Ókerti pince (Mezőberény)
A BékésWiki wikiből
(Új oldal, tartalma: „'''Petőfi Sándor''' a mezőberényi tartózkodásakor a '''Wenckheim Béla idejében''' kialakított pincéhez is ellátogatott. == Története == Az …”)
Újabb szerkesztés →
A lap 2022. október 30., 11:12-kori változata
Petőfi Sándor a mezőberényi tartózkodásakor a Wenckheim Béla idejében kialakított pincéhez is ellátogatott.
Tartalomjegyzék |
Története
Az ókerti pince az 1800-as évek elején egy halom alatt létesült a Wenckheim-birtokon. A latin kereszt alaprajzú, boltozatos pincének négy bejárata volt. Négy helyiségből állt, tágas belső terében egy ökrös szekér is elfért. Minden helyiségében boroshordók voltak, itt tárolták a néptől beszedett dézsmabort.
A pince fölött szőlők és gyümölcsfák voltak, a környező tanyákat szintén az uradalom birtokolta. A pince mellett a Wenckheim család présházat építtetett, melyhez 6,5 méter hosszú szín tartozott. A présház lakóépületként is funkcionált, kamrával, konyhával és két szobával rendelkezett. A pince és a présház között veteményest alakítottak ki. A telket diófasor szegélyezte.
Petőfi Sándor a Pápán töltött tanév szünidejében, 1842 szeptemberében és október elején tartózkodott Mezőberényben a másod-unokatestvérével, Orlai Petrics Somával. A szüret idején jártak az ókerti pincében, a borkóstolót követően elszédültek a présházban. Az ókerti pincénél látottak (dombtető, dió- és gyümölcsfák, tölgyfák, vadgalambok) a Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... című költeményében is visszaköszönnek:
„Járnak, kelnek sokan zöld erdőben
Vagyon a nap éppen lemenőben,
Rózsákat fest utolsó sugára
Dombtetőre, lombok sudarára.”
Petőfi mezőberényi tartózkodásakor írta a K... (Kupis) Vilmos barátomhoz című versét. Petőfinek diák korában tetszett egy mezőberényi lány (majdani Fentné), aki az ókerti szőlőkben dolgozott. A visszaemlékezésekből kiderült, hogy kergetőztek a szőlőutakon, a lány tréfásnak és jókedvűnek ismerte meg a költőt.
Az ókert az 1890-es években a filoxera-pusztítás után megszűnt. 1960-ban védették nyilvánították azt az ókerti diófát, mely alatt egykor Petőfi Sándor pihent. Az ókerti pincének az egyik szárnya és a pincegádor maradt meg.
Lásd még
Források
- Dienes András: A legendák Petőfije : táj és emlékezés. Budapest : Magvető, 1957. 242–243. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Irányi István: Kallódó és megsemmisült Petőfi-emlékek nyomában. In: Új Aurora, 2. szám (1981) 45–47. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Irányi István: Petőfi Mezőberényben, egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében. In: Mezőberény története II. Szerk.: Szabó Ferenc. Mezőberény : Nagyközség Tanács, 1973. 43–44, 231. p. (Látogatva: 2022. 10. 28.)
- Jeszenszky Károly: Petőfi Mező-Berényben. In: Békés, 31. évf. 32. szám (1899. augusztus 6.) 2–3. p. (Látogatva: 2022. 10. 27.)
- Védetté nyilvánították. In: Népszabadság, 18. évf. 228. szám (1960. szeptember 25.) 12. p. (Látogatva: 2022. 10. 28.)
Kapcsolódó irodalom
- Írások a régi Mezőberényről ; Mezőberény és Petőfi. Vál. és sajtó alá rend.: Szabó Ferenc. Békéscsaba : Békés Megyei Tanács Művelődési Osztály : RFG, 1973. 69. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Külső hivatkozások
- Petőfi Sándor: Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... In: Verstár – ötven költő összes verse
- Petőfi Sándor: K... Vilmos barátomhoz. In: Verstár – ötven költő összes verse
