Perlrott-Csaba Vilmos (1880–1955)
A BékésWiki wikiből
A lap 2014. december 10., 18:01-kori változata
Festőművész. Békéscsaba, 1880. február 2. - Budapest, 1955. január 23.
Tanulmányai
Az elemi iskola négy osztályát Békéscsabán végezte. Rajzkészségére az iskola tanítója figyelt fel legelőször, kinek tanácsára - de minden irányítás nélkül - kezdett rajzolni. 1899-től Pesten járt iskolába. Apja zenészt vagy órást akart belőle nevelni, a zene tanulásához azonban nem volt kedve; a festői pálya vonzotta.
1904 májusában Abonyba került Koszta Józsefhez, aki tehetségesnek tartotta, így már júliusban Nagybányára irányította. Itt Iványi Grünvald Béla tanítványa lett. A nagybányai festés- és szemléletmódban gyökerező első képe, a "Cigányok" (1904) alapján Ferenczy Károly párizsi ösztöndíjat szerzett számára. Párizs művészete sorsdöntő hatással volt fejlődésére. A Julian Akadémia, majd 1906 őszétől négy éven át Henri Matisse iskolája teljesen átalakította szemléletét. Képein uralkodóvá vált a konstrukció, a plasztikus formák szerkesztettsége. Nagybányára visszatértekor több barátjával együtt "neós"-nak nevezték el.
Munkássága
1908 és 1913 között egyre gyakoribbá váló párizsi kiállításai mellett képeivel Brüsszelben,Nizzában és Kölnben is szerepelt. 1911-ben Spanyolországban járt francia alapítványi ösztöndíjjal. Greco képeinek hatására Perlrott művészete az expresszionizmus irányába fordult.
A tízes évek elején "neós" barátaival "kivonult" Nagybányáról, és 1919-ig a kecskeméti művésztelepen dolgozott. Az 1920-as és 1930-as években kisebb megszakításokkal Németországban, majd Párizsban élt. Matisse és Braque hatása alól eltávolodott, és bizonyos mértékig visszatért a nagybányai elvekhez. Az 1930-as évek második felétől rendszeresen járt Szentendrére, ahol főként tájképeket festett. Itt élt 1948-tól haláláig. A két világháború között leggyakrabban a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és a Tamás Galéria tárlatain lépett a nyilvánosság elé.
Művészetében ötvözni akarta a francia Fauves, az expresszionizmus és a magyar tradíció,elsősorban Koszta József és Ferenczy Károly formajegyeit.
Kapcsolódó irodalom
- A 20. századi magyar festészet és szobrászat. Főszerk. Csorba Géza. Bp. 1986. Képzőműv. K.249-251. p.Bibliogr. 250. p.
- Bornemissza Géza: Perlrott-Csaba Vilmos művészete és önéletrajza. Bp. 1929. Dante. 15 p. 32 tábla.
- Bornemissza Géza: Perlrott-Csaba Vilmos művészete és önéletrajza. Bp. 1929.Dante. 2. tábla. (Önarckép).
- Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1969. Akadémiai K. 393. p.
- Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1969. Akadémiai K. 393. p. (Kép)
- Muradin Jenő: Perlrott-Csaba Vilmos pályarajzához = Békési Élet. 24. évf. 1989. 3. sz. 394-406. p.Bibliogr. 401., 405-406.p.
- Művészeti lexikon. 3. köt. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. Bp. Akadémiai K. 733. p.
- Rózsa Miklós: Perlrott-Csaba Vilmos = Magyar Művészet. 14. évf. 1938. 5. sz. 145-149. p.
- Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. Szeged. 1988. Seregélyi Gy. 478-479. p.
- Sümegi György: Az ismeretlen Perlrott-Csaba Vilmos = Új Művészet. 2. évf. 1991. 10. sz. 26-28. p. (Kép)
- Szilágyi András: A Csabai Perlrott. Az ismeretlenség és az újrafelfedezés áldozata = Békés Megyei Hírlap. 49.évf. 1994. március 26-27. 72. sz. 7. p. (Kép)
