Belanka (Bácsalmásy) Mihály (1896–?)
A BékésWiki wikiből
(Új oldal, tartalma: „építész, a 101-esek Bajtársi Szövetsége titkára == Élete == Belanka (Bácsalmásy) Mihály '''1896. február 5-én [[Békéscsaba|Békéscsab…”) |
a (+kapcsolódó irodalom) |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
* Szikora Lászlóné Machlik Erzsébet (leszármazott) | * Szikora Lászlóné Machlik Erzsébet (leszármazott) | ||
| + | |||
| + | == Kapcsolódó irodalom == | ||
| + | * Ádám Éva: Hazajöttem az emlékeimhez. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_1965_10/?query=%22b%C3%A1csalm%C3%A1sy%20mih%C3%A1ly%22&pg=124&layout=s Békés Megyei Népújság, 20. évf. 245. szám, 1965. október 17. 5. p.] | ||
| + | * Az ipar és a kereskedelem fejlődése Békéscsabán. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_10-12/?query=%22belanka%20mih%C3%A1ly%22&pg=331&layout=s Körösvidék, 3. évf. 298. szám, 1922. december 31. 4. p.] | ||
| + | * Belanka legalább száz lakást akar építtetni Csabán ebben az évben. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1925_1/?query=%22belanka%20mih%C3%A1ly%22&pg=247&layout=s Békésmegyei Közlöny, 52. évf. 49. szám, 1925. március 1. 1-2. p.] | ||
| + | * Pályadijnyerte békéscsabai épitész. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1927_1/?query=%22belanka%20mih%C3%A1ly%22&pg=258&layout=s Békésmegyei Közlöny, 54. évf. 49. szám, 1927. március 2. 5. p.] | ||
== Külső hivatkozások == | == Külső hivatkozások == | ||
A lap 2018. május 11., 20:48-kori változata
építész, a 101-esek Bajtársi Szövetsége titkára
Tartalomjegyzék |
Élete
Belanka (Bácsalmásy) Mihály 1896. február 5-én Békéscsabán látta meg a napvilágot. Szlovák hagyományokat őrző, evangélikus felekezetű, gazdálkodó családban cseperedett fel. Személyiségét döntő jelentőséggel az anyai nagyszülői ház szellemisége formálta, ahol kisgyermekkorától kezdve igényes értékrenden alapuló, gondos nevelésben részesült.
A Békéscsabai Polgári Fiúiskola befejezése után Budapesten, a Thököly út 74. sz. alatt működő Magyar Királyi Állami Felső(építő) Ipariskolában (amely a jelenlegi Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának jogelődje) tett sikeres felvételi vizsgát. Budapesten sokat, és sokfélét tanult. Becsvágya, ambíciói nemcsak szakismeretei, hanem általános műveltsége, idegen nyelvismeretei elmélyítésére is ösztönözték. Nagy szakmai célokat tűzött ki maga elé, pontosan körülhatárolt terveket fogalmazott meg. Az I. világháború azonban közbeszólt: 1915-ben katonai behívót kapott.
Katonai szolgálatát 1915. május 1-én kezdte meg a 101. Gyalogezred kötelékében. Először Budweis-ba, tartalékos tiszti iskolába irányították. 1916. január közepétől kezdődően folyamatosan részt vett az ezred valamennyi ütközetében. Összesen 32 hónapos katonai szolgálata egészen a háború befejeződéséig tartott. Küzdött az orosz, az olasz, majd ismét újra az orosz és olasz hadszíntereken. Egy alkalommal megsebesült, de ezredét ekkor sem hagyta el. A háborús harcok kegyetlenségeinek, s nehézségeinek átélése mellett frontszolgálata őszinte, igaz barátságokat, bajtársi szövetségeket, valamint emberi tartást, becsületet erősítő példaképeket hozott számára. Harctéri tapasztalatai döntően formálták gondolkodásmódját, pozitívan befolyásolták személyiségfejlődését. Ekkor vált elkötelezetten közösségi emberré.
Tartalékos zászlós katonai rangfokozatban szerelt le, s félbeszakított tanulmányainak befejezésére visszatért Budapestre. 1919-ben az építészi–építőmesteri szakképesítésének megszerzését követően, magánéleti és egzisztenciális terveit is viszonylag rövid időn belül megvalósította.
1919. október 14-én házasságot kötött a szintén békéscsabai Kliment Máriával. 1921-ben ikerlányaik születtek: Gabriella és Mária, majd 1923-ban Mihály fia, végül 1925-ben Katalin leánya világra jöttével családja tovább bővült.
Családi nevét 1932-ben Bácsalmásy-ra magyarosította, 1934-ben tartalékos hadnagyi rangban vitézi címet kapott.
Baden bei Wien-ben hunyt el, a pontos dátum nem ismert.
