Gajdács Mátyás (1886–1967)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(külső hivatkozások törlése)
(képek feltöltése, Körösvidék hivatkozása)
1. sor: 1. sor:
 +
[[Fájl:Gajdacs matyas portre.jpg|bélyegkép|250px|Gajdács Mátyás]]
afrikai vadász, Afrika-kutató, állatkereskedő, állattani gyűjtő, preparátor
afrikai vadász, Afrika-kutató, állatkereskedő, állattani gyűjtő, preparátor
-
 
== Élete ==
== Élete ==
'''Gajdács Mátyás [[1886]]. [[február 22.|február 22-én]], [[Békéscsaba|Békéscsabán]] született''', egy sokgyermekes családba. Békéscsabán a Rudolf főgimnáziumban tanult, cserkész volt. '''Az állatok kitömését Haering Ede szegedi műipar- és tanszergyárában tanulta''', ugyanekkor tanulta ki a szűcsmesterséget is. Ezután '''egy ideig Lendl Adolf budapesti preparatóriumának volt munkatársa'''. '''[[1911]]-től [[1965]]-ig élt Afrikában''', ezalatt mindössze háromszor tért haza Magyarországra: [[1920]]-ban, [[1923]]-ban és [[1934]]-ben. '''[[1965]]. [[augusztus|augusztusában]] tért végleg haza.''' '''[[1967]]. [[február 3.|február 3-án]] halt meg Budapesten a János Kórházban. Búcsúztatása [[1967]]. [[március 9.|március 9-én]] a Farkasréti temetőben volt.'''
'''Gajdács Mátyás [[1886]]. [[február 22.|február 22-én]], [[Békéscsaba|Békéscsabán]] született''', egy sokgyermekes családba. Békéscsabán a Rudolf főgimnáziumban tanult, cserkész volt. '''Az állatok kitömését Haering Ede szegedi műipar- és tanszergyárában tanulta''', ugyanekkor tanulta ki a szűcsmesterséget is. Ezután '''egy ideig Lendl Adolf budapesti preparatóriumának volt munkatársa'''. '''[[1911]]-től [[1965]]-ig élt Afrikában''', ezalatt mindössze háromszor tért haza Magyarországra: [[1920]]-ban, [[1923]]-ban és [[1934]]-ben. '''[[1965]]. [[augusztus|augusztusában]] tért végleg haza.''' '''[[1967]]. [[február 3.|február 3-án]] halt meg Budapesten a János Kórházban. Búcsúztatása [[1967]]. [[március 9.|március 9-én]] a Farkasréti temetőben volt.'''
 +
[[Fájl:Gajdacs Matyas foto Pesti Naplo.jpg|bélyegkép|Gajdács Mátyás a Pesti Naplóban]]
== Munkássága ==
== Munkássága ==
-
'''[[1911]]-be utazott először Abesszíniába (Etiópia) Kovács Ödönnel (Kittenberger Kálmán sógora).''' Az expedíció sikeres volt, de Kovács teljes atyai örökségét felemésztette. '''A második expedíción [[1914]]-ben már velük tartott, Dörflinger Sándor, fényképész is.''' Hamarosan kitört az I. világháború, az expedíció francia hadifogságba került Obokban (Dzsibuti). Onnan hamarosan megszöktek és visszatértek Addisz-Abeba-ba. Ezután Gajdács egy Tyihonov nevű orosz telepesnél végzett preparátori feladatokat. '''[[1920]] után telepedett le végleg és nyitott preparátor-műhelyt az etióp fővárosban.''' '''Gajdács nemcsak Etiópiában vadászott, hanem Kenyában, Tanganyikában is. Élő állatokat szállított a világ számos állatkertjének, cirkuszának.''' Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethetett expedíciókat, ahova fehér ember alig-alig juthatott el. Gajdács járt Danakil-földön és Ogadenben is. Gyakorta megfordult és vadászott a Hawas-folyó környékén. Egy ízben a Kék-Nílushoz is ellátogatott. '''Különféle állatokat gyűjtött, de főként emlősöket és madarakat preparált.''' A természeti ritkaságok mellett a nép életére és szokásaira vonatkozó adatokat is gyűjtötte. '''Rengeteget írt és fényképezett, művészi vadfelfelvételeit a Nimród vadászújság, írásait a Körösvidék jelentette meg.''' Nagy szakkönyvtárat alakított ki magának, melynek egy része később a Madártani Intézetbe és a Természettudományi Múzeumba került. '''Levelező kapcsolatban állt Éhik Gyulával, Kittenberger Kálmánnal''', aki „Kolibri”-nek nevezte. Neves zoológusokkal került baráti és szakmai kapcsolatba: különös hálával emlékezett Oskar Neumannra, akitől sokat tanult. '''Élete során gyűjtött anyagát a világ számos múzeumába – köztük Magyarországra is - küldte.''' Adományainak nagy része sajnos elpusztult: a Madártani Intézetbe küldött anyaga [[1945]]-ben, a Természettudományi Múzeumba küldött anyaga [[1956]]-ban semmisült meg. '''[[1963]]-ban páratlan értékű életművét felajánlotta megvásárlásra a Természettudományi Múzeumnak, de az kellő anyagi fedezet hiányában, nem tudta megvásárolni, így az anyag nagyobbrészt a tervureni (Belgium) Királyi Közép-Afrika Múzeumba került.''' '''Gyűjteményének egyes részei a Madártani Intézetben, a Természettudományi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban, a békéscsabai [[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeumban]] vannak.'''
+
'''[[1911]]-be utazott először Abesszíniába (Etiópia) Kovács Ödönnel (Kittenberger Kálmán sógora).''' Az expedíció sikeres volt, de Kovács teljes atyai örökségét felemésztette. '''A második expedíción [[1914]]-ben már velük tartott, Dörflinger Sándor, fényképész is.''' Hamarosan kitört az I. világháború, az expedíció francia hadifogságba került Obokban (Dzsibuti). Onnan hamarosan megszöktek és visszatértek Addisz-Abeba-ba. Ezután Gajdács egy Tyihonov nevű orosz telepesnél végzett preparátori feladatokat. '''[[1920]] után telepedett le végleg és nyitott preparátor-műhelyt az etióp fővárosban.''' '''Gajdács nemcsak Etiópiában vadászott, hanem Kenyában, Tanganyikában is. Élő állatokat szállított a világ számos állatkertjének, cirkuszának.''' Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethetett expedíciókat, ahova fehér ember alig-alig juthatott el. Gajdács járt Danakil-földön és Ogadenben is. Gyakorta megfordult és vadászott a Hawas-folyó környékén. Egy ízben a Kék-Nílushoz is ellátogatott. '''Különféle állatokat gyűjtött, de főként emlősöket és madarakat preparált.''' A természeti ritkaságok mellett a nép életére és szokásaira vonatkozó adatokat is gyűjtötte. '''Rengeteget írt és fényképezett, művészi vadfelfelvételeit a Nimród vadászújság, írásait a [[Körösvidék (1)|Körösvidék]] jelentette meg.''' Nagy szakkönyvtárat alakított ki magának, melynek egy része később a Madártani Intézetbe és a Természettudományi Múzeumba került. '''Levelező kapcsolatban állt Éhik Gyulával, Kittenberger Kálmánnal''', aki „Kolibri”-nek nevezte. Neves zoológusokkal került baráti és szakmai kapcsolatba: különös hálával emlékezett Oskar Neumannra, akitől sokat tanult. '''Élete során gyűjtött anyagát a világ számos múzeumába – köztük Magyarországra is - küldte.''' Adományainak nagy része sajnos elpusztult: a Madártani Intézetbe küldött anyaga [[1945]]-ben, a Természettudományi Múzeumba küldött anyaga [[1956]]-ban semmisült meg. '''[[1963]]-ban páratlan értékű életművét felajánlotta megvásárlásra a Természettudományi Múzeumnak, de az kellő anyagi fedezet hiányában, nem tudta megvásárolni, így az anyag nagyobbrészt a tervureni (Belgium) Királyi Közép-Afrika Múzeumba került.''' '''Gyűjteményének egyes részei a Madártani Intézetben, a Természettudományi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban, a békéscsabai [[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeumban]] vannak.'''
== Emlékezete ==
== Emlékezete ==

