Bohn téglagyár (Békéscsaba)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2022. augusztus 13., 11:46-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Bohn M. és Társai Gőztégla- és Tetőcserépárugyár Rt.

A békéscsabai Bohn téglagyár, később I-es számú téglagyár a város déli részén, Jamina városrészben található, már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fiumei út, Orosházi út és Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.

Tartalomjegyzék

Története

Bohn AzEstHarmaskonyve.jpg
Bohn NemzetiUjsag 1934.jpg
Bohn BmKozlony 1929.jpg
Bohn patent jz.jpg

A téglagyár építése

A gyár létrehozását a mennyiségében és minőségében is megfelelő nyersanyag tette lehetővé. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg, mely alkalmas a nagyipari tégla- és cserépgyártásra.

Bohn Mihály nagykikindai és zsombolyai téglagyáros gyáralapítás céljából 1907-ben Békéscsabán 68 kataszteri hold földterületet vásárolt a kereki dűlő 16. szám alatt. A munkálatok 1908 kora tavaszán kezdődtek, kijelölték az első körkemence helyét, a téglaverő helyeket és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát építettek. Még ugyanebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére befejeződött az első kemence építése, az eltávozó hő hasznosítására kétszintes térszárítót alakítottak ki. A telephelyen artézi kutat fúrtak. 1909-ben azonos tervek szerint elkészült a második, szintén 120 méter hosszú körkemence. Ugyanebben az évben iparvasút létesült az gyártelep és a MÁV állomás között.

Építéstől az államosításig

A gyár területén 1909-ben új szárítók épültek, 1910-ben megnövelték a cserépprések számát. A téglagyár az indulásakor 3 millió téglát és 8-10 millió cserepet termelt, a munkások száma meghaladta a 200 főt. A zsombolyai és kikindai alkalmazottak számára munkásépület épült. 1911-ben forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. 1912-ben Bohn Mihály segítésére jött Zsombolyáról a fia, Bohn István. Az első világháború idején a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek miatt a termelés visszaesett. 1919. július 29-én az I. sz kemence leégett, melyet a következő év elejére sikerült helyrehozni. 1920-tól megindultak az építkezések, megnőtt a kereslet az építőanyagok iránt.

1927-ben betegeskedni kezdett Bohn Mihály, a budapesti téglagyárukból Békéscsabára jött a legkisebb fia, Bohn József. Fia bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépíttette az üzemen belüli távbeszélőt. 1928–29 években újabb kotrógépet állítottak munkába, és egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. A gyár termelékenysége 10%-ot javult, a munkáslétszám 500-ról 1000 főre emelkedett.

A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult, az ügyvezető igazgatói feladatokat Bohn József látta el. Még ebben az évben elhunyt a gyáralapító Bohn Mihály. Az 1931–1933-as világgazdasági válság alatt a termelés 50%-kal visszaesett. A válság után Kirchknopf István mérnök vezetésével modernizálták a gyárat. Ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra, új szárítószínek létesültek. Elindult a Bohn-födémtéglák, válaszfal- és üreges téglák gyártása. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, a gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt keletkezett vizet elvezették, mellyel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg. A gyár évente 10 millió nagyméretű téglát, 25 millió cserepet állított elő, nagyjából 1200 munkással üzemelt. A Bohn téglagyárat az országban a legmodernebbek között tartották számon.

A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált, a besorozások miatt megjelent a munkaerőhiány. Az 1944. szeptember 21-i angol–amerikai légitámadás során nem érte találat a gyárat, de a légnyomás károkat okozott a létesítményekben. A gyártulajdonos Bohn József a világháborút követő kezdeti időszakban a termelés felfuttatását, valamint a gyár bővítését irányozta elő. Szerette volna megvásárolni a közeli vetélytárs Suk–Wagner téglagyárat.

Az államosítás után

1948-ban mindkét békéscsabai téglagyárat államosították, majd összevonták. Az egykori Bohn üzem lett a Békéscsaba I. Téglagyár. A gyár 1948–49-ben a Tiszántúli Tégla- és Cserépipari Központ, majd a Békés megyei Téglagyárak Nemzeti Vállalat székhelye és irányítója volt. 1950-ben megszűnt a nemzeti vállalat, Békéscsabai Téglagyárak néven minisztériumi vállalatként működött.

Az 1950-es években elsősorban szociális beruházások (üzemi bölcsőde, napközi, fürdő, munkásszállás, kultúrotthon, étkezde, orvosi rendelő) valósultak meg, majd 1958-ban erőművet – s benne új kazánt és turbinaházat – építettek. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezett. A gyár dolgozói több újítást bevezették, például a cserépvágó-automatát. Az újítások lehetővé tették, hogy a Bohn és Suk–Wagner gyár 1967-ben 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott.

1963-ban összevonták a megyei téglagyárakat, és létrejött a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat. 1969-től hosszú tervezés után megkezdték a gáztüzelésre való átállást. 1973-ban a Békés megyei vállalathoz csatolták a Csongrád megyei Téglaipari Vállalatot. Az 1970-es évek elején az egykori Suk–Wagner téglagyárból modern üzemet alakítottak ki, 1974-ben pedig korszerű cserépgyár létesült a gyulai vasút mellett (az alsóvégi tehénlegelő helyén), míg a Bohn téglagyár változatlan formában üzemelt. A gyár gőzigénye csökkent, ezért 1981-ben leállították az erőművet. 1982-ben statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. számú kemencéjét.

Miután a gyártási technológia elöregedett, és a gyárat nem lehetett tovább korszerűsíteni, 1986-ban, közel nyolc évtizedes működés után a teljes üzem leállt. Az I-es számú téglagyár lebontott épületei helyén új utcákat és lakótelepet alakítottak ki. Az egykori Bohn téglagyár telephelyére művelődési ház, szakiskola és többféle üzlet került.

Bohn SC

1927. augusztus 30-án Bohn József kezdeményezésére megalakult a Bohn Sport Club. A labdarúgók a téglagyár alkalmazottai lettek, egy régi bányagödör helyén futballpályát alakítottak ki. A Bohn SC megnyerte az 1931–32. évi amatőr labdarúgó-bajnokságot, 1932-ben pedig legyőzték Kairó válogatottját. Az együttes az 1930-as évek gazdasági válsága és az elbocsátások miatt feloszlott.

Emlékezete

2014-ben a jaminai téglagyár tárgyi emlékeinek megőrzése és bemutatása céljából megalakult a Suk–Bohn Téglagyár Emlékei Facebook-csoport.

Lásd még

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök