Bitskoss János (1777–1831)

A BékésWiki wikiből

A lap 2018. augusztus 23., 18:09-kori változata

római katolikus plébános

Élete

Bitskoss (eredeti családneve, a Bitsinszky szlovák felmenőkre utal) János 1777. május 8-án született Nagyszaláncon. Az elszegényedett nemesi család sarja humaniorai és filozófiai tanulmányait – jó eredménnyel – Kassán végezte. 1797-ben második évfolyamos filozófia szakos hallgatóként járt a nagyváradi jogakadémiára, majd 3 évvel később ugyanebben a városban folytatta teológiai ismereteinek bővítését. Négy nyelven (magyarul, szlovákul, németül és latinul) beszélt, mire elhagyta az iskolapadot.

Pályafutását Váradolaszin, Székelyhídon és Körösladányban káplánként kezdte, Margittán és Csabán már plébánosként tevékenykedett.

1810. december 1-én került a Békéscsabai Római Katolikus Egyházközség élére előde, Thuránszky József helyére. Konfliktusokkal tarkított, küzdelmes szakasz kezdődött el ezen a napon. Az elhanyagolt állapotban lévő egyházközség – az ún. “Communitas catholica” (“Katolikus Közösség”) már 1797-ben, Grátzay Imre plébánossága alatt felbomlott – rengeteg feladatot tartogatott számára. A lakosok összetartását segítő templomi foglalkozások elmaradásának egyik következménye az emberek egyháztól való elhidegülése volt. Az újonnan kinevezett Bitskoss ezért személyesen az otthonukban kereste fel a híveket. Összeírást készített, melyből kiderül, hogy az 1811-ben még 2081 lelket számláló katolikus közösség 1821-re 2784 fősre emelkedett.

A községi elöljárósággal már szolgálata első évében, 1811-ben összetűzésbe keveredett: átiratában felkérte őket, hogy az 1740-es helytartótanácsi rendelet értelmében a nem katolikus családoknál szolgáló cselédek szabad vallásgyakorlását (katolikus ünnepek megtartása, misére járás, kötelező böjt, stb.) biztosítsák, ám többszöri felszólítás (1811. december 28-án újból elküldte levelét) után is csak 55 evangélikus gazdánál dolgozó hívének életét sikerült megkönnyítenie (1812. január 2-án nyilatkozatot kapott, miszerint az említett családoknál szolgáló katolikusok háborgatás nélkül gyakorolhatják vallásukat). Az igazságtalan közteherviselés ellen is felemelte hangját: a terhek 1/7-ét vállaló katolikusok közel nem kapták meg a bevételek 14,3 %-át, továbbá az újoncozáskor létszámukhoz mérten túlzottan nagy arányban behívott katolikus ifjak mellett kiállva Bitskoss már nyilvános elszámolást követelt az elöljáróktól (ahonnan a következő lépés a közigazgatási különválás lett volna, amit persze nem engedhettek, és a plébános ellehetetlenítésével - az ő kaszálóján keresztülhaladó kocsiutat jelöltek ki a termés elszállítására - oldottak meg). További jelentős ügyei, melyek szembeállították őt a hatóságokkal a vásár- és ünnepnapok semmibe vételének, illetve a korcsmai hangzavar engedélyezésének kapcsán alakultak ki. Az 1811. január 11-én beadott panaszok azonban semmilyen változást nem idéztek elő; ekkor fordult a plébános a megyéhez, ahol végre értő fülekre találtak kérései. De nem csak a hatóságokkal gyűlt meg az új plébános baja: Rohoska János gazda - főként pénzügyi- , illetve Nagy András mesterkedései nem sok nyugodt percet hagytak a lelkipásztor számára. A gazdával folytatott vitájukra az 1811. március 4-én tartott gyűlés után került sor, amikor az iskola- és templomépítésre az egyház nevében Bitskoss által felajánlott 900 forintot (nagylelkű gesztusakor még pontosan nem ismerte a helyi katolikusok vagyonát, de Rohoska biztosította afelől, hogy a kért összeg hiánya nem okoz majd semmilyen gondot a költségvetésben) a gazda saját malmainak kialakítására költötte el, miközben a plébános az egyházközség elajándékozott pénze miatt már fizetést se kapott. A pénz nélkül maradt tiszteletes kénytelen volt a királyi kancelláriához fordulni, ahol végre rendezték a bonyolult helyzetet, de már késő volt: a pap adósságba keveredett. Az iskola felépült, de a leendő templom képe ilyen körülmények között (Rohoska a hívekkel akarta kifizettetni az új templom építési költségét, amit az atya nem engedett) hamar feledésbe merült.

Nagy Andrást veszedelmes emberként jellemezte a plébános: az egyházat néha ajándékkal illető hamis próféta egy 21 pontból álló vádiratot fogalmazott meg Bitskoss ellen, vádjai azonban hamisnak bizonyultak, mivel a szentszék 30 napi börtönbüntetésre ítélte a rágalmazót.

A nehéz, konfliktusokkal tarkított kezdet a hívők hozzáállására nézve pozitív hatásokkal járt: az emberek elkezdték tisztelni, majd szeretni határozott plébánosukat (viszont a gyermekek kötelező iskolába járatásra kezdetben így sem tudta rávenni híveit). Felajánlások is érkeztek: Petrovszky János (más források szerint Petrovszky Mátyás) gazda 10 mázsás harangot, Szvitok Sámuel 186 forintot ajándékozott az egyház számára, továbbá a kegyúri jogokat gyakorló Károlyi és Stockhammer grófi családok támogatásával és persze az egyházközség hozzájárulásával 1818-1820 között felépült az 1769 óta befejezetlen templom tornya.

Bitskoss 1820. szeptember 27-én táblabírói kinevezést kapott a főispántól, így került be a Békés vármegyei tisztségviselők közé. A hivatali esküt október 4-én tette le, ettől kezdve a jogi ügyek terén is tekintélyt szerezhetett magának.

A plébános 12 év alatt rengeteget tett a Békéscsabai Katolikus Egyházközségért. 1823. augusztus 1-én elhagyta a települést (utóda Erdélyi József volt) és Gyulán folytatta életét. Szeptemberben iktatták be hivatalába, a plébániatemplom felavatására szolgálatának első évében (napra pontosan a húsvétot követő negyedik vasárnapon, 1824. május 16-án) került sor, a szertartást Vurum József váradi püspök végezte. E kánoni látogatás (canonica visitatio) során 142 kötetes (91 művet tartalmazó) könyvlajstromot tudott felmutatni. Az olvasnivalók többsége a munkájával függött össze, de személyes érdeklődési köre is kirajzolódott az általa birtokolt állományból: nyelvkönyvei mellett építészeti és fizikai szakirodalmat is találunk könyvtárában, ahová legnagyobb részben latinul, németül és magyarul írt könyvek tartoztak. (Érdekesség, hogy az 1751-ben kiadott Rudimenta linguae graecae című művet Kornély Ambrustól kapta, a könyv a későbbiekben Mogyoróssy Jánoshoz, a gyulai könyvtár alapítójához került.)

Egy egészségügyi probléma miatt (szájbetegsége kezelésének reményével) utazott Váradra 1830-ban, ahol végül lemondott plébániájáról, híveire egy német nyelvű levelet hagyott, melyben felsorolta egyházi pályafutásának állomásait. Élete során készített leírásai - az esetenként előforduló erős szubjektivitás ellenére is - forrásértékűek. Végrendeletében a vagyonából egyenlő hányadban részesülők között a gyulai nemzeti iskola mellett megtalálhatjuk a csabai, a ladányi, a székelyhídi, a margittai és a gyulai egyházat is.

A nagylelkű és határozott lelkipásztor 1831. május 12-én hunyt el.

Források

• A Gyulai Római Katolikus Plébánia Évkönyve 2000, főszerk.: Kovács József és Merényi-Metzger Gábor. Gyula : Gyulai Római Katolikus Plébánia, 1999. 42. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• A művelődés évszázadai Békéscsabán, főszerk.: Kafer István és Köteles Lajos. Békéscsaba : Békéscsaba Megyei Jogú Város, 1991. 258-260. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Békés Megyei Hírlap, 60. évf. 300. szám, 2005. 12. 23. 5. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia, főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. 214-219. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Békéscsaba története I. : a kezdetektől 1848-ig, főszerk.: Janovich B. Dénes és Erdmann Gyula. Békéscsaba : Békéscsaba Megyei Jogú Város, 1991. 526-528. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Gécs Béla: Csabai bírók - csabai históriák ; 1717-1918. Békéscsaba: Typografika Kft., 2008. 47. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715-1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009. 233. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Héjja Julianna Erika: Könyv és olvasója Gyulán a XVIII. század első felétől 1848-ig : olvasmánytörténeti dolgozatok IX. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2003. 15. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Jároli József: Békéscsaba rövid története a kezdetektől napjainkig. Békéscsaba : Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, 2014. 26. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

• Kovács József: A gyulai római katolikus esperes kerület története. Gyula : Kovács József (?), 2001. 39. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

• Plébánosok, káplánok a Nádi Boldogasszony Plébánia honlapján (2017.08.22.)