Vágréti János (1925–2004)

A BékésWiki wikiből

A lap 2017. október 10., 16:27-kori változata

Békéscsabai festő, szobrász és tanár.

Élete

Vágréti János 1925. január 11-én született Békéscsabán, édesapja Vágréti Pál és édesanyja Adamik Anna. Nyolc testvére volt. Saját elmondása szerint, amikor a szülei építkeztek, akkor csodálkozott rá 2-3 évesen a mezei virágok színének szépségére, ez az élmény később festészetében láthatóan visszaköszönt. Feleségével, Czeglédi Magdolnával öt gyermeket neveltek fel. Munkássága szülővárosához köthető. Már gyermekként felkeltette figyelmét a rajzolás és a festészet. Ez leginkább a család egyik barátjának, Jankay Tibornak volt köszönhető. Később, 1952-ben Mokos József szabadiskolájában tanult. Itt a festészettel a „szakmát és emberséget, az élethez való viszonyulást, az életre való rálátást” is elsajátította, s figyelme Mokos hatására terelődött a tanítás felé. Halála 2004. február 12-én következett be, 79 éves korában.

Munkássága

1954-ben Fischer Ernő mellett részt vett a tokaji művésztelep megnyitásában, ahol később is dolgozott. Ettől az évtől kezdve számos gyermekszakkört vezetett, melynek köszönhetően tanítványai hazai és nemzetközi díjakat szereztek. 1986-tól nyári gyermek-képzőművészeti táborokat vezetett Szanazugban. Itt a szakmai tanácsadás és a szabad alkotás öröme alatt a tanulók elsajátíthatták a különböző technikákat, a rajzolás tudományát. A festő munkásságát hatalmas gyermekszeretet jellemezte, sok békéscsabai tehetséget fedezett fel és segítette kibontakozásukat. . Ebben a törekvésében a szintén békéscsabai Baji Miklós Zoltán követte őt. A kommunizmus éveiben kevésbé értékelték munkásságát, ám később Németországban, majd hazánkban is újra érdeklődtek művei iránt. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, illetve a Körös-táj Művészeti Társaságnak. Alkotásai rendszeresen szerepeltek csoportos kiállításokon, egyéni tárlatokon, Magyarországon és külföldön egyaránt. Képeit kiállították többek között Németországban és Japánban is, valamint felkérték a dánfoki művésztelep vezetésére. Munkássága három meghatározó korszakra osztható. Elsőként a realista festészet jellemezte, majd ettől fokozatosan eltávolodva, a tárgyi világot felváltva létrejöttek absztrakt festményei, harmadik, utolsó korszakában pedig már csak tárgyi világ nyomai fedezhetők fel művészetében. Vallotta, hogy az alkotás vallomás önmagunkról, világértelmezésünkről. Emellett vonzotta a mítoszok és a biblia világa. Festményeinek jellemzője, hogy nem személyeket ábrázol, inkább emberi vonásokat, jellemeket jelenít meg. Eszmei példaképe Vaszilij Kandinszkij és Paul Klee volt. Hatásukra bontakozott ki sajátos festészete, melyben szakított a hagyományos kompozíciókkal, áttérve a lendületes, szabad formahasználatra és a telt színhasználatra Művészi és pedagógiai munkásságáért Békéscsabáért kitüntetéssel jutalmazták 1996-ban. Tíz évvel később kiállítás nyílt festményeiből a Csabagyöngye Kulturális Központban. A Magyar Festészet Napján az elhunyt festő előtt tisztelegve nyitották meg a tárlatot.

Emlékezete

2005 májusában az ifjúsági házban, a 4. emeleten termet neveztek el róla, ahol az utolsó szakkörét vezette.

Fontosabb egyéni és csoportos kiállítások

• 1958, 1963, 1977, 1984, 1988, 1996, 1998, 2003. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• 1961, 1962, 1967, 1971, 1972, 1973, 1976, 1979, 1981, 1983, 1985, 1987, 1989, 1991, 1994. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• 1979, 1984. Jantyik Mátyás Múzeum, Békés
• 1982. Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest
• 1984, 1985, 1986, 1987, 1988. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
• 1986. Paletta Képző- és Iparművészeti Galéria, Szeged
• 1986. XXVII. Délalföldi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
• 1986. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen
• 1986. XXV. Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
• 1986. október 16. Erkel Ferenc Művelődési Központ, Gyula
• 1987. Modern Galéria, Zrenjanin (Jugoszlávia)
• 1987. Szolnoki Galéria, Szolnok
• 1987. Ausztria
• 1987. NSZK
• 1987. Japán
• 1987. Budapest
• 1988. I. Festészeti Biennále, Iskola Galéria, Budapest
• 1988. Városi Művelődési Központ, Békés
• 1988. XXVI. Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
• 1994, 1996, 2001. Mainburg (Németország)
• 1996. Freiheit (Németország)
• 1997. Hof (Németország)
• 1997. Hongkong
• 1998. München (Németország)
• 1999. Mokos Terem, Békéscsaba
• 2001. Kellheim (Németország)
• 2009. október 18. Ifjúsági Ház Art Caffé Galériája, Békéscsaba
• 2014. október 17. Csabagyöngye Kulturális Központ, Békéscsaba

Díjak, kitüntetések

• 1972. Nemzetközi Zsűri nívódíj / Az 1954 óta végzett gyermekszakköri vezetés elismeréseként
• 1978. Nemzetközi nívódíj / Szakkörvezetői tevékenységért
• 1979. Megyei Képzőművészeti nívódíj
• 1980. Békés Megye Tanácsának nívódíja
• 1996. Békéscsabáért kitüntetés

Forrás

• Fábián István: Vágréti-emlékterem nyílt az ifjúsági házban In: Békés Megyei Hírlap 60. évf. 112. sz. (2005. május 14.) 5. p.
• Gyarmati Gabriella: Vágréti János. In: Csabai arcképek, Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti élete. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. 55. p.
• Vágréti János. In: Heti Mérleg. IV. évf. 7. sz. (1996. február) p. 4.
• Cs. TÓTH János: Békéscsaba Képzőművészeti Kislexikona. Vágréti János. In: Käfer I., Köteles L. (szerk.): A művelődés évszázadai Békéscsabán. Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 1998. 903. p.
• Tisztelgés a tíz éve elhunyt Vágréti János előtt. BEOL-Békés Megyei Hírportál, 2006. október 16. (Letöltés: 2017.08.10)
• Ki kicsoda Békéscsabán '99: Lovász és Társa BT, Gyula, 1999.
• Megnyílt Vágréti János kiállítása In: BEOL-Békés Megyei Hírportál, 2009. október 24 (Letöltés: 2017.10.06.)
• Szilágyi András: Volt közöttünk egy ember, volt közöttünk egy képzőművész In: Bárka Online 2015. január 13. (Letöltés: 2017.10.06.)