Munkássága
Tervezői irodáját az Andrássy út 18. sz. alatt nyitotta meg, ahol kezdetben lakóházak, iskolák, gazdasági épületek tervezésével foglalkozott. Gondos előkészítő munkával 1921 májusában létrehozta második, cement és beton árukat gyártó és forgalmazó vállalkozását. Gyárát a Kazinczy utca 5. sz. alatt (a hajdani Nagysziktéren) üzemeltette. Üzleti hirdetései folyamatosan olvashatók a korabeli napilapokban, a Békésmegyei Közlöny és a Körösvidék hasábjain. Saját tervezésű betonáru termékeit rendszeresen kiállította a különböző építészeti fórumokon és rendezvényeken. Időközben épülettervezői tevékenysége tovább bővült, országos szinten is folyamatosan pályázott. Színvonalas tervezéseit elismerések, díjak igazolták.
A háború befejezését követően is folyamatos baráti kapcsolatokat ápolt egykori katonatársaival. Egyik legaktívabb tagja lett a 101. Gyalogezred hajdani katonáiból 1922-ben megalakult szervezetnek: a 101-esek Bajtársi Szövetségének. A szervező bizottságban egyik kezdeményezője és előkészítője volt a nevezetes 1922. évi augusztus 2-i találkozónak. A Bajtársi Szövetség a tisztségviselői választáson titkári feladatkör ellátásával bízta meg.
Az 1922. október 3-án megtartott választmányi gyűlésen döntés született egy, a háborúban elesett hős katonák emléke előtti tiszteletadás jegyében felállítandó emlékoszlopról. Így vette kezdetét Bácsalmásy (Belanka) Mihály számára az a nemes célzatú munkafolyamat, amelynek eredményeként 1923. augusztus 2-án az Emlékoszlop felavatása megvalósulhatott. Bácsalmásy (Belanka) Mihály igényességéből adódóan több fórumon is, konkrét építészeti tervek alapján kezdeményezte az Emlékoszlop (ahogyan ő maga említette: „emlék csonk”, „emlékváz”) művészi befejezését, teljessé tételét. Előterjesztései nem jártak sikerrel.
Rendszeresen részt vett a város közéleti tevékenységeiben: műszaki tanácsosi feladatkört látott el a Csabai Atlétikai Klubban, az Ipartestületben elöljárósági tagnak választották meg.
1925 januárjában, a város új képviselő-testületi választásain képviselői mandátumot szerzett. A közgyűléseken folyamatosan terjesztett elő indítványokat, javaslatokat, megbízatását felelősen látta el. Mindenkor a közösségi értékeket és érdekeket tartotta szem előtt.
Építészi munkássága országos viszonylatban is egyre elismertebbé és keresettebbé vált. Gyakran megfordult Budapesten, ahol igen kedvező szakmai-üzleti lehetőségei adódtak. Egy ideig párhuzamosan működtette tervezői irodáit Békéscsabán és Budapesten (az Andrássy út 54. sz. alatt), felesége 1930. március 4-én bekövetkezett halála után azonban végleg Budapestre költözött.
1944 őszén a nyilas hatalomátvételt követően Budapestről Ausztriába távozott. Baden bei Wien-ben alakította ki végleges otthonát. Tervezői munkássága a háború utáni évtizedekben nemzetközi szinten is kiteljesedett. Sokat utazott, rendszeresen vett részt építészeti pályázatokon. Szakmájában a nevét jeles építészként emlegették. Több jelentős díjat, elismerést is szerzett.
Bácsalmásy (Belanka) Mihály egész munkássága, valamint indítékai egybecsengenek Márai Sándor gondolatával:
„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. … Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned. …” (Márai Sándor: Az élet értelméről. In: Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig. Füveskönyv. Bp. 2005. Helikon. 10. p.)
Forrás
- Szikora Lászlóné Machlik Erzsébet (leszármazott)
Kapcsolódó irodalom
- Ádám Éva: Hazajöttem az emlékeimhez. In: Békés Megyei Népújság, 20. évf. 245. szám, 1965. október 17. 5. p.
- Az ipar és a kereskedelem fejlődése Békéscsabán. In: Körösvidék, 3. évf. 298. szám, 1922. december 31. 4. p.
- Belanka legalább száz lakást akar építtetni Csabán ebben az évben. In: Békésmegyei Közlöny, 52. évf. 49. szám, 1925. március 1. 1-2. p.
- Pályadijnyerte békéscsabai épitész. In: Békésmegyei Közlöny, 54. évf. 49. szám, 1927. március 2. 5. p.
Külső hivatkozások
- Belanka Mihály hirdetése a Körösvidékben
- Bérházépítési tervek a két világháború között. In: Csabai házak
- Hősi Emlék (oszlop) (1923)
- Stern–Steinberger-villa – a Szlovák Köztársaság Főkonzulátusa. In: Csabai házak
- 101-es gyalogezred emlékműve
