Boros János (1912–1991)
A BékésWiki wikiből
kísérleti fizikus
Tartalomjegyzék |
Élete
1912. november 30-án született Békéscsabán. A Békéscsabai Rudolf Főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte meg 1931-ben.
1937-től 1940-ig kutató-ösztöndíjas gyakornok volt a debreceni Fizikai Intézetben, ahol 1938-ban bölcsészetdoktorátust szerzett fizikából. 1940-től gyakornoki és címzetes tanársegédi teendőket látott el. 1941-től a kolozsvári Fizikai Intézetben tanult tovább. 1942 októberétől 1944 májusáig tanulmányúton volt a prágai Károly Egyetemen.
1991 januárjában hunyt el, a temetésére január 29-én került sor.
Munkássága
Első pályadíj-nyertes dolgozatát egyetemi hallgató írta meg 1934-ben Szegeden "Nagy nyomások okozta merevülések megszűnése természetes NaCl kristályokon" címmel. Gyulai Zoltánnal közös első előadásukat 1935-ben a Szegedi Egyetem Barátainak Egyesületében mutatták be, a "Merevült kősó elektromos vezetése" címmel. Gyulaival közös dolgozatot is megjelentettek német nyelven. Szegeden kísérleteket végzett a Rockefeller-alapból származó eszközökkel. A tapasztalatokról MTA ülésen számolt be 1937-ben.
1946–47-ben a budapesti Műegyetem mérnöki és építészmérnöki karán a fizika tanszéken helyettes tanár pozícióban dolgozott. Dékáni engedéllyel 1945 és 1947 között lehetősége nyílt bekapcsolódni Szent-Györgyi Albert professzor kutatásaiba. 1950-ben magántanári próbaelőadást tartott a BME mérnöki karán, "A félvezető kutatás néhány problémája" címmel. Az előadás anyaga publikáció formájában is megjelent a Fizikai Szemle című folyóiratban (1952. 2. évf. 2. szám). 1952-ben megkapta a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot kiemelkedő tudományos munkássága miatt. Az ötvenes és hatvanas években az építészkari fizika oktatást irányította. Vállalatok, intézmények külső tudományos szakértőjeként is tevékenykedett. Tudományos főmunkatársként ment nyugdíjba 1973-ban.
Egészen haláláig tevékenyen részt vett a közéletben. 1988-ban a XXXI. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankéton még műhelyvezetést vállalt. Idős korában is szívesen visszajárt a szegedi fizikai szertárba.
Művei
- Áramlási sebesség mérése hőérzékeny fémoxiddal/termisztorral. In: Hidrológiai Közlöny, 36 évf. 3. szám (1956) 166–169. p.
- Építészeti fizika. I-II. Budapest. Tankönyvkiadó. 1967. 313. p.
- A félvezető anyagok. Budapest. Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat. 1954. 24. p.
- Föltételezhető, hogy minden egyes abszorpciós maximum valamilyen kristállyal kapcsolatos. Az I. Magyar Fizikus Kongresszus. Ötödik nap. 1953. augusztus 28. péntek Hozzászólások. In: Magyar Fizikai Folyóirat - A MTA III. osztályának fizikai közleménye. 2. kötet 5. szám (1954) 439. p.
- Konvektív áramlások víztisztító reaktorban.In: Hidrológiai Közlöny, 44. évf. 11. szám (1964) 501–505. p.
- Néhány új kísérleti eszköz. In: Fizikai Szemle. 2.szám (1951) 25. p.
- Gyulai Zoltán 70 éves. In: Fizikai Szemle. 6.szám (1957) 179–181. p.
- Boros János – Császár Sándor: A NaCl és KBr pasztillák elektromos vezetése. Építőipari Műszaki Egyetem Fizikai Intézete. In: Magyar Fizikai Folyóirat - A MTA III. osztályának fizikai közleménye 4. kötet. 1. szám (1956) 19. p.
Források
- Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba, História Könyvkiadó Bt., 2011. 432. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Hartmann Ervin: Boros János (1912–1991). In. Fizikai Szemle. 3. szám (1991) 93. p. (2017. 08. 11.)
- Radnai Gyula: Az Eötvös-versenyek feladatai II. 1989–1997. In. tankonyvtar.hu (2017. 08. 11.)
Külső hivatkozások
- Boros János rövid életrajza In: [1] (Látogatva: 2017. 11. 02.)
