Fejérváry Celesztina (1849–1937)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „nemesasszony, földbirtokos == Élete == Románfalvi Fejérváry Celesztina '''1849. december 25-én született Vácon''' Fejérváry Miklós (1811…”)

A lap jelenlegi, 2022. december 28., 07:50-kori változata

nemesasszony, földbirtokos

Tartalomjegyzék

Élete

Románfalvi Fejérváry Celesztina 1849. december 25-én született Vácon Fejérváry Miklós (1811–1895) és Kárász Karolina (1810–1890) gyermekeként. Nemesi családból származott. Édesanyja a Békés megyei Wenckheim család leszármazottja és hozományosa volt, édesapja pedig jó befektetéseivel kiemelkedő körülményeket biztosított családjának. Anyai nagyszülei, Kárász III. Miklós és Wenckheim Henrietta gyakran töltötték idejüket Mezőberényben és Horgoson. Két testvére született, Fejérváry Miklós (1846–1863) és a kétéves korában elhunyt Fejérváry Mária (1847–1849).

Fejérváry Celesztina a gyermekkorában sokat utazott szüleivel, a szabadságharc bukását követően Németországba, Brüsszelbe, New Yorkba, majd 1852-ben Davenport városában telepedtek le. Itt a zenének, vallásnak és a szamaritánus szolgálatnak szentelte életét, szívesen játszott orgonán. Barátnőivel, Susan Keating Glaspell és Alice French nagy tiszteletben lévő írónőkkel ebben az időszakban ismerkedett meg.

Szülei halála után, 1893-ban Európába utazott, majd hazaköltözött Magyarországra és 1896-ban letelepedett Mezőberényben. Megvásárolta a mezőberényi kastélyt báró Vécsey Józsefnétől, ami egykor a nagyszülei tulajdonában volt és otthonaként rendezte be. A kastély parkját ekkor már Celesztina parkként emlegették.

Celesztina a hitnek, a katolikus vallásnak és az adakozásnak szentelte mindennapjait. Gazdagságukat nemeslelkűen használta fel a család, sok szegénységben élőn segítettek.

Egész életében hajadon maradt, gyermeke nem született. Édesanyja testvérének, Kárász Istvánnak a lányára, Kárász Máriára fogadott gyermekeként tekintett.

Fejérváry Celesztina 1937. október 28-án hunyt el. Két nappal később az édesanyja által építtetett mezőberényi katolikus templom kertjében helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Wenckheim–Fejérváry-kastély

Davenporti tartózkodása idején, 1883-ban kezdeményezésére megalakult a Zenésztanulók Klubja. Szülei halálát követően a davenporti kastélyt és a körülötte lévő területet a városnak adományozta, azzal a kéréssel, hogy parkot létesítsenek rajta. Davenport mára Fejérváry Gyermek Állatkert (Fejérváry Children’s Zoo) néven állatkertet, képzőművészeti múzeumot és élményfürdőt alakított ki a területen.

Édesanyja terveire alapozva árvaházat hozott létre Horgoson az általa 1895-ben elnevezett „Fejérváry Miklósné született Kárász Karolina és horgosi szentpéteri Kárász Miklós Alapítványból”. Az árvaház 1897 szeptemberében nyitotta meg kapuit, fenntartását és fejlesztését egész életében támogatta Celesztina. Adományozott Gyula, Vác, Kassa és Nyitra városának a szegény és munkaképtelen emberek segélyezésére, támogatta a Gyöngyösi Árvaházat és a budapesti Irgalomházat is.

A Mezőberényi Jótékony Nőegylet védnöke volt. Támogatta az Önkéntes Tűzoltó Egyesület működését. Gondoskodott a mezőberényi templom felszereléséről, felállíttatta a Szent Antal-szobrot és egy kőkeresztet a köröstarcsai Terézia nevű birtokán. Anyagilag támogatta a Mezőberény Iparos Ifjúság Önképző Egyesület munkáját, melyben 1904-től zászlóanyai tisztséget töltött be. 1906-ban csatlakozott a Magyar Tulipánkert Mozgalomhoz. 1912-ben emléktáblát készíttetett a mezőberényi templom szentélyében, melyen az édesanyja nevét örökítette meg. Az első világháború idején kastélyát hadikórházzá alakíttatta, ahová a háború sebesültjeit szállították. Támogatta a mezőberényi iskolát, 1916-ban 1000 koronát adományozott Bajkán Lajos tanító fizetésére, 1917-ben pedig magára vállalta a teljes megfizetését.

1926-ban az édesapja emlékére uradalmat hozott létre Köröstarcsán, mely a Miklós major nevet kapta. Ugyanebben az évben felépíttette a római katolikus kápolnát, 1928-ban nagy összeget adományozott a köröstarcsai iskola kialakítására. 1927. május 9-én tagja lett az Országos Stefánia Szövetség mezőberényi fiókintézetének, 1930-ban házvásárlással támogatta a szövetség céljainak megvalósulását. 1930-ban utcanyitás céljából telket adományozott Mezőberény községének, a járdajavítás érdekében pénzt ajánlott fel. A mezőberényi templomot földadománnyal segítette.

Díjak, elismerések

Lásd még

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök