Banner Benedek (1884–1968)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2017. június 8., 19:36-kor történt szerkesztése után volt.

régész, néprajzkutató, tanár.

Székudvaron született, Arad megyében 1884. április 25-én.

Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán érettségizett, majd a kolozsvári egyetem elvégzése után (1901-1905) 1905-ben történelem -földrajz szakos tanári szakvizsgát tett. Régészetet Posta Bélánál, néprajzot Hermann Antalnál tanult. 1912-ben bölcsészdoktori címet szerzett ugyancsak Kolozsváron.

Pályájának kezdeti időszakában újságíróként, gyakorló tanárként, magánnevelőként tevékenykedett. 1910-1914 között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. 1914-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon gyarapította ismereteit. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. 1915. október 21-én orosz fogságba esett. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban.

A hadifogságból hazatérve 1921-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, 1934-től 1945-ig ezen intézmény igazgatója volt. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott, tankönyvet írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenysége elismeréséül a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai sorába választotta. Elnöki minőségben vezette az Auróra Kör szépirodalmi osztályát.

1923-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa. 1925-től gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkező ember volt. Muzeológiai érdeklődése egyre inkább megoszlott a néprajz és a régészet között. Ez utóbbi nyilván öccse, Banner János hatására történt, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, s akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain 1925-1943 között rendszeresen részt vett.

Tevékenységének középpontjában a megye múzeum ügyének fejlesztéséért folytatott küzdelem állt. 1935-ben rendezte a múzeum anyagát, és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása s a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. 1946-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.

Budapesten hunyt el 1968. szeptember 24-én.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök