Bohus Zoltán (1941–2017)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Ker0 (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „szobrászművész, üvegtervező, egyetemi tanár Bohus Zoltán, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész, üvegtervező, egyetemi…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2017. december 19., 17:31-kori változata

szobrászművész, üvegtervező, egyetemi tanár

Bohus Zoltán, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész, üvegtervező, egyetemi tanár azon magyar művészek közé tartozott, akiknek alkotásaival találkozhatunk mind a magyarországi, mind a nyugat-európai és az amerikai múzeumokban, magángyűjteményekben. Művészetét számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták.

Tartalomjegyzék

Életpályája

Bohus Zoltán 1941. december 21-én született Endrődön, édesapja Bohus János, édesanyja Varga Jolán volt. A család 1948-ban Békéscsabára költözött, ahol 1956 és 1960 között a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanult és érettségizett. 1961 és 1966 között végezte el a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakát Z. Gács György tanítványaként. Ezt követően önálló művészként dolgozott Budapesten. Művészi munkásságát végigkísérte a művészpedagógusi tevékenység, amely során üvegművész-nemzedékeket indított útjára 1966 és 2010 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán (2000 óta Magyar Iparművészeti Egyetem). 1966–1978 között a főiskola tanársegédje, 1978–1993 között az üveg szak vezetője, 1990–1993 között egyetemi docens, 1993–2010 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, 1993–1996 között a szilikát tanszék vezetője, 1996–2010 között a szilikát tanszék üveg szakának a vezetője volt. Bohus Zoltán 1970-ben házasságot kötött Lugossy Mária (1950–2012) ötvös-, szobrász-, üveg- és éremművésszel. Pályafutásuk és életművük egyedülálló értéket képvisel a magyar kortársművészetben. Három gyermekük született: Áron (1971), Eszter (1979) és Réka (1992). Bohus Zoltán élete 76. évében, 2017. november 23-án Budapesten hunyt el.

Művészi munkássága

Pályája elején zománc- és ötvösművészettel foglalkozott, szobrászati alkotótelepeken dolgozott, részt vett hazai és külföldi kiállításokon, néhány állami megbízásra készült munkát valósított meg. Az 1970-es évek közepén fordult érdeklődése az üvegművészet felé, de ekkor még számos fémszobrászati alkotás is született műhelyében: elsősorban a csillogó, fényes krómacél lemezt munkálta meg. Üvegművészeti munkássága révén a nemzetközi áramlatokkal párhuzamosan a magyar üvegművészet új ágazata bontakozott ki: az elődök (a két szobrászművész, Vilt Tibor és Schaár Erzsébet), valamint a számos alkotóterületen dolgozó Z. Gács György tevékenysége nyomán néhány kortársával (Buczkó György, Kertészfi Ágnes, Lugossy Mária, Mészáros Mari) az üveg plasztikai alkalmazása, az autonóm üveg műtárgyak előtt nyitotta meg a kaput. Különleges technika alkalmazásával – amelynek alapja a hideg üveg ragasztásos, fémgőzöléses, csiszolásos, polírozásos megmunkálása, illetve megformálása – már az 1970–1980-as évek óta a nemzetközi üvegművészetben is figyelmet keltett: alkotásai – amelyek különleges térbeli megjelenését a fény, illetve a szín és a transzparencia teszi különössé és sejtelmessé – mind az európai, mind a tengerentúli üvegművészeti kiállítások rendszeres résztvevőivé váltak. Hazai és külföldi bemutatkozásainak szakmai rangját számos elismerés, díj fémjelzi, műveit a világ legrangosabb iparművészeti, illetve üvegművészeti gyűjteményei vásárolták meg. Művészetére több irányzat: a strukturalizmus, az op-art, a minimal art és a konceptualizmus is hatott. Köztéri alkotásai közül az egyik legismertebb a Nagymező utcai egykori nemzetközi vasúti jegyiroda krómacél domborműve, melyet 1974-ben alkotott, valamint a Csiky Tiborral közösen 1976-ban készített, szintén krómacél dombormű, mely az egykori Belvárosi Távbeszélőközpont homlokzatát díszítette 2016 decemberéig. Művészetét számos kritika, elemzés, tanulmány dokumentálta: a mintegy öt évtized alatt megjelent közlemények bőséges sorozata mellett számos katalógus tárgyalja és ismerteti munkásságát, míg átfogó jelleggel a 2009-ben megjelent, a Geopen Kiadó gondozásában kiadott, Nagy T. Katalin tanulmányával kísért reprezentatív album foglalja össze művészetét.

Díjai, kitüntetései

Művészeti szervezeti tagság

Válogatott kiállításai

Egyéni

Csoportos

Könyvei

Források

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Bohus_Zolt%C3%A1n_(1941%E2%80%932017)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök