátor-műhelyt az etióp fővárosban. Gajdács nemcsak Etiópiában vadászott, hanem Kenyában, Tanganyikában is. Élő állatokat szállított a világ számos állatkertjének, cirkuszának. Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethetett expedíciókat, ahova fehér ember alig-alig juthatott el. Gajdács járt Danakil-földön és Ogadenben is. Gyakorta megfordult és vadászott a Hawas-folyó környékén. Egy ízben a Kék-Nílushoz is ellátogatott. Különféle állatokat gyűjtött, de főként emlősöket és madarakat preparált. A természeti ritkaságok mellett a nép életére és szokásaira vonatkozó adatokat is gyűjtötte. Rengeteget írt és fényképezett, művészi vadfelfelvételeit a Nimród vadászújság, írásait a Körösvidék jelentette meg. Nagy szakkönyvtárat alakított ki magának, melynek egy része később a Madártani Intézetbe és a Természettudományi Múzeumba került. Levelező kapcsolatban állt Éhik Gyulával, Kittenberger Kálmánnal, aki „Kolibri”-nek nevezte. Neves zoológusokkal került baráti és szakmai kapcsolatba: különös hálával emlékezett Oskar Neumannra, akitől sokat tanult. Élete során gyűjtött anyagát a világ számos múzeumába – köztük Magyarországra is - küldte. Adományainak nagy része sajnos elpusztult: a Madártani Intézetbe küldött anyaga 1945-ben, a Természettudományi Múzeumba küldött anyaga 1956-ban semmisült meg. 1963-ban páratlan értékű életművét felajánlotta megvásárlásra a Természettudományi Múzeumnak, de az kellő anyagi fedezet hiányában, nem tudta megvásárolni, így az anyag nagyobbrészt a tervureni (Belgium) Királyi Közép-Afrika Múzeumba került. Gyűjteményének egyes részei a Madártani Intézetben, a Természettudományi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban vannak.

Emlékezete

kiállítások:

Művei

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök