Placsintár György (1826–?)

A BékésWiki wikiből

1848-as honvédtiszt, Békés vármegyei írnok, esküdt

Tartalomjegyzék

A Placsintár család

Az erdélyi Szamosújvárból eredeztethető nemesi család. Placsintár Lukács és testvére, Deodat 1737. augusztus 26-án III. Károly királytól nemesi rangot kaptak. Apjuk hősiesen harcolt többek között Bécs 1682-es ostrománál, míg ők Békés vármegyében küzdöttek: 1735-ben a Péró-féle felkelés leverésében vettek részt. Lukács Békés vármegyébe költözött, 1757-ben kihirdette fia, Lázár nemességét. Deodat unokái szintén Békés vármegyében telepedtek le. A família viszonylag későn, 1826. december 28-án lett igazolt békési nemesi család.

Élete

Placsintár György Nagy Iván könyve alapján 1826-ban, míg Bona Gábor szerint 1825. augusztus 2-án született Placsintár Deodat ágán. (A források többsége Nagy Iván évszámát igazolja.) Édesapja Placsintár Dávid (1779. szeptember 25., Szamosújvár – 1848. augusztus 26., Gyula), édesanyja Dániel Karolina (?–1860). Testvérei: Amália (1825–1858) és Mária Magdolna. Apját a főispáni helytartó 1837. április 18-án Békés vármegyei táblabírónak nevezte ki.

1840-ben a nagyváradi jogakadémia filozófiai fakultásának első, míg 1844-ben második évfolyamos hallgatója volt. 1846-ban a Békés vármegyei táblabíróság gyakornoka lett, majd beajánlották az egyik megüresedett írnoki posztra. Ügyészi oklevelét 1847. október 4-én mutatta be a békési rendek előtt.

Munkássága

1848-ban a 29. honvédzászlóalj számvevő segédjeként szolgált. Ezt a zászlóaljat főleg román nemzetiségűekből szervezték, de megbízhatatlanságuk miatt magyar alakulatokkal kívánták bővíteni. Erre rácáfolt a románok hősiessége, amit egy 1849. február 8-án kelt közlönyben is kiemeltek. Placsintár György az alakulattal részt vett Arad ostromában. 1849. május 16-án már számvevő hadnagy volt az aradi V. hadtest pécskai katonai ruházati raktáránál. Július 22-én áthelyezték a szerveződő 133. zászlóaljhoz, amely főleg kecskeméti, tótkomlósi és hódmezővásárhelyi állományú volt. Placsentár később főhadnagyi rangban Josef Bergmann aradi várőrségi parancsnok és ezredes segédtisztje volt az aradi kapitulációig, 1849. augusztus 17-ig.

Az 184849-es forradalom és szabadságharc után, 1861-ben Békés vármegye esküdtjévé választották. 1867-ben a Honvédegylet tagjai között szerepelt.

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök