Szlovák Tájház (Békéscsaba)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. február 23., 08:59-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Szlovak tajhaz 2018.jpg

A Szlovák Tájház egy 19. század eleji lakóházból, 1972-ben kialakított tárlat. Békéscsabán, az evangélikus nagytemplomtól nem messze, a Garai utca 21. szám alatt található, a Szent István tértől gyalog alig több mint öt percre. Célja a Csabára települt szlovákok s leszármazottaik mindennapjainak, szokásainak bemutatása.

Tartalomjegyzék

Az épület

A ház maga már az 1810-es években is állt, csak más formában: jelenlegi alakját 1865-ben kapta, tulajdonosa akkor Csankó András, lakói jómódú parasztcsalád tagjai voltak. Az előtornácos, dór oszlopokkal díszített épület az alföldi háztípus egy fajtája. Valamennyi szobájának nagyon határozott funkciója van, s ugyanez igaz a berendezési és a használati tárgyakra is. Az előtornácról az oldaltornácra, s onnan az ún. ötös osztatú házba jutunk. Öt helyisége közül kettő a tisztaszoba és a hátsó szoba, egy a konyha – melyet a cigányfal két részre oszt -, további kettő pedig a kis és a – nagykamra, mely utóbbi a gangról nyílik. A ház rendelkezik pincével is; itt tárolták egykor a házilag készített asztali bort.

Felépítése

Tisztaszoba

A ház legszebb helyisége, inkább volt reprezentatív mint gyakorlati haszna. Itt fogadták a jelentős, mélyen tisztelt vendégeket, s ünnepnapokon, fontos eseményeken is itt gyűltek össze a ház lakói. Berendezésére és tisztaságára kínosan ügyeltek, s minden tárgynak megvolt a pontos rendeltetése. A tájház tisztaszobájában található az egykor Pálinkás Ilka számára készített tulipános ládikó, melyet a hagyomány szerint maga Munkácsy festett 1857-ben. A szoba díszei közt látható egy-egy arckép is: Luther Márton, vallásalapító, és Áchim L. András, parasztvezér képe, illetve egy-egy fénykép a Csankó házaspár tagjairól. A kemencék lábazatát Gaburek Károly, csabai festőművész festette, a restaurálást pedig Streit Miklós végezte.

Hátsó szoba

A mindennapok színtere a hátsó szoba volt. Lényegében az összes, hétköznapjaikat érintő esemény itt zajlott, így berendezése egyszerűbb, mint a tisztaszobáé, s ide kerültek a kevésbé díszes, vagy színes tárgyak. Itt végezték az asszonyok a szövés-fonást, de a szomszédokat, ismerősöket is a hátsó szobában fogadták.

Konyha

Az épület központi helyisége a konyha, más néven pitvor volt. Innen nyílik a tisztaszoba és a hátsó szoba, illetve a konyhában található a kéményalja is, mely a főzésnek adott helyet. A kéményalja boltives falán – a már említett cigányfalon - díszes cseréptányérok, padkáján agyagkorsók és a főzéshez használt edények sorakoznak.

Kis – és nagykamra

A kiskamra a hátsó szobából nyílik. A háziak itt tárolták azokat a háztartási eszközöket, melyekre nem volt szükségük minden nap. A szakajtók, a különböző méretű teknők, edények és kobaktökök, az élelmiszerek előállításában nélkülözhetetlen tárgyak mind itt kaptak helyet. A nagykamra – ahogyan neve is mutatja - egy, a kiskamránál jóval nagyobb helyiség s a ház végében, az oldaltornácról nyílik. Nemcsak a használati tárgyakat, de a különböző élelmiszereket s a mezőgazdasági, illetve állattenyésztéssel és feldolgozással kapcsolatos eszközöket is itt tartották a ház lakói.

A kiállított használati tárgyak megtekintésével a látogató hiteles képet kap Békéscsaba egykori lakóinak hétköznapjairól s hagyományairól, melyek bizonyítékai a magyar és szlovák kultúra századokon átívelő kölcsönhatásának.

Hátsó szín

Az egykori hátsó színt 2006-ban közösségi teremmé alakították, mely az Áchim-terem nevet kapta. A helyiség azóta rendezvényeknek, konferenciáknak és kiállításoknak ad otthont.


Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök