Omazta János Tóbiás (1742–1805)
A BékésWiki wikiből
a (Leírások egységesítése) |
a (Nyelvi ellenőrzés) |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
== Élete == | == Élete == | ||
| - | Masnitius János Tóbiás '''[[1742]]. [[június 24.|június 24-én]] született''' a felvidéki Hont vármegyében található '''Tészeren''' Masinitus János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként | + | Masnitius János Tóbiás '''[[1742]]. [[június 24.|június 24-én]] született''' a felvidéki Hont vármegyében található '''Tészeren''' Masinitus János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként. |
| - | János Tóbiás | + | János Tóbiás szülőfalujában töltött '''gyermekévei után''', '''[[Békéscsaba|Békéscsabára]] érkezett'''. Itt hamarosan munkába is állt, Király Márton helyére hívták meg: '''[[1768|1768]] és [[1788|1788]] között viselte Békéscsaba jegyzői tisztségét'''. Legjelentősebb munkája '''a birtoknyilvántartó jegyzőkönyv ([[Protocollum Csabensae]]) [[1768|1768-as]] elkészítése''' volt, amely a csabai hivatalos jegyzőkönyvezés alapdokumentuma. Szerepet játszott '''[[Evangélikus Kistemplom (Békéscsaba)|a helyi evangélikus templom]] kibővítési ügyében is''', melynek sikeréről az épület falán látható T. M. /Masnitius Tóbiás/ monogram árulkodik. |
| - | Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására felvette az '''Omazta''' nevet, mellyel '''nemesi származásra szeretett volna szert tenni'''. '''[[1770|1770-ben]] házasodott össze Povázsai Zsuzsannával''' | + | Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására felvette az '''Omazta''' nevet, mellyel '''nemesi származásra szeretett volna szert tenni'''. '''[[1770|1770-ben]] házasodott össze Povázsai Zsuzsannával''', aki '''5 fiúgyermek'''nek (Sámuelnek, Sándornak, Tóbiásnak, Jánosnak és Zsigmondnak) adott életet. |
| - | '''[[1788]] előtt Békés vármegyében''' | + | '''[[1788]] előtt Békés vármegyében''' '''nem volt postaútvonal'''. [[1786|1786-ban]] II. József elrendelte a Nagyváradra tartó, Békés vármegyén keresztülhaladó postaút megnyitását. Ez remek lehetőség volt a vagyonát növelni kívánó János Tóbiásnak. Egyik leveléből megtudhatjuk, hogy jelen volt a mai Élővíz-csatorna ősének tekinthető vízelvezető, a Kanális Veszei-pusztától Csabáig tartó szakaszának [[1777|1777-es]] kiásásánál. Így az egykor folyókiöntéssel veszélyeztetett térségekben tartós utakat tudtak létrehozni. A leendő posták kialakításához ugyanis feltétlenül szükség volt télen-nyáron használható úthálózatra. '''A békéscsabai jegyzőségét feladó''' János Tóbiás az Anton von Bartoskával, a temesvári főpostahivatal főfelügyelőjével folytatott tárgyalásoknak köszönhetően [[1787]]. [[február 28.|február 28-án]] '''megszerezte az orosházi és a csabai postaállomást'''. Mivel egy személy nem tölthetett be két postamesteri címet, ezért az ekkor még csak 16 éves '''Sámuel fia kapta a csabai kirendeltséget''' (a fiatalkorú tulajdonos neve Emánuelként szerepel a hivatalos iratokon, amely János Tóbiás halála után sok bonyodalmat okoz a testvérek közötti öröklésben). |
| - | '''Az első csabai postaállomás | + | '''Az első csabai postaállomás az Omazta-család birtokán rendezkedett be.''' Az épület lakott területen kívül állt, mégis közel volt a postaútvonalhoz, a városháza is néhány száz méteres körzeten belül helyezkedett el. '''A posta tényleges irányítása az édesapa kezében volt''', aki igyekezett legjobb tudása szerint, a felsőbb körökkel esetlegesen kialakuló konfliktusok nélkül dolgozni. Talpraesett, sok mindenhez értő ember volt, például a tűzvészben megrongálódott orosházi lóváltóállomás istállójának újjáépítésekor is számítottak rá: segítségével hamarosan újra használhatóvá vált az épület. |
| - | A békéscsabai postamesterség megalapítója '''[[1805]]. [[december 27.|december 27-én]] hunyt el''', az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra. A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan '''a két posta felügyelete továbbra is az | + | A békéscsabai postamesterség megalapítója '''[[1805]]. [[december 27.|december 27-én]] hunyt el''', az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra. A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan '''a két posta felügyelete továbbra is az Omazta-családot illette. |
== Források == | == Források == | ||
A lap 2019. január 24., 09:26-kori változata
jegyző, postamester
Tartalomjegyzék |
Névváltozatai
Masnitius János Tóbiás személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:
- Masnicius János Tóbiás
- Masznyik János Tóbiás
- Masnitius János Tóbiás
- Omazta János Tóbiás
- Omaszta János Tóbiás
- Ornazta János Tóbiás
- Joamen Tóbiam Masznitium
Élete
Masnitius János Tóbiás 1742. június 24-én született a felvidéki Hont vármegyében található Tészeren Masinitus János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként.