A lap 2017. október 20., 15:22-kori változata

Gajdács Mátyás

afrikai vadász, Afrika-kutató, állatkereskedő, állattani gyűjtő, preparátor

Tartalomjegyzék

Élete

Gajdács Mátyás 1886. február 22-én, Békéscsabán született, egy sokgyermekes családba. Békéscsabán a Rudolf főgimnáziumban tanult, cserkész volt. Az állatok kitömését Haering Ede szegedi műipar- és tanszergyárában tanulta, ugyanekkor tanulta ki a szűcsmesterséget is. Ezután egy ideig Lendl Adolf budapesti preparatóriumának volt munkatársa. 1911-től 1965-ig élt Afrikában, ezalatt mindössze háromszor tért haza Magyarországra: 1920-ban, 1923-ban és 1934-ben. 1965. augusztusában tért végleg haza. 1967. február 3-án halt meg Budapesten a János Kórházban. Búcsúztatása 1967. március 9-én a Farkasréti temetőben volt.

Gajdács Mátyás a Pesti Naplóban

Munkássága

1911-be utazott először Abesszíniába (Etiópia) Kovács Ödönnel (Kittenberger Kálmán sógora). Az expedíció sikeres volt, de Kovács teljes atyai örökségét felemésztette. A második expedíción 1914-ben már velük tartott, Dörflinger Sándor, fényképész is. Hamarosan kitört az I. világháború, az expedíció francia hadifogságba került Obokban (Dzsibuti). Onnan hamarosan megszöktek és visszatértek Addisz-Abeba-ba. Ezután Gajdács egy Tyihonov nevű orosz telepesnél végzett preparátori feladatokat. 1920 után telepedett le végleg és nyitott preparátor-műhelyt az etióp fővárosban. Gajdács nemcsak Etiópiában vadászott, hanem Kenyában, Tanganyikában is. Élő állatokat szállított a világ számos állatkertjének, cirkuszának. Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethetett expedíciókat, ahova fehér ember alig-alig juthatott el. Gajdács járt Danakil-földön és Ogadenben is. Gyakorta megfordult és vadászott a Hawas-folyó környékén. Egy ízben a Kék-Nílushoz is ellátogatott. Különféle állatokat gyűjtött, de főként emlősöket és madarakat preparált. A természeti ritkaságok mellett a nép életére és szokásaira vonatkozó adatokat is gyűjtötte. Rengeteget írt és fényképezett, művészi vadfelfelvételeit a Nimród vadászújság, írásait a Körösvidék jelentette meg. Nagy szakkönyvtárat alakított ki magának, melynek egy része később a Madártani Intézetbe és a Természettudományi Múzeumba került. Levelező kapcsolatban állt Éhik Gyulával, Kittenberger Kálmánnal, aki „Kolibri”-nek nevezte. Neves zoológusokkal került baráti és szakmai kapcsolatba: különös hálával emlékezett Oskar Neumannra, akitől sokat tanult. Élete során gyűjtött anyagát a világ számos múzeumába – köztük Magyarországra is - küldte. Adományainak nagy része sajnos elpusztult: a Madártani Intézetbe küldött anyaga 1945-ben, a Természettudományi Múzeumba küldött anyaga 1956-ban semmisült meg. 1963-ban páratlan értékű életművét felajánlotta megvásárlásra a Természettudományi Múzeumnak, de az kellő anyagi fedezet hiányában, nem tudta megvásárolni, így az anyag nagyobbrészt a tervureni (Belgium) Királyi Közép-Afrika Múzeumba került. Gyűjteményének egyes részei a Madártani Intézetben, a Természettudományi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban vannak.

Emlékezete

kiállítások:

Művei

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök