Placsintár György (1826–?)
A BékésWiki wikiből
1848-as honvédtiszt, Békés vármegyei írnok, esküdt
Tartalomjegyzék |
A Placsintár család
Az erdélyi Szamosújvárból eredeztethető nemesi család. Placsintár Lukács és testvére, Deodat 1737. augusztus 26-án III. Károly királytól nemesi rangot kaptak. Apjuk hősiesen harcolt többek között Bécs 1682-es ostrománál, míg ők Békés vármegyében küzdöttek: 1735-ben a Péró-féle felkelés leverésében vettek részt. Lukács Békés vármegyébe költözött, 1757-ben kihirdette fia, Lázár nemességét. Deodat unokái szintén Békés vármegyében telepedtek le. A família viszonylag későn, 1826. december 28-án lett igazolt békési nemesi család.
Élete
Placsintár György Nagy Iván könyve alapján 1826-ban, míg Bona Gábor szerint 1825. augusztus 2-án született Placsintár Deodat ágán. (A források többsége Nagy Iván évszámát igazolja.) Édesapja Placsintár Dávid (1779. szeptember 25., Szamosújvár – 1848. augusztus 26., Gyula), édesanyja Dániel Karolina (?–1860). Testvérei: Amália (1825–1858) és Mária Magdolna. Apját a főispáni helytartó 1837. április 18-án Békés vármegyei táblabírónak nevezte ki.
1840-ben a nagyváradi jogakadémia filozófiai fakultásának első, míg 1844-ben második évfolyamos hallgatója volt. 1846-ban a Békés vármegyei táblabíróság gyakornoka lett, majd beajánlották az egyik megüresedett írnoki posztra. Ügyészi oklevelét 1847. október 4-én mutatta be a békési rendek előtt.
Munkássága
1848-ban a 29. honvédzászlóalj számvevő segédjeként szolgált. Ezt a zászlóaljat főleg román nemzetiségűekből szervezték, de megbízhatatlanságuk miatt magyar alakulatokkal kívánták bővíteni. Erre rácáfolt a románok hősiessége, amit egy 1849. február 8-án kelt közlönyben is kiemeltek. Placsintár György az alakulattal részt vett Arad ostromában. 1849. május 16-án már számvevő hadnagy volt az aradi V. hadtest pécskai katonai ruházati raktáránál. Július 22-én áthelyezték a szerveződő 133. zászlóaljhoz, amely főleg kecskeméti, tótkomlósi és hódmezővásárhelyi állományú volt. Placsentár később főhadnagyi rangban Josef Bergmann aradi várőrségi parancsnok és ezredes segédtisztje volt az aradi kapitulációig, 1849. augusztus 17-ig.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után, 1861-ben Békés vármegye esküdtjévé választották. 1867-ben a Honvédegylet tagjai között szerepelt.
Források
- Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Budapest : Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1983 (Látogatva: 2020. 12. 22.)
- Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009 (Látogatva: 2020. 12. 22.)
- Nagy Iván: Magyarország családai. 9. kötet. Budapest : Ráth Mór, 1868 (Látogatva: 2020. 12. 22.)