János Tóbiás szülőfalujában töltött gyermekévei után, Békéscsabára érkezett. Itt hamarosan munkába is állt, Király Márton helyére hívták meg: 1768 és 1788 között viselte Békéscsaba jegyzői tisztségét. Legjelentősebb munkája a birtoknyilvántartó jegyzőkönyv (Protocollum Csabensae) 1768-as elkészítése volt, amely a csabai hivatalos jegyzőkönyvezés alapdokumentuma. Szerepet játszott a helyi evangélikus templom kibővítési ügyében is, melynek sikeréről az épület falán látható T. M. /Masnitius Tóbiás/ monogram árulkodik.
Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására felvette az Omazta nevet, mellyel nemesi származásra szeretett volna szert tenni. 1770-ben házasodott össze Povázsai Zsuzsannával, aki 5 fiúgyermeknek (Sámuelnek, Sándornak, Tóbiásnak, Jánosnak és Zsigmondnak) adott életet.
1788 előtt Békés vármegyében nem volt postaútvonal. 1786-ban II. József elrendelte a Nagyváradra tartó, Békés vármegyén keresztülhaladó postaút megnyitását. Ez remek lehetőség volt a vagyonát növelni kívánó János Tóbiásnak. Egyik leveléből megtudhatjuk, hogy jelen volt a mai Élővíz-csatorna ősének tekinthető vízelvezető, a Kanális Veszei-pusztától Csabáig tartó szakaszának 1777-es kiásásánál. Így az egykor folyókiöntéssel veszélyeztetett térségekben tartós utakat tudtak létrehozni. A leendő posták kialakításához ugyanis feltétlenül szükség volt télen-nyáron használható úthálózatra. A békéscsabai jegyzőségét feladó János Tóbiás az Anton von Bartoskával, a temesvári főpostahivatal főfelügyelőjével folytatott tárgyalásoknak köszönhetően 1787. február 28-án megszerezte az orosházi és a csabai postaállomást. Mivel egy személy nem tölthetett be két postamesteri címet, ezért az ekkor még csak 16 éves Sámuel fia kapta a csabai kirendeltséget (a fiatalkorú tulajdonos neve Emánuelként szerepel a hivatalos iratokon, amely János Tóbiás halála után sok bonyodalmat okoz a testvérek közötti öröklésben).
Az első csabai postaállomás az Omazta-család birtokán rendezkedett be. Az épület lakott területen kívül állt, mégis közel volt a postaútvonalhoz, a városháza is néhány száz méteres körzeten belül helyezkedett el. A posta tényleges irányítása az édesapa kezében volt, aki igyekezett legjobb tudása szerint, a felsőbb körökkel esetlegesen kialakuló konfliktusok nélkül dolgozni. Talpraesett, sok mindenhez értő ember volt, például a tűzvészben megrongálódott orosházi lóváltóállomás istállójának újjáépítésekor is számítottak rá: segítségével hamarosan újra használhatóvá vált az épület.
A békéscsabai postamesterség megalapítója 1805. december 27-én hunyt el, az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra. A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan a két posta felügyelete továbbra is az Omazta-családot illette.
Források
- Békés Megyei Hírlap, 48. évf. 116. szám (1993. május 20.) 13. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. 21–22. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békésmegyei Közlöny, 9. évf. 22. szám (1882. február 19.) 1. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békésmegyei Közlöny, 36. évf. 45. szám (1909. június 6.) 5. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Fábry Károly: Tallózás Csaba múltjából : 1738–1803. Békéscsaba, Körösvidék Ny., 1923. 9–11., 84. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Gécs Béla: Csabai bírók – csabai históriák 1717–1918. Békéscsaba: Typografika Kft., 2008. 30–31. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Gecsei Lajos: A postaszervezet működése Békés vármegyében : 1787–1850. Békéscsaba: Békéscsabai Városi Tanács, 1972. 104–113. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Haan Lajos: Békés-Csaba : a város története a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig. Békéscsaba : Békés Megyei Közgyűlés Önkormányzati Hivatala, 1991. 40–41., 86., 102., 149–150. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
- Haan Lajos: Békéscsaba története. Békéscsaba : Haan L., 1858. 56. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Ogrincs Pálné – Lovászi József: A csabai posta 225 éve : a postai szolgáltatás története Békéscsabán 1788–2013. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum megyei hatókörű városi múzeum, 2013. 12. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Orosházi Harangszó, 10. évf. 3. szám (2003 ősze) 10. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
- Posta, 13. évf. 1. szám (2011. március) 67. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
Kapcsolódó irodalom
- Jároli József: Békéscsaba rövid története a kezdetektől napjainkig. Békéscsaba : Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyes., 2014. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Omazta (rozwáci) In: Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Arcanum Kézikönyvtár)
Külső hivatkozások
- Masnicius Tóbiás gályarab lelkész feljegyzései a reformacio.mnl.gov.hu weboldalon.
