Tevan Margit (1901–1978)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Ker0 (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „ötvösművész == Élete == 1901. január 18-án született Békéscsabán. Édesapja, Tevan Adolf kereskedő, nyomdaalapító …”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2018. február 14., 19:08-kori változata

ötvösművész

Tartalomjegyzék

Élete

1901. január 18-án született Békéscsabán. Édesapja, Tevan Adolf kereskedő, nyomdaalapító és nyomdatulajdonos, édesanyja Fischer Terézia volt. Testvérei: Gizella, Flóra, Andor, Ferenc, Rezső, Ilona, Erzsébet és László.

Tevan Margit ötvösművészet iránti érdeklődését részben a családi légkör, részben egy családi barát, Rozsnyai Kálmán keltette fel. 1917-1919 között kezdte tanulmányait az akkor középiskolai szintű Iparművészeti Iskola ötvös-zománcozó szakán, később Zutt Richárd és Kiss Ferenc mellett több éven át inasként sajátította el a mesterséget. 1922-ben Vértes Ádám iparművész felkérte munkatársnak, Margit inkább Békéscsabáról bedolgozóként csatlakozott a stúdióhoz.

1927-ben férjhez ment Engel Miklós vegyészmérnökhöz. Budapesten béreltek lakást maguknak, ahol élete végéig lakott. 1936-ban született meg gyermekük, István, aki később grafikusként alkotott. A család zsidó identitása miatt a nyilas hatalomátvétel után súlyos üldöztetésben részesült. Miklós a munkaszolgálatot a munkahelyén kezdte meg, katonai kísérettel járt dolgozni. Utolsó behívásáról soha nem tért haza (a legvalószínűbb feltételezés szerint a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg 1944-ben). Margit és kisfia a svéd és a svájci követség menlevelével próbált kiutat találni, később a pesti gettóban ismerősöknél leltek menedékre. 1945 januárjában az oroszok elfoglalták a városrészt, ami nem jelentette a küzdelmek végét ezért márciusban Békéscsabára utaztak a harcok és az éhezés elől. 1945 szeptemberére visszaköltöztek a fővárosi lakásukba. 1978. november 3-án rövid súlyos betegség után hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temető művészparcellájában található.

Munkássága

Kezdetben elsősorban egyedi művekkel az 1920-as és 1930-as években kedvelt és modernnek számító Bauhaus irányzatot követte. Az 1930-as évek közepétől egyre inkább uralkodóvá váltak munkáiban az ókori görög és római kultúrára jellemző stílusjegyek, ami további pályáját jellemezte. Munkáit folyamatos szakmai siker kísérte, amit mind hazai, mind nemzetközi szinten elismertek.

A második világháború lezárása után szintén nehéz időszak következett, hiszen a megélhetésért komoly küzdelemre kényszerült. Éveken át igyekezett egyszerre megfelelni a szocialista rendszer elvárásainak úgy, hogy a művészi színvonalból ne engedjen. A megoldás az lett, hogy kidolgozott egy eljárást, aminek következtében már nem csak egyedi műveket készített, hanem kis szériában mindennapi használatra alkalmas tárgyakat (dobozok, tálak, vázák stb.), valamint ajándéktárgyakat is. Ezzel nagy szerepet játszott a fémművesség elterjedésében és az iparművészeti kultúra formálásában. Kezdeményezője volt a szobrászi körplasztika ötvöstárgyakon való alkalmazásának. Munkásságát ma is fontosnak tartják a szakértők. A nyilvánosságot élete végéig kerülte, interjúkat nem adott, kizárólag csoportos kiállításokon mutatta be munkáit. Alkotásait önálló tárlaton csupán halála után több évvel láthatták az érdeklődők. Munkái megtekinthetők az Iparművészeti Múzeumban és a Munkácsy Mihály Múzeum Jankay-Kolozsváry-Tevan Gyűjteményének állandó kiállításán.

Kiállításai

Egyéni

Válogatott csoportos kiállítások

Díjak, elismerések

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök