Balás Ádám (1872–1950)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)

A lap 2015. december 16., 22:17-kori változata

tanár, múzeumigazgató

Tartalomjegyzék

Élete

Balás Ádám Békéscsabán 1872. december 6-án született. A középiskola alsó négy osztályát a csabai algimnáziumban, a felső osztályokat a szarvasi főgimnáziumban végezte. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után a budapesti tudományegyetem jogi karán tanult, de csakhamar átiratkozott a bölcsészeti karra, ahol Hegedűs István, Ballagi Aladár és Lánczy Gyula professzor tanítványa volt. Oklevelét latin nyelvből és történelemből 1897-ben szerezte meg.

Pályáját 1896-ban a vágújhelyi alreáliskolában kezdte helyettes, majd rendes tanári minőségben. 1897. szeptember l-jén a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter az eperjesi főgimnáziumba nevezte ki a klasszika-filológia tanárává. A következő évben tanári vizsgát tett harmadik szaktárgyából, görög nyelv és irodalomból. 1899. szeptember l-jétől nevezte ki a miniszter a békéscsabai Rudolf Főgimnáziumba tanárnak, s ez időtől nyugdíjba vonulásáig (1930) ebben az iskolában működött. Lelkes híve volt a klasszikus nyelveknek. Szigorú nevelő volt, de szigorúsága a diákok iránt érzett szeretetével párosult. Az iskolai munkából mindig szívesen vállalt részt: 31 éven keresztül végezte az osztályfőnöki teendőket; volt a filológiai szertár őre; 15 évig gondozta a tanári könyvtárat; többször volt a tanári értekezletek, s 14 évig a kormányzó-bizottság jegyzője; éveken át az igazgató helyettese.

Iskolai tevékenységén kívül részt vállalt a békéscsabai múzeum alapításában. 1900-1902 között ő volt az első múzeumi igazgató. Balás Ádám elsősorban régészeti érdeklődésű volt. Nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, sorra járta a megye ismert vagy kevésbé ismert lelőhelyeit. Az ásatást Tótkomlóson kezdte meg 1900-ban az ún. Teleki-pusztán. Ezt követően Mezőberényben is próbálkozott ásatással. 1902-ben azonban váratlanul lemondott. Csak sejteni lehet, hogy az Országos Felügyelőség által megkövetelt nyilvántartások, katalógusok elkészítésének fáradságos munkája riasztotta vissza.

Ifjabb éveiben tevékenyen részt vett a társadalmi életben, de az egyházi élet terén is szívesen munkálkodott. Ellenőre volt az Evangélikus Nőegyletnek, választmányi tagja a Luther-Szövetségnek, a Nemzeti Szövetségnek, a békéscsabai Kaszinónak. A Vöröskereszt-egylet jegyzője (1912/13-1915/16), helyettes titkára, Tudakozó Irodájának vezetője (1915/16) és a békéscsabai polgárőrség parancsnoka (1914/15-1915/1916|16) volt. Többször tartott népszerű tudományos előadásokat is. Munkatársa volt a helyi lapoknak: számos politikai, társadalmi és közgazdasági cikket írt a Békésmegyei Közlönybe, a Békésmegyei Függetlenségbe és a Körösvidékbe.

Több mint 30 évi pedagógiai múlt után 1930. június 25-én vonult nyugdíjba saját kérésére. Elhatározásának egészségügyi okai voltak. A Rudolf Főgimnázium történetébe nemcsak munkásságával, hanem távozásának alkalmából tett 1000 pengős ösztöndíj-alapítványával is beírta nevét.

Művei

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Kép

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök